Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-36

XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 279 iézkedünk, mit, és kiket életünkben legjobban szerettünk; intézkedünk vagyonúnkról, intézkedünk örököseink, gyermekeink felől, intézkedünk családunk további fenállhatása érdekében. És ezt megtéve, azon kellemes lelki állapotba jutunk, azon öntudatba, hogy a törvénynek szemmel tartásával készített végrendeletünk folytán végakaratunk halálunk után bizton, okvetetlenül érvényesülni fog. Ez tehát egy eminens, kiváló jog! és mégis vajmi nehezen határozzuk el magunkat ezen kiváló jog gyakorlására, illetőleg végrendeletünk elkészítésére, mely mindig csak némi aggodalommal és belső izgatottság legyőzése után történhetik; és ez az emberi természetben fekszik, mert ha a halál magában nem rósz, sőt vége minden rosznak, mégis ennek lehetőségével, esélyeivel igen nehezen birunk megbarátkozni. Tegyük fel, hogy az 50-es években az úgynevezett németjogi korszakban valaki legyőzvén lelki küzdelmeit és aggodalmait, rokon- és ellenszenvét, és a netaláni jogtalan befolyásokat, az akkori alaki jog értelmében intézkedett, és itt most 20 év lefolyta után arra kényszeríttetik, hogy az akkor tett intézkedéseket most 20 év múlva, ha nem is megtörve, de testi és lelki erőben megfogyva, módosítsa. Ez szerintem, igazságtalan intézkedés; és a mennyiben a törvénynek ezen intézkedése nincs eléggé indokolva, abban nem látok ratió legist. A végrendelkezőnek jogait eddigi törvényeink is biztosítják. Azok jogait, kik a végrendelet folytán jövőben uj jogokra ébrednek, azoknak jogait mondom, eddigi törvényeink is védik, és azok jogait, kik jogaikat a végrendelet által sértve látják, eddigi törvényeink szintén védik. így tehát igazságtalanság és sérelem senkin sem történvén, nincs az államnak joga, uj törvény által visszahatólag intézkedni. És így szerintem itt nincsen ratió sufficiens legis. Mert, engedelmet kérek az, mit ő exciája felhozott, hogy eddig különböző módon történtek végrendelkezések, és ezen törvény életbe léptetése után az eljárás egyöntetű lesz, és el lesz érve az által, hogy ugyanegy törvény alapján lesz hivatva a biróság ítélni, és igy sok perlekedésnek és zavarnak eleje fog vétetni, — szerintem ezen törvény által el nem éretik, sőt el sem érethetik. Mert az épen kifogásolt § kivételeket, privilégiumokat állapit meg, melyeknél fogva némelyek ezen törvény előtt meghajolni absolute nem tartoznak, így azok, kik az elkészített végrendeleteket bizonyos hiteles helyre fogják letenni, azoknak végrendelete érvényes, azok, kik magukat oly testi vagy lelki állapotban e'-zik, hogy ezen törvény által kötve nincsenek, azoknak végrendelete szintén érvényes; továbbá a kik távollevők, vagy a kik bármely oknál fogva akadályozva vannak, hogy az ezen törvényben megszabok véghatáridőt megtudják, azoknak végrendelete szintén érvényes. így tehát azon egyöntetűség, mely jeleztetett, el nem érethetik, mert a biró nem ezen törvény alapján fog ítélni. De én azt hiszem, hogy ezen törvény a 37. szakaszszal tárt kaput fog nyitni a perlekedésre, mert a ki annak eleget téve meghódol a törvénynek, ennek végrendeletét meg fogják támadhatni azzal, hogy nem volt oly lelki állapotban, hogy uj végrendeletet tehetett volna, nem bírván azon kellékekkel, melyeket e törvény föltételez. A ki pedig élve a privilégiummal, végrendeletét ennek folytán nem ujitja meg, ennek végrendeletét meg fogják támadhatni, azon alapon, miért nem ujitá meg, mikor arra testileglelkileg képes volt ? így tehát a perlekedésre tárt kapu fog nyittatni és azon ő nagyméltósága által speciálisan kitűzött czél nem fog eléretni. Egyébiránt én azt hiszem, hogy a bíróságoknak és bírói személyzetnek nemes, magasztos feladata a közönség nyugalmát biztosítani nem pedig megfordítva a nagy közönség kötelessége a bíróság személyes nyugalmát biztosítani. De hogy a mélt. főrendek kegyes figyelmével és bizalmával vissza ne éljek, miután én a törvénynek visszaható erőt egyátalában csak rendkívüli körülmények közt engedhetek; miután továbbá ezen intézkedés jogi elvet sért és miután az sem nem igazságos, sem nem méltányos, hanem hogy ugy mondjam zaklató intézkedés: ennélfogva én ezen intézkedést el nem fogadhatom, hanem ezen szerkezet ellenében a főrendiház jogügyi bizottságának ildomos, helyes módosítását fogadom el. [Helyeslés.) Cziráky János gr. tárnokmester : En elállók a szótól, ha szavazni méltóztatnak, hanem