Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-125
m CXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. piacz sincs felvéve; kivévén Kassát, melynek tulajdon erdeje levén, a fát polgárainak igen csekély áron adhatja, s azok is olcsón elárusíthatják és ennélfogva Kassa az egész felsőmagyarországi vidéknek mérvéül nem szolgálhat. Én azt gondolom, ha ezen argumentumok állanak, akkor az ő érvei nem állanak. Emlité, hogy a minister ur a bizottságban érvekkel élt, melyeket elismert, de felhozott egy érvet, ha jól emlékszem, mely nem az övé, de mely átalános érzetből támadt, hogy t. i. a múlt évi adók talán túlságosan voltak kivetve. Ha erre apellálok, azt azért teszem, hogy a pénzügyminister ur érveit másra használjam, mint azon következtetésre, melyre ő jutott. Honnan támadtak az akkori és mostani bajok? Onnan, hogy a lakosság legnagyobb része földdel bir, és hogy kevesen vannak, kik magukat az erdők érdekében representálhatják. Én ezért csak méltányosságra és igazságra kérem a méltóságos főrendeket, és azt mondom, a mit Zichy Nándor gr., hogy itt nem a pénzviszonyok, hanem az igazság határoz, és én azon okadatolást, melyet Keglevich István gr. előadott, hogy az utolsó 6 év oly abnormis volt a faárakra nézve, hogy azokat nem lehet számítani, nemcsak méltányosnak, hanem igazságosnak is tartom. Itt tehát számolni kell azon ténynyel, melynek folytán a képviselőház a 20 esztendőt elfogadta, és ha diaetale cunclusumot akarunk létrehozni, itt egy más tény is van, a melyet el kell fogadni, a mi a bizottságnak is nézete volt. A 20%-os leszámításra, a mint tudom, az alsóház a felsőház érveire mitsem felelt, hanem azt egyszerűen visszautasította. És ennélfogva indítványozom, hogy ezt a főrendi ház részéről a múlt ülésben elmondott argumentok mellett, hasonlókig minden okadatolás nélkül visszaküldjük, jóllehet van igazságos okadatolás. A képviselőház a földre nézve 12% levonást indítványozott. Miért nem teszi ezt az erdőkre nézve? Annak talán a jövedelme biztosabb? Vagy több piacza van? Lehet értéke azonban sokféle körülménytől függ. Én azt hiszem, hogy semmi ok nincs arra, hogy ha 12%,-ot levonnak a földnél, ne tegyük ugyanezt az erdőnél. En csak egy tekintetet akarok még felhozni, t. i. az iparra vonatkozólag. Nem adóelengedést kérek az erdők számára. Én most az iparra bátorkodom figyelmeztetni, mely ipar az utolsó években úgy félreszorittatott, hogy a fősúly kizárólag a nyers termények kivitelére fektettetett. Ezen tévedésből kijózanodtunk, s ma már az ország nagy része örvendene, ha az ipar fejlődésnek indulna. Nézzünk körül Európában. Van-e ország, mely annyi fával bővelkedik, mint ez, és ha létezik ipar, melynek fára van szüksége, találhat-e biztosabb helyre, mint itt ? Azt gondolom, nem. De hogy helyesen járjunk el, nem szabad oly hibásan eljárnunk, mint a hogy eljártunk a földterheltetésénél, melynek következtében most terményeink annyiba kerülnek, hogy velők az európai piaczon meg sem jelenhetünk. A fára nézve, mely biztos bölcsőjét képezi nálunk a jövendő iparnak, vasutaink és vízeséseink által, legyünk annyi méltányossággal, hogy legalább a földdel egyforma kategóriába sorozzuk. Én tehát Keglevich István gr. indítványa szerint a felsőház előbbi nézete mellett maradok. Ghyczy Kálmán pénzügyminister: Engedjék meg a mélt. főrendek, hogy azokra, mik most előadattak, néhány igénytelen észrevételt tegyek. Először is megjegyzéseim vannak azokra nézve, miket Keglevich István gr. ő méltósága méltóztatott felhozni. 0 először is például, felvette a pesti piacz átlagos árait, és a búzának, rozsnak, árpának középárát 4 frt 66 krban állapította meg. Ezen ár nekem már első hallásra ig kicsit nagynak látszik, tekintve, hogy az árpa is köztük foglaltatik; de egyébiránt is önkényes, arbitrarius dolognak tartom, három különböző nemű gabonából átlagot felvenni. Ép azért nehéz ily statistikai adatokra építeni, mert az eredmény nagyban a számok gruppirozásától függ. Ha ő méltósága csak a búzát és annak átlag-árát méltóztatott volna felvenni, egészen más eredményre jött volna. De máskülönben azt sem tartom helyesnek, hogy a fa-áraknál épen a pesti piacz vétetik irányadóul. A pesti piacznak viszonyai egészen különbözők az ország más vidékein létezőktől a fa-árakra nézve. Én azt hiszem, hogy a korábbi években, 10—12 esztendővel ezelőtt, Pesten a fa ára lehetett 14—15 frt, mig az ország más részében talán semmi ára, vagy pedig egy ölnek ára 1—2 frt volt. Ez a viszony áll most is. Pesten 1 öl fának ára körülbelül 20 frt,
