Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-125
84 CXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. tom sem helyesnek, sem szükségesnek; de ha elfogadta egyik esetben, akkor el kellett volna fogadnia ezt másik esetben is. Példával illustrálom. Ha azon bázist élnem hagyva, a 6 és 20 évet helyesen elfogadva, két birtokos közül egyik 1000 holdon gabonát termel, a másik 1000 holdon fát, ha ugyanazon adóval rovatnak meg, úgy az előbbi a 20 % levonásával 2400 frt után, az erdőbirtokos pedig 3000 frt után fog megadóztatni. Ez lesz a következménye az egyoldalú percentualis levonásnak. De ez még két körülmény által súlyosbittatik. Az egyik az, hogy tudvalevőleg egynegyede vagy egyharmada a gazdaság nyers bevételének marhatenyésztés által állíttatik elő; a jövedelem ezen Y 2 " e va gy V3" a nemcsak nincs megadóztatva, hanem annak, a mi nemcsak eszköz, hanem czél: t. i. a marhatenyésztésnek költségei bizonyos mérvben visszapótoltatnak az által, hogy a trágya a gazdaság passiv-contójáu fordul elő. így tehát háromszoros előny nyujtatik a mezei gazdaságnak: egyrészt 20 % vonatik le a termény árából, a tiszta jövedelemnek egyrésze nincs megadóztatva, másrészt a tiszta jövedelemnek költsége némileg visszapótoltatik. Ez az erdőknél tökéletesen elesik, mert absolute lehet mondani, az erdőknél nincs olyan mellékjövedelem, a mely teljes mértékben megadóztatva ne lenne. Már a múltkori tárgyalás alkalmával voltunk bátrak figyelmeztetni a mélt. főrendeket annak veszélyes voltára, ha az erdők túlságosan megadóztatnak. És pedig ezen veszély előáll minden országban, annál nagyobb mértékben Magyarországban, a hol a míveltség, a szaktudomány és az erdők irányában viseltetendő kegyelet csekély mértékben van meg. Az erdőket nálunk csak az kíméli, a ki a fát nem tudja eladni, és kevés számú egyesek, a kik kivételek. Azon törvény, a mely a szántóföldeket nagyobb mértékben adóztatja meg, mint azt az igazság, vagy a nemzetgazdászati bölcsesség magával hozná, az bizonyosan sújtja a szántóföld jelenlegi tulajdonosait, de egyszersmind kényszeríti is őket, hogy kevesebb költséggel és nagyobb erővel gazdálkodjanak, a minek következtében nagyobb lesz a jövedelem és könnyebben viselheti az adókat. Ilyen törvényt az erdőkre alkalmazni nagyon veszélyes volna, mert az erdőknek nincs meg azon nagy jövedelme, a mi a szántóföldeknek lehet. Az erdőknél a birtokos nem költhet többet, mert nincs meg azon jövedelem. Ha a fát az illető birtokos nem tudja eladni, az fog történni, hogy pusztítja az erdőket, és ez által compromittálja a jövőt. Ezen indokokból voltunk bátrak a múltkor is szót emelni az erdők kevésbbé való megadóztatása mellett, és utalni a többi külföldi katasteri törvényekre, a melyek nagyobb óvatossággal járnak el az erdők irányában. Annál inkább bátorkodom most erre reflectálni, midőn számokkal és példával kísérlettem meg a mélt. főrendeknek bebizonyítani azon nagy különbséget, a mely a szántóföldek és az erdők megadóztatása közt kell hogy legyen. Azt hiszem, hogy a percentualis levonás oly egyszerű kérdés, hogy számítás nélkül is rajtunk a sor azt elfogadni az erdőkre nézve is. A képviselőház ezt elfogadta a szántóföldekre nézve, és elfogadták a mélt. főrendek is, a minél fogva én természetes következménynek tartom azt, hogy a mélt. főrendek ugyanazon indokoknál fogva, a melyek a szántóföldekre nézve aránylagos percentualis levonásra birták a főrendeket, ezt alkalmazzák az erdőknél is. En bátor vagyok indítványozni, hogy a mélt. főrendek előbbi határozatukat fentartani méltóztassanak, annyival is inkább, mert a képviselőház e §-t minden indokolás nélkül változtatta meg, nekünk tehát egyátalában semmi okunk nincs előbbi nézetünktől eltérni. Zichy Nándor gr.: Méltóságos főrendek! Hogyha nem emeltek volna szót ezen §-nál, én is szívesen hallgattam volna, mert ismeretes a mélt. főrendek előtt azon álláspontom, a melynél fogva én az erdőket a 6 évi cyclus szerint kívánom megadóztatni. Most a jelenlegi kérdés felderítésére akarok némelyeket megjegyezni, minthogy ezen kérdés a hármas bizottságban, és annak albizottságában bővebben tanulmányoztatott, és ugyanott a minister ő nagyméltósága is szives volt adatokat előterjeszteni, a melyek e kérdést jelenleg sokkal nagyobb világosságban tüntetik fel, mint elébb volt. Ezen kimutatások egyrészt a mezei terményeknél eszközölt levonásokat indokolják. Bizonyára igaz, hogy a 20 évi átlag mellett mintegy 12 %-kal csekélyebb ár vétetett fel, a
