Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-160

CLX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 391 hozni, hogy kellő forgalmi eszközökkel ellátva, a szállítás közvetítésére képesittessenek. Ezt elismeri mindenki, a kormány is, s azt mondja: adja meg a törvényhozás a vasutaknak ezen eszközöket, melyeknek szükségét mindenki elismeri, melyeket meg kell adni nézetem szerint azért, mert már eddig is, — és pedig a ministerium által helyesen történt intézkedés folytán, — az engedélyokmány értelmében egy része ezen összegeknek el van tényleg költve a vasutak investitiójára, függő tartozásokat vállaltak, nagy kamatú adósságokkal terheltettek, melyek alól végre a vasutakat föltétlenül ki kell szabadítani. Mert mi történik, ha ez meg nem adatik? Az, hogy a vasutak ezen állapotban folytonosan áj, meg új adósságokba merülnek, melyekért nagy kamatokat lesznek kénytelenek fizetői, s végre is az állam a kamatbiztositás czímén lesz kénytelen fizetni azt, mit most kisebb kamattal, kedvezőbb feltételek alatt tehetne, s a nélkül, hogy annyi forgalmi eszközzel láttathatnának el, mint ez azon tőkével lehetséges lesz, mely a 700,000 írtból be íog folyni. Azzal végzem szavaimat, hogy arra nézve, a nűt ő excellentiája beszéde végén mondott, hogy t. i. a vasúti politikában véghetetlen sok hiba követtetett el minden irányban, szükséges tehát, hogy ezeket radicaliter gyógyítsuk, én teljesen egyetértek. De már Zichy gr. ő méltóságának abban a felfogásában, hogy azért, mert mi most az összes vasúti politánknak bajait meg nem gyógyíthatjuk, mert mi egyszerre a tarifapolitika gyógyítását nem eszközölhetjük, a csoportosítást egyszerre keresztül nem vili etjük, s a helyes közlekedési rendszer ellen elkövetett hibákat egyszerre nem orvosolhatjuk, azért semmit se tegyünk, nem osztozhatom. Mert először a meglévő bajokat kell orvosolni; nem engedhetjük ama válialatokat, a melyek meg vannak teremtve, a melyek a közgazclászattal össze vannak forrva, összeroskadni, ezen összeroskadást meg kell akadályozni, hogy egy egészséges vasúti politikát lehetővé tegyünk. Ha mi ezt nem fogjuk tenni, akkor szeretném látni, hogy azok közt a romok közt ki fogna egészséges vasúti politikát inaugurálni, ki fog tarifarendezésről, csoportosításról szólhatni. . Vasúti politikánk legégetőbb sebei egy részről a vasutak anyagi viszonyaiban, más részt pedig a forgalmi eszközök elégtelenségében keresendők; ezen bajok orvoslását czélozza a törvényjavaslat s azért bátorkodom azt a méltóságos főrendek figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Andrássy Aladár gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Megvallom, az igen tisztelt pénzügyminister urnak előadása után szerénytelenség az általa elfoglalt álláspontot védelmezni, nem is ez a czélom, hanem felszólalásra késztetett Apponyi gr. ő nagyméltóságának azon nyilatkozata, midőn a főrendi ház minden tagjára hivatkozott, hogy nézetében osztozni fognak, mely szerint ebben a felhatalmazásban némi bizalom kérdése rejlik az által, hogy a mmisteriuumak szabad intézkedési jog adatik. Véleményem az ő nézetétől eltér. Miután a jegyző úrtól megtudtam, hogy e tekintetben senki felírva nincs, azt hiszem kötelességem nézeteimet e tekintetben elmondani. Hogy káros következései lennének e felhatalmazásnak, ezt az állítását nem fogadhatom el, mert épen abban találom a legnagyobb hibát, hogy a ministeriumnak sokszor túlságosan meg volt kötve a keze, nemcsak, de a concessio engedélyezése tekintetében is. En sokkal jobbnak találtam volna azt a módot használni, a mely Ausztriában van, t. i. a ministerium feikatalmaztatik bizonyos összegig a Reichsrath által concedált vasutakra nézve vagy biztosítást adni, vagy célirányosabb formába változtatni. Ez ott a dívó szokás; nálunk ellenkezőleg a concessiókat törvénybe igtatjuk és ez által megkötjük mind a ministeriumnak, mind a vállalkozóknak a kezét. Es mi ennek az eredménye? Az, hogy a ministeriumnak végre is a vállalkozókkal szövetkeznie kellett, hogy kibúvó ajtót találjon és az akadályokat elgördíthesse. Én a nálunk szokásban levő concessio-adás módját igen veszélyes eljárásnak tekintem és azért üdvözlöm a jelen módozatot e tekintetben, a mennyiben ez azon elkövetett hibák orvoslását czélozza. Ertem is azt, hogy a ministerium nem igen szívesen használja ezt az eljárást. Miért? Meri sokkal könnyebb a törvény §-ai szerint egy dolgot végrehajtani, mint azt saját felelősségére keresztülvinni, mert a minister azért, a mit saját felelősségére tesz, ha hibát kövei: el, a parla-