Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-160

390 CLX. ORSZÁGOS ÜLÉS. szakaszát tekintve, csekély értékűnek tartja a kérdést, annak 2-ik részére nézve pedig azon nézetben van, hogy vagy tudatnak, vagy nem tudatnak azon összegek, a melyekről a vasutaknál szó van; ha ismertetnek, ám terjesztessenek a törvényhozás elé, ha nem ismertetnek akkor azok elintézése a jövőre maradhat fenn. Erre vonatkozólag először is azt vagyok bátor ő méltósága figyelmébe ajánlani, hogy a szükség szempontja fenforog; ez azon dirimens határvonal, mely álláspontunkat egymástól elválasztja ő méltósága, a szükség szempontját nem concedálja, nekem és a ministeriumnak pedig positiv meggyőződésünk van arról, hogy ezen szükség fenforog. Azt bővebben bebizonyítani, hogy baj lehet, ha a jövő hónapig a dolog el nem intéztetik, s arról hosszabban beszélni, hogy miként áll elő ezen baj, ma természetesen nem lehet. De azt tudja mindenki, hogy ezen vasutvállalatok közt vannak egyesek, melyek az irányukban támasztott követelésekre vonatkozólag, váltó obiigóban vannak, melyek ha idején be nem váltatnak, protestáltatván, a kamatbiztositás bíróilag lefoglaltathatik, s akkor a júniusban lejáró kamatszelvényekre nem telik. Ez a veszély nem csekély. Ha azon vasutaknak nem volna követelése az állam iránt. akkor azt lehetne mondani, hogy más rendszabályokat kell alkalmazni, hogy az ország hitele megmentessék. De midőn eonstatált' dolog, hogy bizonyos mérvig ezen követelések alaposak, akkor azt a szempontot nem lehet elfogadni, akkor morális kötelessége az államnak megtenni mindent a maga részéről, kielégíteni az alapos igényeket, és a részvényesek jogait megóvni. A szükség szempontja tehát megvan, s csak azért, mert csekély értékű ezen kérdés, azt elodázni nem volna helyes, mert bármily csekély az ok, melyből nagy veszély támad, az mindegy; azt kell nézni, hogy mily következések származhatnak ebből. A kiindulási pont csekély lehet, de ha komolyak a következések melyek belőle eredhetnek, nem kevésbé komolyan kell azon kis dolognak elintézéséhez látni; s habár csak néhány millióról, csak öt vasútról van is szó, — niert ezeknél állhatnak be azon komoly következések — azt vagyok bátor állítani, hogy nem íchet habozni ezen kérdés ekként való elintézésének elfogadásában, A másik argumentatió, a melylyel ő méltósága élni szíveskedett, az volt, hogy a törvényjavaslat második részét, melyben t. i, a forgalmi eszközök szaporításáról van szó, hasonlag nem tartja szükségesnek. Bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a felállított dilemma, nézezetem szerint, nem fogadható el; mert ismerjük ugyan az összes szükségletet, de részletesen meghatározni, hogy minden egyes pályánál mennyi kell a forgalmi eszközökre, mennyi a beruházásra és mennyi az üzleti eszközökre, ily törvény keretében határozottan és változhatlanul alig }ehei, noha a szükséglet egész összegét tudjuk és elő is adtuk. Egész táblázatok feküsznek | a mélí. főrendek előtt, melyekből fölvilágosíthatják magokat azon indokokról, melyek a kormányt vezették, de minden speciális vasútra nézve a szükséglet a törvényben részletesen nem határozható meg; ez nem volna helyes, nem czélszerü, nem volna opportimus, s azért mondom, I hogy én nem fogadhatom el a dilemmát. Tudjuk | ugyan a végösszeget, de nem akarjuk az egyes | részleteket megállapitni, mert ez nem vezetne | ezélhoz és szűkebb mozoghatási határok közé szorítaná a kormányt, és egyes vasutakon esetleg nem tudna segíteni. Itt is bátor vagyok figyelmeztetni, hogy akkor, midőn tudva van a törvényhozás előtt, hogy 10 millió az üzleti eszközök szaporítására és beruházásokra van felvéve, és e 10 millióból már 6 millió el van költve tényleg, oly engedélyek alapján, melyekre a kormány a coneessio értelmében jogosítva is volt, hogy ezen 6 millióban a vasutaknak az állam iránti tartozásai is meg vannak, s hogy ha az eddigi eljárás követíetnék, átalában vagy engedni kell a vasutaknak a jövőre is pénzeket az állam kincstárából, vagy meg kell engedni, hogy ezen összegeket az üzleti számlára irják és az államtól kamatbiztositás fejében fölvegyék. í Mikor igy áll a dolog, akkor az én nézetem szerint, ezen része a törvényjavaslatnak annyira motivált, hogy én ezt alaposan alig látom megtámadhatónak, mert a vasutaknak ezen állapota fön nem tartható tovább. Azt elismeri mindenki, hogy ezen vasutakat oly állapotban hagyni, íiögy ki ne jöhessenek a kamatbiztositásból, mely bennünket annyira súlyosan I nyom, nem lehet, s azért azon helyzetbe kell őket