Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-113

CXHI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 29 tőségét úgy hiszem senki kizárni nem fogja, mégis kellőleg ellenőriztessenek. Tehát mindaddig, mig engem meg nem győznek annak helyességéről hogy mig minden más testületnél egy tőle elszakadva lévő külön testület, vagy pedig egy felette álló bíróság gyakorolja a fegyelmi bíróságot, addig azt éppen az ügyvédi kar felett kivételképen épen önmagából alkotott bíróság gyakorolja: addig ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom és ragaszkodom elöbbeni határozatunkhoz. {Helyeslés.) Vay Miklós b. koronaőr: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! Nekem nem volt szerencsém első alkalommal e tárgyhoz szólani, azért méltóztassanak megengedni, ha véleményemet igen röviden elmondom. [Halljuk!) Midőn egy törvényt hozunk, mint ma, nem a jelenlegi állásában fogjuk fel a dolgot, hanem a jövendőt is tekintetbe vesszük. Én sem tudnék valami nagyon lelkesülni az ügyvédi kar iránt, a mint az most áll, de igenis a mi kötelessége, az ügyvédi karnak, t. i. az igazság kiderítése mellett, és megvallom, hogy maguk a bíróságok is szomorú állapotban vannak •egy olyan országban, a hol nem ezen szempontból vétetik fel az ügyvédi kar állása. Méltóztassék a törvényt venni, a mint előttünk van, mi annak a lényege? Bizonyosan az, hogy az ügyvédi kar felemeltessék a tökély, felvilágosodás és becsületesség azon fokára, mely rendeltetésénél fogva neki első kötelessége. Mindenütt kívánatos, de merem állítani, sehol sem inkább, mint az ügyvédi karnál az a bizonyos, — magyarul nem is tudnám kimondani — esprit de corps. Ha mi most azt mondjuk, hogy az ügyvédi kar oly emberekből áll, a kikről nem lehet feltenni, hogy meg legyen bennök nem csak, de még felébreszteni sem lehet ezen esprit de corpst, az szomorú volna, és én ezt " határozottan tagadom. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy minő emberekből állott az ügyvédi kar. Mi a régi időben, a kiknek kezén keresztül mentek az ügyvédek, igen jól tudjuk, hogy mi módon igyekeztek keresni, elvetődtek a falukra, a hol gazdálkodnak ma is. Ez áll egy részt, de méltóztassanak figyelembe venni, mily befolyással, hatalommal bírnak az ügyvédek ott, hol rendezve vannak, a törvénykezés és a bíróságok állásának könnyítésére. De hogy így előre kimondjuk, hogy ezek nem képesek az esprit de corpst fentartani, azt nem tartanám helyesnek. Es micsoda kérdésekről van itt szó ? Leginkább olyanokról, melyek a társadalmi életben fordulnak elő és melyeket magunk közt szoktunk kiegyenlíteni, és nem visszük a bíróságok elé. Lehet ennek következése, hogy ha valami oly kérdés felmerül, azt fogják mondani: végezzük el magunk között a nélkül, hogy alakulna ezen bíróság. De azt fognák mondani, ha alakul is, nincs ellenőrzés. Én ezt tagadom: ott van az appelláta, ott van a magánvádló, a nyilvánosság és harmadszor az államügyész felügyelete. (Helyeslés.) Tehát azt hiszem, most előre már előzetesen ne mondjuk ki az ügyvédi karról, hogy az olyan javithatlan testület, a mely ilyen csekély kérdésekben sem biráskodhatik. Ennélfogva én a mellett vagyok, hogy csak az ügyvédi karból alakitassék a fegyelmi bíróság, nem pedig vegyesen a biróság tagjaiból is, s igy a képviselőház szerkezetét fogadom el. (Helyeslés.) Wenkheim Béla b. ő Felsége személye körüli miniszter: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! Én is ugyanazon szempontból fogom fel ezen ügyet, mint a koronaőr ő nméltósága és a veszprémi főispán ő méltósága. Magam is azt hiszem, hogy a képviselőház megállapodása, mely tisztán az ügyvédi karból kívánja a fegyelmi bíróságot alakítani, helyesebb és czélravezetőbb. Mint már több izben említettem, az ügyvédek által elkövetett minden bűntett fölött, úgy mint eddig, s úgy mint minden más honpolgár felett, ezentúl is rendes bíróságok fognak ítélni. E fegyelmi biróság nem lesz hivatva oly bűntények fölött Ítélni, melyekre nézve a eodex a büntetést kiszabja, hanem hivatva lesz ítélni oly cselekvények fölött, melyek közmegbotránkozást okoznak, s melyeket a mivelt világ még inkább kárhoztat, mint számtalan bűntényt, melyet a könnyelműség, a szenvedély, vagy a nyomor szokott előidézni. Ily cselekmények orvoslása csak társadalmi utón, s az úgynevezett esprit de corps által eszközölhető. Ily bűntényeket codexben elősorolni nem lehet, de létezik egy codex, melynek §-ai nincsenek, de melynek sza-