Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-113
30 CXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. bályai minden becsületes lélekbe be vannak vésve, ez a becsület codexe. Ha ez létezik, correctivumául fog szolgálni sok helytelen ténynek, s ha az ügyvédi testület jelesebbjei e joggal fognak élni, módjukban álland az ügyvédi — különben nagyon tisztelt-testület nagy részének lesülyedt becsületét helyreállítani, s a népet számtalan fosztogatástól megóvni, valamint az egész testületet salakjától megmenteni. Nem kétlem, hogy a nagyobb városokban ez intézkedésnek jó sikere fog lenni; meg kell azonban vallanom, hogy a provinciális városokban, hol számtalan zugprókátor van, kikkel a tisztességesebb ügyvédek még összeülni sem akarnak, a dolog nehezebben fog menni. De azt hiszem, a jó példa követőkre fog találni, s ott is fognak találkozni, kik a dolog élére állván, s törvényadta jogukkal élvén, a jó sikert biztosítani fogják. Ha ez nem fog történni, akkor, hogy ha a biróság is részt vesz a fegyelmi eljárásban, az sem biztosítja a sikert. De nekem van reményem, hogy nemcsak a jelenlegi, de az ezutáni ügyvédeknél is ki fog fejlődni az esprit de corps. Mindezeknél fogva, miután különben is jelen lesz a közvádló, a magánvádló, és ott lesz a nyilvánosság, én elég biztosítékot látok ezekben, s azért a képviselőház javaslatát és szerkezetét ajánlom elfogadásra. Prónay Gábor b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Igen dicső és szép elv az, melyet a koronaőr és a miniszter ö nagyméltóságaik felhoztak, t. i. a lovagiasság és esprit de corps elve. Bár minden osztálynál léteznék e dicső elv. Ennek fenntartása könnyű ott, hol kis körről van szó, de az ügyvédek nem kis kört képeznek. Azt lehet mondani, hogy mai nap az ügyvédek száma egész sereg. Most a jogi pályára adja magát mindenki; 60 évvel ezelőtt az volt a panasz, hogy az idevaló egyetemen csak 100 jogász van. Ez feltűnt, és az egyetem szellemének tulajdoníttatott. Azt mondták, nincs ott jó szellem. Most a juristák száma 1000, s igy a viszonyok megváltoztak. Az mondatik, hogy a külföldön a fegyelmi biróság az ügyvédi kamara tagjaiból van Összeállítva. Méltóztassanak tekintetbe venni azt, — mit úgy hiszem a veszprémi főispán ur is el fog ismerni, hogy ott az ügyvéd egészen más viszonyok közt emelkedik azon polczra, melyet elfoglal. Ott nincsenek oly könnyű viszonyok mint Magyarországon; ott sokkal nehezebb a qualificatió, mint itt. Ha eg}^szer majd a mi ügyvédségünk is ezen a retortán megy keresztül, talán 15—20 év múlva, akkor itt lesz az ideje; de most még nem találom ezt czélszerünek alkalmazni Magyarországon. Tökéletesen áll az elv, osztozom benne én is; de ennek alkalmazása a későbbi időre való. Ez által én nem kívánok azon osztálytól semmit elvonni, mert hisz vannak köztök tiszteletreméltó egyének, kik tudományra és szakértelemre nézve csak becsülést érdemelnek, de vannak ismét kivált a vidéken, olyanok, kik nem is érdemlik meg az ügyvéd nevet, mert azok inkább sensálok, s azt lehet mondani, hogy nem is ezen körbe valók. Mig ezek száma kisebbedni fog, s ha mint például a külföldön, teszem Poroszországban, vagy Ausztriában is, nálunk is meg fog követelteim az, hogy az ügyvédnek doctornak kell lennie, s mindenféle szellemi kellékekkel el kell látva lennie, akkor czélszerünek fogom ezen rendszabályt látni, de most még nem láthatom annak idejét és helyét, s e tekintetben a békésmegyei főispán ő méltóságával kezet fogok, és pártolom a jogügyi bizottság véleményét. Zichy F. Viktor gr. előadó: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Ha van valaki e házban, talán tulszerénység nélkül mondhatom, én vagyok az, ki az ügyvédek garázdálkodásairól, a múlt alkalommal egészen hű képet voltam bátor a mélt. főrendek elé terjeszteni. Megvallom, azóta sem változtak nézeteim, de midőn azon kérdésről van szó, vájjon a fegyelmi bíráskodás elvonassék-e az ügyvédektől, vagy az oly zsibbasztó elemmel hozassék kapcsolatba, a mely az ő saját érdeköket sérti, s érzelmeik szabad kifejezésének lehetőségét egyszerre ketté metszi, akkor mélt. főrendek, nekem a képviselőház álláspontja mellett kell nyilatkoznom. Fogadjuk el azt különösen azért, mert ez az egyetlen mód arra nézve, hogy az ügyvédek saját bűneik, rósz eljárásuk és hibáik felett maguk ítéljenek. Ha a szóban forgó fegyelmi biróság oly biróság lenne, melynek ítéletét appellálni, felülvizsgálni nem lehetne, akkor tökéletesen elfogadnám azt, a mit az előttem szólott