Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-160
384 CLX. OESZAGOS ULES. Elnök: Ha helyesen fogtam fel Vay 6 excellentiájának nyilatkozatát, ő a nyugdijakra vonatkozó jelentést is a napirenden levő tárgyak befejezése után kívánja felvétetni. Vay Miklós b.: Épen azon oknál fogva, a mely a választási törvény némely pontjának megváltoztatására vonatkozó jelentés felvételéről áll, vélem a nyugdijakra vonatkozó jelentést is sürgős tárgyalás alá vétetni. Elnök: Van-e valakinek észrevétele ? (Elfogadjuk !) Eötvös Dénes b.: Nmélt. elnök ur mélt. főrendek ! Én azt gondolom, hogy a nyugdijak ügye sokkal fontosabb és több figyelmet érdemel, hogysem azt hamarjában elintézni lehessen, mert ez esetben könnyebben megtörténhetnék az, hogy oly végzést hozhatunk, melyet később magunk is helyteleníthetnénk. Azt gondolom tehát, hogy e jelentés tárgyalását későbbre kellene halasztani. (Felkiáltások: Ki van mondva a határozat!) Elnök: Én csak kérdést intéztem, ha van-e valakinek észrevétele, mire felállott Eötvös Dénes b. és ellenzi a felvételt. A házszabályok világosan mondják, ha egy tag pártolja, egy tag pedig ellenzi az indítványt, a ház 1 / s szavazattöbbséggel dönt. Méltóztassanak azok, kik a házszabályok által kiszabott fokozatok mellőzésével a jelentést nyomban a napirend kimerítése után felvétetni kívánják, ezt felállás által jelezni. (Megtörténik.) Két harmad többség a sürgősségi indítványt elfogadja. Következik a tegnap félbeszakasztott tárgy, t. i. a vasutak építéséből az állam ellen támasztott követelések és a szükséges beruházásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt azonban a tárgyaláshoz kezdenénk, a képviselőház jegyzője üzenetet kíván átadni. Tombor Iván a képviselőház jegyzője: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! A képviselőház megbízásából van szerencsém az 1871. évi zárszámadásokra, és a törvényjavaslatok szentesítés alá terjesztésének módjára vonatkozó határozatát szives hozzájárulás czéljából, az illető jegyzőkönyvi kivonatokkal tiszteletteljesen átnyújtani. Zichy F. Viktor gr- jegyző (olvassa a a képviselőház jegyzőkönyvi kivonatát). Elnök: A határozati javaslatok felolvasottaknak vétetnek, ki fognak nyomatni és szét fognak osztatni; véleményes jelentéstétel végett pedig a törvényjavaslatok szentesítés alá terjesztéséről szóló határozat a közjogi és törvénykezési bizottságnak adatik ki; a zárszámadásokra vonatkozó határozat pedig a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Felkérem a két bizottság tagjait, hogy ülés után összeülni és a hozzájok utasított tárgyakat tárgyalni méltóztassanak. A szólás sora Apponyi György grófon van. Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem venném igénybe a mélt. főrendek figyelmét, ha az ügy nagy fontossága nem késztetne arra, hogy a tegnapi napon hallottak után megerősödött véleményemet előadjam. Szerintem a mai kérdés lánczszemét képezi a kormány politikájának, melynek czéljait, elveit, szóval irányát főbb vonásokban megismertetni késik, és épen ez kötelességgé teszi azt, hogy ennek a politikának csak egyes tettekből és törekvésekből kivehető symptomái komoly tekintet alá vétessenek. Ez indit engem a mai felszólalásra és annak kimondására, hogy bármennyire indokoltnak véli az igen t. közlekedésügyi minister ur a felhatalmazás útját, én a hozzájáruláshoz alapot nem látok. Nem fogok szólni azon visszás helyzetről, mely a 8 évi aera és az ez alatt űzött gazdálkodás folytán egy részről a vasúti vállalkozókat sújtja, másrészről pedig az államot ismét iij és nagy terhekkel fenyegeti. Nem szólok erről azért, mert ezen helyzetnek okai, genesise és árnyoldalai tegnap bőven felderittettek; de tulaj donképen nem szólok azért, mert ezzel a mai kormányt terhelni nem lehet; hanem időszerűnek találom azt, hogy a helyzet és annak káros következései éles szemügyre vétettek, épen most, midőn megint egy új és tökéletesen rendkívüli experimentumnak küszöbén állunk. Mellőzöm tehát mind azt, a mi a múltra vonatkozik, és csak a törvényjavaslat fő momentumára fogom szorítani előadásomat, arra a módra, a mely által ennek a visszás helyzetnek helyreállítása czélba vétetik, de a mely mód, őszintén mondva, rám azt a hatást teszi, hogy medicina pejor est morbo. Ezt röviden indokolni fogom. Eltekintve mélt. főrendek, a magasabb politikai
