Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-159
380 CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. toít soha eszünkbe olyasmi, hogy mi azoknak függetlenségét és őszinteségét gyanúsítsuk, hanem meghajoltunk a többség előtt. (Helyeslés a főispánok soraiban.) Hogyha már most ezen háznak alakulását tekintjük, miből fog ezen ház állani, ha a főispáni kar abból kiküszöböltetik, mielőtt a ház átalakíttatnék ? Tessék megtekinteni a törvényt. A törvény azt mondja, hogy a főrendi ház tagjai az ország főpapjai, zászlósai, főispánjai, az egyes nemzeti mágnások, vagyis regalisták. Midőn tehát egyik főtényezője a háznak támadtatik meg, milyen a főispáni kar, akkor meg van támadva az egész ház, mert a főispánok annak főtényezöi közé tartoznak hazai törvényeink szerint. (Élénk helyeslés a főispánok soraiban.) Ezt kötelességemnek tartottam elmondani, szavazatomat különben, mint jelzem, fentartom akként, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot egész kiterjedésében pártolom. {Elénk helyeslés a főispánok padjain) Zichy Nándor gr.: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Éu ezen főrendi ház tagjainak sem függetlenségét (Zaj a főispánok oldalán. Félkiáltások: Sorba!), nyilatkozata őszinteségét sem vontam kétségbe. (Igaz! Ugy van!) Én nem gyanúsítottam senkit. Én egyszerűen azt mondottam, hogy nincsen oly főrendi ház, a melyben a többséget a közigazgatás közegei képezik; s méltóztassanak megengedni, lehet mindenkor önálló, független és magukban igen tiszteletre méltó meggyőződéseket találni, a közigazgatás közegeivé tenni és igy a főrendi házban többséget függetlenül és önmagokkal igenis beszámoló, egyénileg nem gyanúsítható egyénekből alkotni. Én tehát ünnepélyesen óvakodom azon szándék ellen, mintha én akárkinek is függetlenségét és nézetének Őszinteségét gyanusitani és szavazatát kétségbe vonni akartam volna. (Helyeslés.) Én csak tényt constatáltam, a mint különben a mélt. főrendek ezen sessió alatt a főrendi ház reformjának szükségét már hangsúlyozták; és a mint a főrendi ház a maga válasz feliratában és munkálatában e részbeni álláspontját elfoglalta, úgy én ugyanezeket tüntettem fel újabban, minthogy azon álláspont az általam nyilvánított nézetekkel összhangzásban van és én azokat annak támogatására, mit elmondottam, felhozandónak véltem. (Helyeslések.) Szögyény - Marich László főkamarásmester: Nagyméltóságú 'elnök ur, mélt. főrendek! Én alkalmasint nem szólaltam volna fel e tárgyban, ha az általam nagyon tisztelt Zichy Nándor gróf beszéde végén ezen ház főispáni tagjairól nem nyilatkozott volna oly értelemben, mint azt tette. Miután azonban már szólok, bátor leszek elébb szerény nézetemet a szőnyegen levő törvényjavaslatra vonatkozólag is röviden kifejteni. Az általunk imént tárgyalt két-három törvényjavaslat mutatja, hogy a vasúti vállalatoknak az államkincstár irányában támasztott mindazon követeléseire nézve, melyeket eddig tisztába hozni és végleg megállapítani lehetett, a kormány az elé terjesztett törvényjavaslatok által igyekezett a törvényhozás beleegyezését és jóváhagyását megnyerni. De vannak társulatok, melyek óriási követelésekkel állottak elő az állam ellenében. Ezeket eddig ugyan már is tetemesen leszállítani és mérsékelni, de végleg számszerint megállapítani nem sikerült. Minthogy pedig ezt, az országgyűlésnek alkalmasint csak kevés napra terjedő rövid tartama alatt elérni remény nincsen; s ezen követelések sorában az igen számos túlságos, és — hogy mást ne mondjak — merész tételek között vannak csakugyan olyanok is, melyek, ha törvény utján fognának érvényesíttetni, az államkincstárnak elmarasztaltatását fognák mulhatlanul maguk után vonni; mint például — hogy egyebet ne emiitsek — melyek az építkezési tervek helybenhagyásának késedelmezéséből, a vasúti vonalak megváltoztatása vagy meghosszabbításából a technikai személyzet és munkásoknak sok ideig elfoglaltság nélkül tartásából és más efélékből származnak, csupa követelések, a melyek, ha a bíróság elé kerülnek, az állam elmarasztaltatását fognák — mint mondám — maguk után vonni: a dolgok ily helyzetében sokkal előnyösebbnek tartom, hogy barátságos utón mielőbb elintéztessék ezen ügy, mintsem hogy az hosszú per utján évek múlva döntessék el; még pedig annyival inkább, mert ezen késedelem mellett a vasutvállalatok üzlete eshetőleg fennakadhatván, részvényeik és elsőbbségi kötvényeik értéke tetemesen csökken-