Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-159

CLIX. OKSZÁGOS ÜLÉS. 381 hetne, mi az állam hitelére is káros visszahatást gyakorolna. Hasonlóképen sürgős szükségnek kell tekintenem azt, hogy az állam által biztosi tott vasutak forgalmi eszközei szaporittassanak a gyakorlat által bebizonyított szükség mérvéig annyival inkább, mert — a mint Andrássy gróf ő méltósága által említtetett, ez pár év előtt egy kedvezőnek ígérkezett termés küszöbén a kormány irányában az országgyűlésen is sürgettetett; a mivel a vasutak jövedelmezősége növeltetik és az államnak biztosítási terhe csökkentetik. Igaz, lehetne mondani, hogy ha ez igy áll, akkor a kormány maga alkotmányos hivatásánál fogva ezt saját felelősségére is megteheti, s arra a jóváhagyást a szükség igazolása mellett utólag kérhette volna ki. Ez — igaz — történhetett volna. De én nem látok abban semmi antiparlamentaris dolgot, hogy a kormány ezen felhatalmazást az általa megjelö't határok között magának előre megadatni kérje; és nem iátok semmi alapos okot arra sem, hogy a kormánytól ezen felhatalmazás megtagadtass ék, még azon esetre sem, ha ebben a személyes bizalmi szavazatnak bizonyos neme rejleni találtatnék; mert nem látom át, miért tartózkodjunk ettől oly kormány irányában, a mely működésének főeivéül a lehető legnagyobb takarékosságot tűzte ki, ezt rövid működése alatt úgy a budgetben, mint egyes törvényes intézkedéseiben már több millióra menő meggazdálkodásokkal tettleg bebizonyította, és melynek irányában már többször kimondottuk, hogy a tettek mezején akarunk vele találkozni, melyre most is lépett, midőn épen e tjavaslat által sok millióra menő túlfeszített követeléstől akarja az államot megszabadítani. Igaz ugyan, mélt. főrendek, hogy ezáltal a terhek ismét szaporodni fognak, és, ha ezen terhek a volt kormányok és különösen azok szak-közegeinek hibái, mulasztásai és téves eljárása folytán állottak be, szerintem őket azért az ország előtt az erkölcsi felelősség igen súlyos terhe éri; de, miután egyrészt ezen hibák nem szándékosan követtettek el, — mit, úgy vélem, senki sem fog állítani, s a mit előbb kideríteni lenne szükséges, — és, miután másrészt, ha méltányosok akarunk lenni, a kezdet nehézségeit is figyelembe kell vennünk: azt hiszem, hogy mindazokra, a kik ezt okozták, mást, mint az általam emiitett erkölcsi felelősséget hárítani, nem lehet. Ennélfogva én a tjavaslatot mind a két irányban elfogadom, és azt bátor vagyok a mélt. főrendeknek elfogadás végett ajánlani. {Helyeslés.) Áttérek most arra, mit Zichy Nándor gr. o méltga ezen ház jelen állásáról mondani méltóztatott. Én, mélt. főrendek, a felsőházban csak egyenjogú tagokat ismerek; (Helyeslések.) sőt, ha én ezen háznak történeti keletkezésére visszatekintek, akár Ulászló törvényét nézem, akár az általam mélyen t. tárnokmester nagynevű édes atyja által szerkesztett magyar közjogot tekintem, azt találom, hogy a felsőháznak törzselemét a főispánok képezik. (Élénk helyeslés a főispánok részéről. Ellenmondások.) Vannak ugj^an régi törvényeink és történeti adataink közt olyanok, melyek azt bizonyítják, hogy a felsőháznak más elemei is voltak mindig; — utódai azoknak, kik egykor bandériumokat szolgáltattak az országnak és állítottak az ellenség elé; de legyen szabad egész szerénységgel kérdeznem, vájjon a főrendi háznak nem — főispáni tagjai mind utódai-e az ily bandériumokat tartott magyar országnagyoknak ? Bizonyára nem. — Igaz, hogy a főispánok állását a 48-iki törvény megváltoztatta, és én ezt sajnálom; s azért, midőn a főrendi ház részéről a ház szervezete iránti javaslat kidolgozásával voltunk megbízva, én határozottan a főispáni elem megtartása mellett szavaztam, és kértem, hogy ezen akadály elhárittassék. Kisebbségben maradtam ugyan ; de, merem állítani, hogy javaslatomban nem hiányzott a logika. Azonban ha úgy is van, hogy a 48-dik törvény szerint a főispánok nem elmozdithatlanok, mégis, ha igazságosak és méltányosak akarunk lenni, — meg kell vallanunk, hogy akár az előbbi kormányváltozások alkalmával, melyek inkább személyes indokúak voltak, akár a mostaninál, hol talán némi, nem mondom elvi változás, de elvi vegyülés történt, tömeges főispáni változást nem láttunk; egyeseknek inkább önkénytes leköszönéséből pedig következtetni nem lehet azt, hogy ez a kormány változása következtében történt volna. Én tökéletesen egyet értek t. barátom gr. Csáky Lászlóval; és a mennyiben a kérdéses megjegyzés által, inkább csak közvetve s mellékesen és megengedem minden kímélettel, — a főispánok meg-