Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-159

CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 379 már a külföldi vállalkozókkal és másokkal, melynél fogva ezen termést 3 hónapnál rövidebb idő alatt is kiviheti. Rendkívüli viszonyok közt igy kell rendkivülileg eljárni, mert ha különben mindjárt milliókat fektetett volna be, az országot csak megkárositotta volna. De a mint már megértettem ő exciája szavaiból, a közlekedési eszközök hiánya igen kevés hátránynyal lesz mostani állapotára. Ennélfogva én nem látom szükségét a gyors kiegyezésnek, és csakis a legfontosabbaknak kiegyenlítését óhajtom, és miután nem látom át annak szükségét, hogy kocsik szaporítására nagyobb összegek fordíttassanak, én ezen felhatalmazást nem kívánom megszavazni. Csáky László gr. nyitramegyei főispán: Nem szóltam volna ezen törvényjavaslathoz, ha nem kényszerit vala erre egy előttem szólott igen t. szónok felszólalása, s ha engem és sok másokat, kik ezen háznak tagjai, nem támadott volna meg személyesen, mert annak kell egyik kifejezését vennem (ellenmondás); és ha nem gyanúsított volna azzal, hogy mi függetlenségünket nem tartottuk meg. (Ellenmondás. Felkiáltások a főispánok padjain: De úgy mondotta!) Hogy ezen megtámadás ellen felszólaljak és hogy — nem magamat igazoljam, ezen megtámadás ellen, de a valódi helyzetet jelezzem, engedjék meg a "mélt. főrendek, hogy először ezen törvényjavaslathoz én is hozzászólhassak és erre vonatkozó nézeteimet egészen röviden nyilvánítsam. (Halljuk!) Én ezen törvényjavaslatot, úgy a mint az előterjesztetett, elfogadom; és pedig elfogadom azért, mert meg vagyok győződve, hogy annak elvetése nagyon káros lenne az országra nézve; mert hogy az ország hitele nincs azon a ponton, mint a milyenen annak állani kellene, azt sajnosán mutatta az utolsó kölcsönök keleté; és mert tartok attól, hogy az ország hitele még inkább szenvedne, hogyha egy vagy más társulat ismét nem fizethetvén ki szelvényeit, bukásnak indulna és az ország hitelét is magával rántaná. De ezen törvény által nem is látok én oly felhatalmazást adva a kormánynak, a melylyel a kormány visszaélhetne, és a mely káros következményekkel lehetne egybekötve. Mert itt világosan ki van mondva, hogy mikor használhatja fel a kormány ezen meghatalmazást. Akkor t. i., ha a közérdek veszélyeztetése nélkül annak elintézése a jövő országgyűlésre el nem lenne ha lasztható; tehát csak akkor, ha az veszély nélkül nem lenne elhalasztható s létesíthetné a kiegyezkedést. Erre azonban a kormánynak úgy szólván felhatalmazásra sem lett volna szüksége és itt csak az alkotmányosság iránti túlságos buzgalmát látom abban, hogy arra a felhatalmazást kéri, a mit azonban úgy is tehetett volna, felelősség terhe mellett. (Helyeslés.) A mi a közlekedési eszközök szaporítását illeti, azok véleménye előtt, kik sokkal jobban értenek a vasúti ügyhöz, meg kell hajolnom, a kik pedig azt mondják, hogy azon eszközök, melyekkel most bírnak a vasutak, nem elegendők és ezek folytán azoknak szaporítása kívánatos. És igy a törvényjavaslatnak ezen részét is elfogadván, az egész törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. Már most méltóztassék megengedni, hogy az első kérdést illetőleg, tegyek némely megjegyzéseket. (Halljuk! Halljuk!) Én megvallom, hogy többször különös hangulattal hallottam azt a vádat, hogy mi főispánok azért, mert a kormány kinevezése által annak bizalmát birjuk, feláldoztuk volna függetlenségünket és hogy mi úgyszólván, nem illető módon gyakoroljuk jogunkat, midőn itt ülünk tovább is. Én megvallom, ezen felfogást helyeselni nem tudom és én részemről kijelentem, hogy én habár nem is volnék ezen állásban, mégis tagja lennék ezen főrendi háznak és úgy gyakorolnám szavazatomat, mint most. Azért nem engedem meg senkinek, hogy engem azzal gyanúsítson, hogy függetlenségemet feláldozom (élénk éljenzés és taps a főispánok soraiban)

; vagy hogy valaki azt mondja, hogy én más czélok végett szavazok. Én ezt teljesíteni soha nem fogom és azért ezen megtámadást határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés a főispánok padjain.) Emlékezem én, mélt. főrendek, azon időre, midőn még én is mint fiatal ember résztvettem a pozsonyi országgyűlésen és akkor elvtársaimmal együtt a kisebbséggel szavaztam. Véleményünkkel át nem hathattunk, mert az akkori főispánok, kikről a legnagyobb tisztelettel emlékszem meg, mint egy ember ellenünk szavaztak, (Felkiáltások: Nem áll! Károlyi György a kormány ellen szavazott!) de azért még sem jui8»