Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-159

GLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 367 Ezen vasútra vonatkozólag épen azon oknál fogva, a melyet ő méltga kijelenteni szives volt, csakugyan nem volt lehetséges aranyértékre átmenni, mert, a mint méltóztatnak tudni, ez közös vasút az osztrák tartományok és Magyarország között, és az osztrák kormány kifizeti az egész tőkét, az tehát nem ad kamatbiztositást. Csak mi emeljük fel a garantiát a költségtöbbletnek megfelelőleg, és miután az eredeti eoneessióban ezen garantia ezüstben köttetett ki, itt is ezüstben van stipulálva. Azonban a mint a tárgyalások folyamán előforduló törvényjavaslatoknál a mélt. főrendek látni fogják, már az északkeleti vasútnál, —- ha jól emlékszem — de a másik törvényjavaslatnál, a mely némely vasutak kártalanításáról, függő ügyeinek rendezése és forgalmi eszközeinek szaporításáról szól, ott positive az aranyérték van már behozva és igy e részben az első lépés megtétetett azon irányban, a melyben később haladni akarunk. A régi értékeknek, a mennyire lehet, arany értékre convertálása mindenesetre komoly és fontos kérdés, a mely annak idejében nem fogja a kormány figyelmét kikerülni, de sokkal foníosabb, mintsem hogy arról most szólani lehetne, hanem figyelemre méltónak tartom épen azon szempontból is, a melyet ő méltósága felhozott és a kormány igyekezni fog e tekintetben egyenlő pénzértéket behozni. (Helyeslés.) Elnök: Ha nincs a ki szólani kívánna, a a mélt. főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Vay Béla b. jegyző (szakaszonként olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: A kik a mélt. főrendek közül az imént felolvasott törvényjavaslatot mind béltartalmára, mind szerkezetére nézve elfogadják, méltóztassanak ezt felállásukkal jelezni. (Megtörténik.) A mélt. főrendek elfogadják és e felől a képviselőházat értesíteni fogják. Következik a magyar északkeleti és nyíregyházi-ungvári vasutak függő ügyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat. Zichy F. Viktor gróf j egyző (olvassa a bizottság jelentését). Ifj. Károlyi István gr. jegyző (olvassa a ministeri indokolást). Zichy F. Viktor gr, jegyző: Most mindenekelőtt a szerződés lenne felolvasandó. Elnök: Méltóztassék felolvasni. Zichy F. Viktor gr. jegyző (olvassa a szerződést). Elnök: Miután a méltóságos főrendek teljesen tájékozva lehetnek az ügy állása felett, méltóztassanak a felett nyilatkozni, vájjon elfogadják-e átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául az imént felolvasott törvényjavaslatot? Péchy Tamás közlekedési minister: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Hogy a mélt. főrendek teljesen tájékozva legyenek ez ügy állása felől, mielőtt nyilatkozni méltóztatnak, méltóztassanak megengedni, hogy e törvényjavaslatra nézve némelyeket röviden elmondjak. (Halljuk!) Az 1868. évi XXIII. törvényezikkel engedélyeztetett a magyar észak-keleti vasút főbb vonala, az 1870. XXVIII. törvényczikkel engedélyeztetett a nyíregyház-ungvári másodrendű vonal. Az engedélyesek Stroussberg vállalkozóra bízták a fővonal kiépítését, ki az építést egy darab ideig jól vezette, azonban Stroussberg nem volt képes, eleget tenni kötelezettségeinek e részben, s a társulat kényszerítve volt hosszas kísérletek után másra, t. i. az Unió-bankra bízni az építés folytatását, ennek következtében azután a vonal csakugyan kiépült. A kiépítés után azonban a társulat által az ország ellen magának a fővonalnak építéséből 22.161,335 frtnyi követelés formáltatott. Ez oly jelentékeny összeg, hogy kénytelen volt a a kormány azt igen tüzetes bírálat alá venni és csak az illető társulattal éveken keresztül tartó kölcsönös alkudozások után juthatott a tárgy olyan megérett megállapodásra, a mely valósággal törvényhozás elé terjeszthető volt. Már hivatalbeli elődöm, gr. Zichy József és a volt pénzügy mini ster foglalkoztak e kérdéssel és tüzetes bírálat után hosszú és nagyon fáradságos munkával megállapították az összeget, a melylyel ezen követelés kielégítendő lett volna, a melyet azonban a társulat akkor elfogadni nem akart, hanem még újabb követelésekkel lépett fel és kívánta azt is, hogy a nyíregyház-ungvári vonal építésénél, a melyet eleinte szintén vállalkozóra bizott volt, de a melyet később maga épített, —