Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-159

368 CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. szenvedett kárát, mit egy millió 5 száz ezer forinttal mutatott ki, az állam szintén kárpótolja. Ez sem fogadtatván el az állam által, épen a volt kormány kormányzatának végszakában történt meg a megállapítás ezen 5.000,000 frt névértékben, a melyet azonban, midőn a kormányra léptünk volt, minthogy a tárgy a mi felelősségünkre megy, mind a mellett, hogy igen biztos kezekből jött át mireánk, mi is újból tüzetes vizsgálat alá vettük, és csak, midőn azt találtuk, hogy azon czímek, a melyeken a társulat az ország ellen ezen követeléseket formálta, csakugyan olyanok, hogy azokat a bíróság is elfogadni fogná, csak akkor éreztük magunkat hivatva arra, hogy a per kikerülése végett egyrészt , másrészt a társulat ügyeinek mielőbbi rendezése szempontjából még ezen országgyűlés elé terjeszszük ezen törvényjavaslatot, a melylyel az ügy végleg megoldva lesz, mert mielőtt a törvéuj'javaslat eléterjesztetett volna, megtartattak a közgyűlések mind az északkeleti, mind a nyiregyház-ungvári vaspályatársulat részéről, s azoknak bemutattattak azon szerződések, bemutattak azon szerződések a kormánynak is; és igy a kormány teljesen biztos az iránt, hogy az állam ellen továbbra követelések nem fognak formáltatni, hogy az állam nem károsodik, arra nézve már maga elég azon biztosítás is, a melyet a társulat maga nyújtott, hogy t. i. a kamatbiztositásból le lehetne vonni, ha az államnak kárára volna akiegyezés. Én tehát azon indokoknál fogva, melyek az indokolásban is ki vannak fejtve és a melyeknél fogva a társulat ezen követeléseket formálta, melyek közül a legjelentékenyebb a sínvám visszatérítése, a mely maga eífeetive 720,000 frtra megy, — kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak ezen törvényjavaslatot szintén elfogadni. Ha a részleteknél bárminemű felvilágosítás kívántatik — én azt kötelességemhez képest kész vagyok megadni. {Helyeslés.) Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! 0 nagyméltósága méltóztatott felemlíteni, hogy az egyik nagyobb clifferentialis pontot azon sín behozatali vámtétel képezi. Azt vagyok bátor kérdezni, mi bírta a társulatot arra, hogy külföldi síneket hozzon be, miután tény, hogy a magyarországi sínek e részben sokkal állandóbbak és jobbak, s minden esetre ily nagy különbözeti összegre nem rúgtak volna fel. Ez, minden esetre igen szomorú és sajnos bizonyíték arra, hogy a vasúti építkezések körül még a honi iparnak mellőzésével a külföldi sínek behozatala által is nagyobb teher háramlik az államra, mert e miatt is több elsőbbségi kötvény fog kibocsáttatni, mi magában véve szintén igen nagy és érzékeny teher, a melyet válallnunk kell. Azon reményben ringatva magamat, miután a szerződésben ki van nyilatkoztatva, hogy ezzel mindennemű utóbb bekövetkező követeléseknek vége van vetve, és ez esetben megnyugodhatunk azon feltétel alatt, hogy a kormány itt is a legszigorúbban fog eljárni azok irányában, a kik azon bajnak okozói voltak, elfogadom atjavaslatot. Péchy Tamás közlekedési minister: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Gróf Cziráky ő nagyméltósága azt méltóztatott megjegyezni, hogy már a sínvám visszatérítése is igen jelentékeny összeg s azon nézetének adott kifejezést, hogy a magyarországi sínek jobbak a külföldieknél. En részemről, ha most bármely társulat vállalkozik vasút építésére, e részben kötelezőnek tartanám ránézve, hogy magyarországi síneket építsen be, mert én szintén azon meggyőződésben vagyok, hogy a magyarországi sínek ép oly jók, mint a külföldiek, ha még nem jobbak. Azonban akkor, mikor úgy rohamosan történtek a vasútépítések, mint pl. 1868—1869. és 1870-ben, a magyarországi gyárak nem voltak képesek előállítani azon sínmennyiséget, melyre szükség volt, és mert a keleti vasútnak a törvényhozás a fél sínvámot, mely Magyarországot illette volna, a behozatalnál elengedte, ez által még olcsóbbá lettek a külföldi sínek, s igy a magyarországiak amazokkal nem birták kiállani a concurrentiát. Midőn ezen törvény a képviselőház elé terjesztetett, ugyanazon indítvány foglaltatott ebben a kormány részéről, t. i., hogy a fél sínvára azonnal téríttessék vissza; de a képviselőház azt mondotta, hogy a fél sínvám visszatérítését azért nem lenne czél szerű bevenni a törvénybe, mert megtörténhetnék, hogy a vasútnak egyrésze magyarországi sínekkel építtetnék ki, s akkor igen nehéz lenne a vám kiszámítása s könnyen félreértésekre adatnék alkalom, hanem titasitotta a kormányt, hogy ezen fél sínvámra