Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-159
366 CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. része ugyanis nedves és itt-ott a kövek átázván, egészen elvesztették erejöket és leomlottak, a minek következése az lett, hogy az alagút, a mely 465,000 frtra volt tervezve, 3.788,000 frtba került, mert először ki kellett szedni a leomlott gránitköveket, azután ki kellett szedni a beomlott földet és harmadszor mauthauseni gránitot kellett hozni, a mely csak 3 méter vastagságú kövekben képes ellentállani a nyomásnak. Erre előre számitani nem lehetett, mert a Kárpátokban eddigelé még semmiféle vasút és semmiféle alagút nem építtetett, és még csak megközelítőleg sem lehetett számításba venni, hogy ily nagy különbség állhasson elő. Midőn ezen alagút kérdése a legégetőbbé \&\í, a társulat folyamodott a kormányhoz 1 millió frtnyi segélyezésért, hogy a munka befejeztethessék, a kormány azonban nem adta meg, hanem kilátásba helyezte, hogy ha az alagutat és az egész vonalat jól kiépítik, akkor a két kormány egyetértőleg segíteni fog a társulat baján. Es igy is történt. A lajthántúli kormány először azon szempontból, hogy ezen alagútban az összes kár igen csekély kivétellel a magyarországi részre esik, nem akart hozzájárulni a költségekhez ; miután azonban átlátta, hogy a galicziai részre nem juthatni a nélkül, hogy az alagút magyarországi részén ,át ne menjen, és miután csak véletlen dolog, hogy ezen rész nedves: jónak látta a lajthántúli kormány hozzájárulni azon áldozatokhoz, a melyeket a társulatok, a pénzintézetek és a kormány hozott, hasonló mennyiségben azzal, melyet Magyarország hozand, azon kikötéssel, hogy csak azon esetre fogja ezt törvényhozásilag tenni, ha a magyar kormány . ezt hasonló részben megteendi. A magyar kormány tehát tekintettel arra, hogy a kár Magyarországot nagyobb mérvben éri jeleideg mint a lajthántúli részt és tekintetbe véve, hogy ezen pályának nagy áldozatokkal való kiépítése után nem volna sem méltányos, sem ezélszerű dolog, hogy ily nagy bonyodalomba jusson a társulat: igazságosnak, helyesnek és a vis major közbejötte nyomán elkerülhetetlennek látta, hogy az összeg felére szükséges költségek a magyar törvényhozás által megszavaztassanak és ezen szempontból vélte előterjesztendőnek a törvényjavaslatot, mert itt nem a helytelen építkezés szolgált okul, hanem oly váratlan körülmény jött közbe, melyet senki előre ki nem számithatott. Ezen szempontból kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak ezen törvényjavaslatot elfogadni, annyival is inkább, mert az is szép áldozat, midőn egy társulat 2.500,000 frtnyi tiszta hasznát visszaadja, mert a vállalat károsan ütött ki és szép áldozat az, hogy a lajthántúli kormány, melyet nem ért hasonló veszteség és a mely felemelte a biztosítékot és kártalanítást nyújt az egész területre, annyival járul hozzá, mint Magyarország, a melynek területén történt a szerencsétlenség, és a mely nem vonhatná ki magát az áldozat hozatala alól, mint a lajthántúli kormány tehetné. Ennélfogva ismételve kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a törvényjavaslatot elfogadni. Zichy Nándor gr.: A t. pénzügy minis ter úrhoz azon kérdést vagyok bátor intézni, hogy valamint itt ezen esetben a különböző kamatbiztositásoknál aranyban és ezüstben promiscue és választásszerííleg biztosittatnak a fizetések, nem lehetne-e jövőre egy bizonyos ércznemet fixirozni, mert a különböző ércznemek különböző árfolyama mellett a részvényesek mindig azon ércznemekben való fizetést szokták választani, a mely rajok nézve legkedvezőbb, az államra nézve azonban káros. E részben az előbbi különböző szerződésekben különböző formák követtettek és különböző usance létezett; én azt hiszem, hogy itt a törzsszerződés alapján kellett és volt kénytelen a kormány ugyanazon ösvényt követni, a mely már meg volt szabva; hanem másrészről szeretném tudni, vájjon e részben jövőre egy pénznem kikötése kívánatos és keresztülvihető volna-e, mert én részemről azt vélem, a mennyire kivihető, ajánlatosnak. Széll Kálmán pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Gróf Zichy Nándor kérdését a magam részéről teljesen indokoltnak tartom és arra van szerencsém válaszolni, hogy igenis a kormány kívánatosnak tartja és első sorban én is óhajtom, hogy a jövőre átalálában kibocsátandó vasúti papírok lehetőleg egy pénznemen, egj pénzlábon alaprüjanak. En ez irányban a jövő emissióknál az aranyértéket tartom helyén levőnek, mint a mely ma Európa piaczain átalánosan elfogadott pénzlábat képez*
