Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-159
CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 365 kat saját kocsijaikon onnan átvinni, mi a szállítást jelentékenyen olcsóbbá tenné. De ez magának a vonalnak megdrágítását nem eszközölte; ámbár ez az államra nézve különben is befolyással nem lenne, mert az államra nézve semmi mcgterheltetéssel nem járna. Ha tehát tekintetbe veszszük azt, hogy az államnak a tiszavidéki vasút részvényeiből 26,500 darab van birtokában; ha tekintetbe veszszük azt, hogy az első erdélyi vasútnak kamatgarantiát kell fizetnünk, akkor azt hiszem, hogy mivel ezen vasút szaporítani fogja a forgalmat, nagyobb jövedelmet fog adni, mint a mennyi a 30 évi adómentesség által elvonatik az államtól. (Elfogadjuk!) Elnök: Van-e a ki szót kivan emelni? Ha nincs, ezen esetben a tjavaslat átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadtatott. Zichy Ferraris Viktor gróf jegyző (szakaszonként olvassa a tjavaslatot). Elnök: A kik ezen tjavaslatot mind átalánosságban, mind részleteiben elfogadják, méltóztassanak ezt felállásukkal jelezni. (Megtörténik.) A mélt. főrendek az arad-körösvölgyi másodrendű vasút kiépítéséről szóló tjavaslatot mind átalánosságban, mind részleteiben elfogadták, s erről a képviselőház szokott módon értesíttetni fog. Következik az első magyar-gácsországi vasút állami biztositékának felemelése s az 1873. évi XXIII. t. ez. 3. §-nak módosítása iránt benyújtott tjavaslat tárgyalása. Vay Béla b. jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én részemről nem kívánom az indokolás felolvasását, mert a jelentésben benne foglaltatnak az indokok. Itt azonban az van felemlítve, hogy „az alagút magyar része helytelen építkezés és beállott hegynyomás folytán tetemes és felette sok költséggel járó károkat szenvedett." Itt tehát a helytelen épités constatálva van és ezen helytelen épitkezésszülte bajok következtében a biztosíték 60 éven át évenként 139,836 ezüst írttal lenne felemelendő; tehát ismét új terhet vállalni vagyunk kénytelenek. Nagyon szeretném tudni, vájjon megtétettek-e a legszigorúbb vizsgálatok az iránt, hogy kiknek lehet tulajdonítani a helytelen építkezést, felelősségre vonatnak-e azok, kik a helytelen építkezést vezették, fognak-e — a mit nem igen hiszek •— vagyonukkal jótállani és fog-e a kormány valahára példát statuálni, mert különben méltóztassanak elhinni, az egész felelősségi elv illusoriussá válik és utóbb nem marad egyéb hátra, mint hogy azok viseljék a terhet, a kik az elkövetett hibában egészen ártatlanok. Péchy Tamás közmunka- és közlekedési minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Ha oly helytelen építkezés lenne okozója e kamatbíztositási felemelésnek, a milyet Cziráky gr. 5 nagyméltósága emiitett, ezen törvényjavaslattal én soha sem jöttem volna a mélt. főrendi ház elé. Igaz, hogy az építkezés nem volt helyes , de nem azon értelemben, mint azt ő nagyméltósága említeni méltóztatott, t. i. hogy az előzetes tervek is roszak lettek volna, és a kivitel is rósz lett volna; az építkezés úgy volt tervezve, mint átalában az alagutakat tervezni szokás, azonban akkor még ismeretlen volt a magyar Kát pátoknak azon tulajdonsága, hogy lecsúszni szoktak, már pedig oly óriási hegynyomást, mint a minő a Kárpátokban előfordul, azt egy közönségesen épített alagút kiállani nem képes. Azon társulat már az alagút előtti vonalon igen nevezetes összegeket veszített, belebukott és elment. Ezután maga a részvénytársulat volt kénytelen véghez vinni az építést és mindamellett is, hogy jelentékeny veszteségei voltak, és mindamellett, hogy a mi ritkán történik, mind a pénzbeszerzők, mind pedig az engedélyesek visszaadták összes nyereségeiket és mindamellett, hogy a társulatot jelentékeny veszteség érte, a kormány követeléseiket visszautasította, mert azok olynemú'ek voltak, a melyek mellett veszteni és nyerni is lehetett volna, és igy csupán a méltányossági szempont lehetett volna irányadó, a kormány azonban mindenesetre a jogi szempontot kívánta szem előtt tartani. Ez az alagút építése egészen sajátszerű nehézségekbe ütközött és más szempont alá esik. Az alagút l 1 / 2 méter vastagságú gránitkövekből építtetett, olyanokból, melyek ott a Kárpátokban termett, nem valóságos gránit, de gránitfajta és kemény kövek. Ezeket teljesen semmivé nyomta össze a hegy; az alagút magyarországi
