Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-157

CLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 353 ges kinevezésnél ott, a hol 2200 embert kell kinevezni, hibák elmaradhatlanok. Mint mondják, csúsztak is be csekélyebb képzettségű birák. Ha tehát ezeket ki akarjuk küszöbölni, akkor az elvet meg kell sérteni. Vannak elvek, melyeket csak századokon át ritkán, talán egyszer szabad megsérteni. Nem első eset, hogy ily nagy elv megsértetett Magyarországon. A tulajdon szentsége is fontos elv, és 48-ban még is megsértettük. Hallottunk akkor ékesszóló beszédeket, mondották akkor, hogy elrabolják a földesúr birtokát. Hallottam ilyeneket a parlamentben és a társaságban. És még is keresztülvitetett a dolog. Ma pedig mindenki áldja a törvényt, és még azok is, kik akkor ellenezték, most ha azt mondanák nekik, hogy adják vissza a pénzt és megkapják a robotot, azt felelnék: nem kell robot. Ez még szentebb elv, mint az, mely most szóban forog. Én tehát elfogadom a kisebb roszat a nagyobb rósz kikerülhetése végett. Régi axióma: salus reipublieae suprema lex esto. Én törvénymdó nem vagyok, de tudom, ha valamely Ítélet hozatik egy biróság által, van semmitőszék, mely az ítéletet formahiba miatt megsemmisíti. Ezen törvény meghozatott néhány évvel ezelőtt, de formahiba miatt most meg kell változtatni. Ezt a salus reipublieae megkívánja. Valamint a semmisítő szék megsemmisíti és cassálja az ítéletet, ép úgy cassáljuk mi is a sententiát és hozzuk ezt a törvényt. En elfogadom az eredeti törvényjavaslatot, a mint azt a képviselőház átküldte. (Helyeslések.) Schmidegg János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Személyes kérdésben vagyok bátor felszólalni. (Halljuk!) Az előttem szólott méltóságos báró ur engem mintegy vádolt, hogy én a pénzügyi kérdést tettem főindokul a törvényjavaslat elvetésére nézve. Én nem azt mondtam, hanem azt mondtam, hogy ez indokul hozatik fel, mint megkimélés és én azt mondám, hogy e téren némi pazarlás is megbocsátható. Az pedig egész ellenkezője annak, a mi reám nézve mondatott. A második az, hogy én nem gyanúsítottam senkit, sőt kijelentettem, hogy a magas kormány részéről soha ilyet fel nem teszek. (Helyeslés.) Ha meg akarom menteni a gyanúsításoktól: ezt szabad akarnom; ebben engem senki sem gátolhat. Apponyi György gr. : Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Előre kijelentem azt, hogy tekintve az órát, legnagyobb figyelemmel és legnagyobb tekintettel leszek a mélt. főrendek idejére. Én csak igen röviden akarom megjegyezni azt, hogy félreértés volt, hogy az én szavaimnak az az értelem tulajdonittatott, mintha én a t. képviselőházat vádolnám azért, hogy indokolás nélkül küldte vissza, holott ellenkezőleg én sajnálkozásomat jelentettem ki arra nézve, hogy a mélt. főrendek indokolás nélkül küldöttek azt át. {ügy van!) Én pressiót emliték. Az kétséget nem szenved; az mindenkinek meggyőződésétől függ, ha azt találja, hogy tökéletesen normális, rendes viszonyok közt tekintheti a mai ülést, vagy pedig, hogy van valami pressio. Ez tisztán individuális felfogás. Vay Miklós b. azt mondja, hogy az attól függ, hogy eltüretik-e a pressió ? Bocsánatot kérek, ez a parlamentaris fogalmakkal igen nehezen fér meg. Ha egyik factor a másikra, ha lehet, pressiót fog gyakorolni, ez igen kevés garantiát foglalna magában, sőt azt gondolom, hogy ezt a két factornak mellőznie kell minclen áron, mert ily pressió ellensége az alkotmányos létnek, az alkotmányos fogalomnak. Hogy nem mind oly „gyönyörű" — úgymond — mint én említettem, azt nem tudom magamnak megmagyarázni, mert én a törvényekbe foglalt elvekről szólottam. Vay Miklós b. nem fogja tagadni, hogy azok, a mennyiben a biró függetlenségét biztosítják, „ gyönyörííek", a mi pedig a bírói kart illeti, itt sem hiszem, hogy ő nméltósága annyira fogna kiterjeszkedni, hogy azt a „gyönyörű" szót a birói karra épenséggel nem találja alkalmazhatónak ; mert lehetnek kivételek, hanem higyje el, én meg vagyok győződve, hogy igen sokra, a többségre reá fog férni a „gyönyörű" szó. (Igaz!) Az igazságügyminister urnak előadása különös figyelmet gerjesztett bennem és itt is igen röviden kívánom megjegyezni azt, hogy miüor azt méltóztatott mondáin, hogy nem a személyek miatt mondatott ki a függetlenségi elv, hanem az igazságszolgáltatás érdekében, én nem hiszem, hogy a mélt. főrendek közt volna akár egy, a rŰKENDI HAPLÓ. 1872/75. III. 46