Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-157

352 CLVn. LGOS ÜLÉS. ban felszólalni, méltóztatnak tudni, hogy ritkán szoktam szólani, s most is rövid leszek, de egy dolog bánt engem, s ez az, hogy itt mindig azt halljuk szemünkre vetni, hogy csupán pénzkérdés szempontjából csatlakozunk e javaslathoz. Én azt hiszem, senki sem kívánja azt bárkiről is fel­tenni, hogy az igazságszolgáltatást alá akarja rendelni a pénzkérdésnek. Meg vagyok győződve és van jogom rá, hogy a ministerium sem vette a pénzkérdést annyira alapul, mint itt említtetik, sőt ha egy költségesebb, de jobb rendszert tudna ajánlani, mint a mostani, megtenné azt daczára annak, hogy többe kerülne, mert jól rendezett státusban első kellék a jó igazságszolgáltatás. (Ugy van!) Én ezt azért jelentem ki, nehogy valaki azt higyje, hogy én a pénzkérdést föléje teszem az igazságszolgáltatás kérdésének. Schmi­degg gróf is úgy nyilatkozott, hogy ez meg­takarítás szempontjából történik. (Schmidegg gróf tagadólag int.) Ha nyereség, akkor Örökké tart, de ez csak ideiglenes, de miután a méltóságos gróf azt mondja, hogy a nyereség nem nagy, suppo­nálnom kell, hogy ha a nyereség nagy volna, akkor beleegyeznék. (Derültség.) 0 különben igen jó ember, (Derültség.) mert a korteskedést hányja szemére a ministeriunmak, s azt mondja, hogy korteskedni akar a ministerium és figyel­mezteti, mint jó barátja, hogy ez által népsze­rűtlenné teszi magát. Schmidegg János gr. (közbeszól): Ez sze­mélyes kérdés. Mesznil Viktor b.: Tessék felelni sze­mélyes kérdésben. Én nem vagyok olyan jó ember mint ő, és ámbár a kormánynyal szavazok és az alsóház javaslatát kívánom változás nél­kül elfogadtatni, még is azt mondom a kormány­nak, hogy tegye magát az országban népszerűt­lenné és gyűlöltté, de tegye meg kötelességét. Én a pénzkérdést mintegy elenyészettnek tartom. A mi az elmozdithatlanság elvét illeti, én azt igen fontosnak tartom és nem szeretném megsérteni, de azon alternatíva áll előttünk, hogy ha rendbe akarjuk hozni igazságszolgál­tatásunkat, akkor meg kell sértenünk azon elvet, ha azonban nem akarjuk megsérteni, akkor marad az igazságszolgáltatás úgy, a mint van. A ki­nevezések nem egészen jól történtek, mert töme­alapja ne legyen a bírói függetlenség, hanem a bíróságnak függése a közigazgatási orgánumok­tól, mert a főispán közigazgatási orgánum és közigazgatási közeg. En, mélt. főrendek, azon álláspontot, melyet a jogügyi bizottság elfoglalt, azon argumentu­mok által, melyek ezen álláspont ellen felhozattak, megingatottnak nem látom. En keresek ma meg argumentumokat arra, hogy ezen módosított tör­vényjavaslatot el ne fogadjuk és az előadottak­ban nem lelek ilyeneket. Azt, hogy ime, a jogügyi bizottság 20 bí­róságot ajánl megszüntettetni, a törvényjavaslat 40-re terjeszti ezen határt, tehát ezzel megada­tik egyszersmind azon elv, hogy a bíróságok függetlensége megingattassék, én itt érvényesit­hetőnek nem tartom. Engedjék felhoznom, hogy mi nem az ellen küzdünk, hogy kevesebb legyen a bíróság, de a mellett küzdünk, hogy a biró a kormány befolyásától függő ne legyen, hogy azt csakis törvényszabta utón és módon lehessen akár nyugdíjazni, akár helyéből elmozdítani. (Helyeslés.) Arra méltóztattak hivatkozni, hogy a mi­nisterium a törvény által neki adott hatalommal bírósági személyek ellenében nagyon keveset, nagyon szelíden élt, és másrészt méltóztatnak panaszkodni, hogy ezen törvény alapján a neta­lán a bíróságok körében előforduló hiányokat orvosolni nem lehet. Méltóztassék a törvényt a maga teljes értelmében és szigorában alkalmazni ott, hol az alkalmazandó, s ha a fegyelmi eljá­rás nem nyújt elég biztosítékot, méltóztassék azt megváltoztatni. (Helyeslések.) De én azt, hogy a kormány még odáig sem ment, meddig a törvény engedi, s azért e törvény alapján nem lehet jó bíróságot szervezni, mentségül el nem fogadhatom, s okul sem arra, hogy továbbmenő meghatalmazást adjak; mert ha e hatalmával nem tudott vagy nem akart élni a kormány, akkor a másikkal sem fog tudni. Nem szemé­lyekről szólok, hanem átalánosságban. En kimerítettem azt, mit ez alkalommal, talán kegyes türelmökkel visszaélve, elmondan­dónak véltem. Melegen ajánlom, méltóztassanak a jogügyi bizottság véleményét elfogadni. (Helyeslés.) Mesznil Viktor b.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Én nem kívántam e tárgy-

Next

/
Thumbnails
Contents