Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-157

CLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 343 érintettekre, de nem az egész országra terjeszkedőkig megállapítani. Nem tagadom, hogy igen óhajtandó lett volna, ha a jelen törvényjavaslatnak alapul szolgáló statistikai adatok egészen offieiosus alakban, mielőtt kimondatott a megszüntetendő törvényszékek száma, a törvényhozás mind két háza elé lettek volna terjesztve. Ezen előterjesztések biztos alapul szolgáltak volna az utóbb benyújtandó törvényjavaslat elfogadására. De miután e részben az igazságügyrnínister urnak előadásából azon meggyőződést szereztük, hogy a statistikai adatok más törvényszékekről összeállítva nincsenek, csakis e 20 törvényszékre vonatkozólag, és azok a képviselőház illető bizottságának tagjai elé terjesztettek és azok közt szétosztattak, és ezeket a tegnapi napon mi is megkaptuk, — noha óhajtottam volna, hogy az előbb történjék meg, — be kell érnünk ezekkel, és miután ez adatokból kimutatottnak találom, a mit az igazságügyminister ő nméltga mondott, és miután az államháztartásba is befoglalva van ezen 20 törvényszéknek feloszlatása, és ezáltal minden igazságosan táplálható méltányos nézetnek, azt hiszem, tökéletesen elég van téve, ellenben minden más intézkedés által bizom'talanná tétetnék a bírák állapota és sorsa: a lehető legnagyobb lelki nyugalommal járulhatunk a jogügyi bizottság javaslatához. Méltóztassanak megengedni, oly világos biztosítékot nyújt azon intézkedés, — mint az elébb emlitém, — melyet az 1871. t.-cz. magában foglal, hogy nagy elkeseredést szülne, ha túlmennénk azon a határon, mely a jogügyi bizottság javaslatában megjelölve van. Ezt ismételve ajánlom elfogadásra annyival inkább, mert a kormány részére nagymérvű, nem igazolt felhatalmazást nyújtó intézkedésre egyátalában szükség nincs. Még egyre vissza kell pillantanom, a mi azon indokolásban, mely melleit az igazságügyminister ur annak idejében ezen törvényjavaslatot benyújtotta, benne foglaltatik, hogy t. i. ez által alkalom nyílnék a nem szakképzett egyéneknek a bíróságoktól való eltávolítására. Sajnosán kell először is felemlítenem, hogy bizony igen szomorú dolog az, hogy midőn három-négy év előtt rendeztettek a bíróságok, még pedig felelős kormány által, melynek a rendezéshez szükséges dátumai megvoltak, a kormány a rendezésnél nem járt el úgy, hogy nem egyszerre, hanem egymás után töltötte volna be ezen hivatalokat. Ha igy járt volna el, a történt hibák bizonyosan nem követtettek volna el. Az ilyetén elvnek felhozását szerfelett veszélyesnek tartom, és e részben azon veszélyekre vagyok bátor a kormányférfiaknak figyelmét felhívni, melyek az epuratió elvének hangoztatásából származhatnak, mivel az epuratió ürügye alatt az 49-iki korszak után politikai czélok hajhásztattak és lőnek elérve. Hogy az országnak vidékein mi történt, azt nem tudom, de állithatom, hogy nékem, miután ő Felsége által belém helyeztetett a bizodalom, egy igen kitűnő bajtársammal, ki e teremben is illő helyet foglal el: b. Eötvös Józseffel ki akkor a pesti kir. törvényszék elnöke volt, sikerült ennek elejét venni, és biztosítani az itt alkalmazott bírák állását. Hogy milyen kellemetlen interpretatiókra szolgáltatott ez alkalmat: arra szintén méltóztatnak emlékezni. Midőn az alkotmányos korszak beállott, szintén hivatalnokoskodtam és ismét oda működtem, hogy — eltekintve azoktól, a kik mindenesetre mellőzendők voltak, mert idegenek valának — azon férfiak neveztessenek birákul, a kik az előbbeni időkben egyedül politikai indokból lettelv nyugdíjazva. Ez most nem történhetik és én még azon ürügyet és magyarázatot sem kívánnám megengedni oly férfiaknak, minők a jelen kormány tagjai, kik bizonyára alkotmányunknak szemes őrei. Ezekkel, a miket szerenesés voltam előadni, azt hiszem, hogy kellőleg indokoltam szavazatomat, melynek folytán ajánlom a főrendi ház jogügyi bizottsága által eléterjeszteít javaslatot elfogadásra azoknak fonalán, a melyeket Apponyi György gróf ő nmltga előadott és azoknak alapján, melyeket — mint élénk emlékezetünkben fekszik, — a hon ügyei körül szerzett érdemeiben tündöklő országbíró ur ő nagyméltósága a múltkori nevezetes beszédében felhozott. (Helyeslés.) Elnök: A képviselőház jegyzője kivan üzenetet átadni. Tombor Iván a képviselőház jegyzője: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Az északkeleti és nyiregyház-ungvári vasút függő ügyeinek rendezéséről; az első magyar-gácsországi vasút állami biztositékának felemeléséről; a vasutak építéséből az állam ellen támasztott