Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-157

344 CLV1I. ORSZÁGOS ULES. kártalanítási összegek esetleges kiegyenlítéséről; valamint az állam általi biztosítást élvező pályákon szükséges beruházásokról; a tótmegyer-nagysurányi és a nagysurány-nyitrai és az arad-kőrösvölgyi vasutak kiépítéséről a képviselőház által végleges szavazással elfogadott 6 rendbeli törvényjavaslatot az illető jegyzőkönyvi kivonatokkal van szerencséin tárgyalás és szíves hozzájárulás végett tisztelettel bemutatni. Dessewffy Aurél gr. jegyző' (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatokat). Elnök: A törvényjavaslatok felolvasottaknak vétetnek, miután azok amúgy is ki fognak nyomatni és a mélt. főrendek között kiosztatni. Mindezen 6 törvényjavaslat az állandó hármas bizottsághoz utasittatik. Es most folytattatik a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalása. Perczel Béla igazságügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a főrendi ház jogügyi bizottságának nézetéhez nem járulhatok és kénytelen vagyok kérni a mélt. főrendeket, méltóztassanak a törvényjavaslatot, a melyet a kormány initiálása folytán a képviselőház a főrendi házzal közölt, tárgyalás alapjául elfogadni. Ezen álláspontom indokolására leszek bátor röviden a gyakorlati életből merített érveimet előadni. (Halljuk!) Mindenekelőtt, miután a jogügyi bizottság az eredeti törvényjavaslathoz való hozzá nem járulhatását a bírói függetlenség szempontjára alapítja, nem késhetem annak kijelentésével, a mit egyébiránt e tárgynak a múlt alkalommal a mélt. főrendek által történt megvitatása alkalmával is tettem, hogy t. i. a kormány úgy a jelen törvény eléterjesztésével, valamint egyátalában, a birói függetlenségnek fontosságát soha sem tévesztette szem elől. A kormány igen jól tudja, hogy a birói cognitio minden illetéktelen befolyástól szükséges, hogy menten tartassék. Szükségesnek tartja, hogy a biró ítéletének kimondásában semmi más korlátot ne találjon, mint a törvényt, a törvényes szokást és saját lelkiismeretét. Hogy ezen nézetet a kormány, nem csak szóval vallja — és az igazság szempontjából kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azt nem csak a jelen ministerium, hanem az eddigi ministerium is tette — mondom, nemcsak szóval vallja ezt, hanem az életben is alkalmazta, erre nézve bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy nem emlékezem, hogy lett volna reá eset, hogy a birói illetéktelen befolyás miatt emeltetett volna panasz; de mind a mellett, hogy a birói függetlenséget oly fontosnak és jelentékenynek tartom, nem habozom kijelenteni: hogy a birói függetlenség azon mértékét, mely hazánkban 1871-ben az első szervezés alkalmával niegállapittatott, az igazságszolgáltatás sine qua nonjául el nem fogadhatom. Ennek bebizonyítására bátor vagyok hivatkozni Európa számos államaira, melyek daczára annak, hogy régi és ennélfogva kipróbált birói karral rendelkeznek, és daczára annak, hogy a birói kar ilymérvíí függetlenséggel nem ruháztatott fel, mégis jó, pontos, sőt példás igazságszolgáltatást képesek felmutatni. De nem járulhatok a jogügyi bizottság nézetéhez azon oknál fogva sem, mert azt látom, hogy azon főszempontot, — melyből a kormány ezen törvényjavaslat előterjesztésénél kiindult, és a mely szempontot a képviselőház is elfogadta, — mellőzte s egyátalán véve sem a jogügyi bizottságjelentésében, sem pedig azokban, a mik e tárgyban előadattak, e szempontot értéktelenitve nem találom. A kormány ezen törvényjavaslatot mindig ágy tekintette, mint a birói hatalom gyakorlatáról és a birói áthelyezéséről szóló törvénynek szükségszeríí folyományát. E törvényben ugyanis világosan ki vau mondva, hogy a biró sem át nem helyezhető, sem nem nyugdíjazható, sem egyszóval, el nem mozdítható, kivéve azon eseteket, melyeket a törvény e tekintetben megállapított; de különösen az áthelyezést illetőleg, világosan k imondatík az említett törvényekben, hogy ezen átalános szabálynak akkor van helye, midőn a birói szervezetben a törvényhozás utján történik változás. Ugyanis, mélt. főrendek, midőn több mint fele, vagy megközelítőleg fele a törvényszékeknek czélozcatik reducáltatni, midőn megközelítőleg a törvényszékek felének székhelyeiben fog változás beállani, midőn majdnem valamennyi törvényszék területében változás fog bekövetkezni, midőn majdnem valamennyi törvényszék birói létszámában történhetik változás, akkor én, méltóságos főrendek, erőltetett okoskodás nélkül merem állítani: hogy ilyen változás