Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-157

342 CLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nem létezik, —- kivéve a sanctió pragmaticát, — melyet megváltoztatni ne lehessen, de sarktörvénynek kell tekintenem az 1869-ki törvériyezikknek 4. §-át, a mely ugyanazon elveket, a melyek — mondom — előbb hagyományos kegyeletből, utóbb 1848-ban világos törvény által, később az absolut időben is kellőleg érvényesíttettek, mintegy egész hatálylyal és törvényes, állandó nyomatékkal is kívánta érvényesíteni. Én tehát ennek a törvénynek nagy fontosságot vagyok kénytelen tulajdonítani. Ez magában foglalja a bírói hatalom gyakorlásának, a bírói testületnek mintegy magna chartáját. Hogy és mennyiben lehet és kellessék azt megingatni: erre nézve én megvallom őszintén, nem látok semminemű törvényes kínálkozó alkalmat. De tovább megyek és áttérek az 1871-ki törvényekre, a melynek 9-ik szakaszában kimondattak azon esetek, a melyek kétségtelenül szem előtt tartandók a nyugahnazás tekintetében, t. i. a tehetetlenség beállta, a maximális kor, az atyafiságos nexus, vagy pedig fegyelmi tekintetek. Ezekről kellett provideálui. Ebben az évben következett be a bíróságoknak felállítása és szervezése. Nincs ezé! ómban és szándékomban a méltóságos főrendek előtt ezen ügyet contemplálni; ismeretes ez mindnyájunk előtt, a kormányférfiak is hangsúlyozták sokszor, hogy nagyon tág alapra lett fektetve az egész. Túlságos számmal állíttattak fel a bíróságok, és hogy e tekintetben valamely provisiónak szüksége fennforog. Ezen provisió tekintetében találok én intézkedést az 1871. XXXII. t.-cz. 7. §-ában, a melyben — hogy kimondjam őszintén — mintegy a maguk müvétől megijedve azok, a kik azt előterjesztették, hogy oly nagy számmal állíttattak fel a bíróságok, — egy kis menekvö't véltek maguknak annyiban megállapíthatni, hogy a bíróságoknak számát; de csakis azt, és nem többet leszállítani lehessen. Ezen §. e részben azt tartalmazza, hogy a bíróságok működésének megkezdésétől számítandó 2 év alatt a kormány pontos statistikai adatokat fog a törvényhozás elé terjeszteni, hogy azok alapján a törvényhozás a bíróságok számát, kerületeik beosztását szabályozza és e §-ban provideálva van arról is, hogy az áthelyezés, de csakis ezen fennforgó esetben, — engedélyezhető legyen. Ezek igy lévén, a jelen tanácskozásunk alatt fekvő tárgyra vonatkozólag éri más alapot a képviselőház részére az initiált törvényjavaslatra nézve nem találhatok, mint az 1871: XXXII, fe-ez. emiitett §-át. Minden egyebet repudeálnom kell, mert én sohasem engedhetem meg azt, hogy midőn biztosítékot nyújtottunk azoknak, kiknek állása úgy is, — mint azt a ma első szónoknak felszólalt Apponyi ő nagyméltósága idézte, — oly sok nehézséggel van összekötve, oly kevés kecsegtető kilátást nyújt még öregebb korukra is, oly annyira kívánja az illetőknek minden más foglalkozástól való elvonását, mit még az összeférheti enségrőli intézkedés is inkább megszorít, azokra most e részben más kivételek alkalmaztassanak, mint azok, melyeket a körülmények kérlelheílenül megkívánnak, midőn — mondjuk ki — absque ira et studio talán túlhajtott felállítása a törvényszékeknek oda vezetett, hogy a bíróságok számának megszorítása vált szükségessé, de másra terjeszkedni, azt hiszem, ez alkalommal nem lehet. Ezt, azt hiszem, igen helyesen tartotta szem előtt a főrendi ház jogügyi bizottsága és itt méltóztassanak kegyesen megengedni, hogy szintén az eddig követett országgyűlési eljárást szem elől nem tévesztve, utaljak arra, hogy midőn a két ház közt, mely mindkettő a törvényhozásnak önálló, egyenjogositott tényezője, oly merev ellentétek vannak, mint most, hogy t. i. egyik elfogadó, másik pedig azt magától eltávolitó nézetet vall; ily alkalommal mindig előállott azon szükség, hogy egy közvetítőről legyen gondoskodva, mely által a két ellentétes nézeteknek az elvnek feláldoztatása nélkül való kiegyenlítése és egy czélra való szerencsés vezetése, egy szóval, a nehézségek megoldása eszközöltessék. Én pedig azt hiszem, hogy az idézett törvény szellemében magának a dolognak elejét venni igyekszik a jogügyi bizottság azon javaslatával, melyet előterjesztett, midőn t. i. a létező törvényszékeknek 20-al való leszállítását hozza a háznak javaslatba és egyedül csak ezen alapra terjeszkedőleg tovább nem menve intézkedik, mire nézve amúgy is, ha ez ki sem mondatnék, az 1871. törvény értelmében a ministeriumnak szabad keze volt; mert csak egyedül ezen megszüntetés következtében lehetett bizonyos korlátozásokat az azáltal