Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-157

CLV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. . * 341 vezetünkben az országbíró és a személynök nem exelusiv bírói tagok valának, hanem az ország kormányzatára is hatalmas befolyást gyakoroltak. Ez annyira ment, hogy a felelős kormányhivatalnokok és ministerek hiányában ezek a királynak természetes és törvényes tanácsadói voltak. Ha tehát változott a rendszer, ezen férfiak kettős állásuknál fogva szintén másoknak helyt engedni voltak kénytelenek. Nyugdíjaztattak tehát, de nem mint bírák, hanem mint a a változó kormányra befolyással bíró egyének. Még tovább is mehetünk; fiatal korunkból emlékszünk arra, hogy ezen elmozdithatlanság talán a túlságig is volt terjesztve, mert a legéleraedettebb korú férfiak, kik a 90 éves korhoz közeledtek, nem akarok neveket idézni, de mi régiebbek többen emlékszünk, még akkor sem nyugalmaztattak, akkor sem mozdittattak el, mikor már a munka teljesítésére teljesen képtelenekké váltak. Pedig volt-e törvény, mely erre kötelezte volna a fejedelmet? Nem volt; de volt azon magasztos eszme, mely fejedelmeinket minden idő körülményei közt áthatotta, volt azon érzék az országban, mely iránt a fejedelemnek és tanácsosainak figyelemmel kellett lenni, hogy ingataggá ne tétessék a birói tekintély és változásnak még a legsürgősebb esetekben se vettessék alá. Mondom, az 1848-iki esztendeig terjedve, ezeken kívül, a miket azelőtt voltam bátor — és pedig így megkülönböztetőleg — jelezni, alig találkozunk esetekkel, a bol e részben kivétel történt volna. Szemmel tartotta ezt, különösen még — mint tudjuk — az alkotmányos dolgokban igen-igen szigorúan eljáró Ferencz király is, kinek mottója volt: „Justitia regnorum fundamentum." Ez állapotban talált minket az 1848-ik esztendő, és én ismét itt állok, mint épen akkor ugyanazon ítélőszék egyik igénytelen tagja. Hivatalban működtem társaimmal. Meghozatott a » 48-iki biztosító törvényezikk, mert maga ezen korszak, mely sokat sodort- el, mely szükségessé tette az átváltozott viszonyok következtében, hogy gyökeres reformok törtéojenek, oly magas polezra állította a birói tekintélyt — bár azon férfiak, kik akkor valának alkalmazva, talán nem voltak igen sympaticusak, {ügy van!) talán olyanok valának, kiknek máshollétét szívesen láttuk volna, hogy a 48-ki t.-cz.-ben — a számot méltóztassék elengedni — a hol minden egyéb közhivatalnoknak elmozdithatósága ki van mondva, egyenesen ki volt jelentve, „kivéve a birói személye ket," mely törvénynek biztosító pajzsa alatt az akkori igen nehéz idők körülményei közt háborítatlanul folytattuk ebbeli működésünket. (Éljenzés.) Ily tiszteletben tartotta a 48-iki alkotmányos kormány a biró állásának magas tekintélyét, függetlenségét és elmozdithatlanságát. mely akkor lőn először és világosan kimondva. Felváltották ezt hazánkra nézve felette gyászos események. Ezekre nézve is vissza fogok pillantani a velem született őszinteséggel, mert ép azon helyzetben, hogy a bíráknak elmozdithatlansága és függetlensége már előbb biztosítva volt, találta ezen korszak a bírákat, mely helyzetre később visszatérni fogok. Az igaz, .hogy akkortájban nem valának alkotmányos viszonyok, és mint minden mozgalom után történni szokott: az önkény foglalta el a törvénynek helyét, e részben önkényes eljárásra nyújtatott alkalom, s akkor is, a mire szintén vissza fogok térni, mert kellend — az úgynevezett epuratióiiak színleges mutatása által, hadjárat intéztetett az akkor működött birák ellen. Sokan e birák közül eltávolíttattak, sok részben más nézetek uralkodtak és fentartatott akkor is, hogy két rövidke esztendőnek lefolyása után az akkor dívó absolut, mondjuk német kormány részéről is ki volt jelentve az azután alkalmazandókuak teljes biztosítása és emiozdithatlansága. E helyzetben találta a bírákat a legújabb korszak, midőn t. i. előbb az országbírói tanácskozások fonalán, később pedig már teljes alkotmányos alapon átváltoztattatok nz igazságszolgáltatás. Ebből csak azt a következtetést vonom, hogy minden korszakban, úgy az absolut, mint az alkotmányos újabb időbeli parlamentáris kormány ; tehát a legnagyobb ellentétben levő kormányok is nagyra tartották azt az elvet, és mintegy noli me tangere-ként tisztelték. Elérkeztünk oda, a hol íme maga a törvényhozás a legújabb időben intézkedett, és bár el kell ismernem azt, hogy semminemű alaptörvény