Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-157

340 CLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. lamentáris rendszer behozatala által a kétségtelenül átvett alkotmány sánczaiba — — — (Józsika Lajos b. elszédülvén, a jelenlevőit nagy része kíséretében a teremből kivezettetett, minek folytán az ülés pár perezre felfüggesztetett). # (Szünet után.) Elnök: A főrendi ház azon tagjának állapota, a ki imént némi bajba esett, helyreállván, folytassuk az ülést. Cziráky János gr.: Engedjék meg tehát nagy méltóságtok, hogy midőn egy sajnos, de komoly aggodalomra okot nem szolgáltatható incidens alkalmul szolgált beszédem félbeszakítására, azt most ott folytathassam, a hol elhagytam. (Halljuk!) Mielőtt ezt tenném, bocsánatot kérek, ha kissé terjedelmesebben szólalnék fel ez ügyben, mert az első vita alkalmával magam a tanácskozók sorában részt nem vehettem. Felemiitettem, hogy hazánkban az alkotmányosság biztositékainak legfőbb fokát azon harmónia egyensúlya képezi, mely a törvényhozási, birói és végrehajtó hatalom közt létezik, és mi dőn a törvényhozási hatalom hazánk alaptörvényei szerint is a fejedelem és ország közt fel van osztva, a végrehajtó hatalom nemcsak a mostani viszonyok közt, de régi törvényeink szelleme szerint is felelősséggel tartozó tanácsosok meghallgatása mellett kizárólag a fejedelmet illeti. A birói hatalomra nézve sajátságos bölcsességet tapasztalok őseink intézkedéseiben. El fogok tekinteni azon osztálytól, mely a fennállott hűbéri és más viszonyok következtében úgyszólván nem számíttathatott a nemzethez, mert ezekre nézve a földesúr önkényiileg gyakorolhatta az igazságszolgáltatást, ezekre tehát én, miután fájdalom, az akkori korszellem szerint tekintetbe nem vétettek, előadásomban ki nem terjeszkedhetem. Beszélek csupán az úgynevezett „populus Verbőczyanus"-ról. Erre nézve őseink bölcsessége azt tanúsítja, hogy a birói hatalom gyakorlása, — kiindulva azon főszempontból, hogy a király summus supremus regui justitiarins, — mégis oly szabatosan és bölcsen felosztva és korlátozva volt, hogy ez által, a birói kar függetlensége nevezetes alkotmányos biztosítékokat talált. Mert, midőn az- első bíróságoknak tagjai szabadon választattak, e szabadválasztás által a kormánytól függetlenségük meg 16'n állapítva. Azokra nézve pedig, kik királyi kinevezéstől függenek, bizonyos korlátok valának. Nem mindnyájukat nevezte volt a fejedelem ki, hanem kinevezték őket országnagyok, kinevezte a nádor, az országbíró, s a felebbviteli bírákat az ország áldornagya. De kineveztetett nagyobbrészt mégis a fejedelem által, s ezekre nézve bár törvényeinkben világosan kimondva nem volt, mégis az elniozdithatlanság elve gyakoroltatott. Tehát a választott bírákra nézve a függetlenség, a kinevezettekre nézve az elmozdithatlanság biztosítva volt, és e részben majdnem szakadatlan kegyeletes szem előtt tartása által meg volt a garantia. Tudjuk azt, hogy a régibb szerkezet a múlt század közepén nevezetes átváltozást szenvedett. Megszűntek az addig fennállott protonotarialis bíróságok, megszűntek az octavalék, melyek folytán bizonyos egyéniségek behivattak, és a királyi kinevezésnek tágabb hatáskör nyilt, de akkor sem kizárólag, mert az említett felsőbb bíróságok tagjainak kinevezése, — és úgy hiszem, hogy ez is mérséklés volt, — nem a kormány kinevezésétől függött egyedül, hanem más egyének kinevezésétől és elhatározásától is. így fejlődvén a körülmények, midőn a mérséklés abban állott: szabad választás és azzal összekötött függetlenség, vagy kinevezés és ezzel összekötött elmozdithatlanság, Iia visszatekintünk azon korra, mely 48-ig terjed, — a későbbi időre még viszsza fogok térni, minthogy akkor nevezetes változások állottak be, látszik, hogy a birák függetlensége iránti tekintet a felső bíróságoknál, bizonyos tekintetben a kerületi tábláknál és később az első folyamodása váltótörvényszékeknél alkalmazott bírákra nézve is a túlságig volt figyelembe véve. Alig idézhetők példák arra nézve, hogy nyugalomba helyezések történtek volna. Felemlittetett a múlt tárgyalás alkalmával egy nagy tekintélyű férfiú, a főkamarásmester által, hogy lennének e részben példák idézhetők. Erre azonban igen könnyen megfelelhetek. Azon férfiak, a kik nem csak a régibb időben, hanem még azon korszakban is, midőn én a királyi tábla igénytelen tagja valék, nyugdíjaztattak, azért nyugdíjaztattak, mert régi alkotmányos szer-