Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-157

ÜLVIÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. 33? hivatal felől; de mikor a bírói karnak oly lényeges érdeke taglaltatik, lehetetlen azoknak sorsára, a kik felett e tvjavaslat rendelkezik, ha törvénynyé fog válni, egy pillantást nem vetni. A birói hivatás szép és nemes, de komoly is és nagy önmegtagadáshoz van kötve; mert mig egyrészről nagy szellemi elégtételt nyújt a bírónak, kinek működésének magasztos czélja: az igazság, e magasztos elv, a melynek szenteli lelki erejét, minden törekvését, igazat mondva, egész létét, és mig elégtételt nyújt neki az öntudat, hogy polgártársa neki köszöni jogának fentartását vagy megszerzését: addig másrészről a vesztett félnek a leggyakrabban előforduló boszúsága, és ellenséges indulata, a perlekedéssel való örökös foglalkozása és az ezen foglalkozással gyakran együtt járó kiállhatatlan monotónia nagy feláldozást kivan a biró szellemétől és lelkétől. És mivel pótolja az állam a bírónak e sok nélkülözését és e nagy feláldozását? Nem fogja állithatni íizt senki, hogy a fizetés által tétetik elég a bírónak. Tudva van,hogy ez igen csekély. Eleget tesz tehát neki az állani és pótolja áldozatát azon független állással,mely a törvényben a biró számára biztosítva van, és azon tekintélyes állással, a melybe a függetlenség által helyeztetik, és mely tekintélyes állás nélkül feladatának megfelelni képes nem volna. Ha az állam a birót megfosztja független állásától, lehetetlenné teszi hivatásának betöltését és megszegi azon biztosítást, a melynek garantiája alatt elfoglalta a biró állomását. Ebben rejlik mélt. főrendek az 1848. évtől a mai időkig többizben a birói állásra nézve hozott törvények bölcsessége és érdeme, mely olyan nagy, hogy vélekedésem szerint, ha az 1871-iki törvény még nem léteznék, most kellene ahhoz hasonlót alkotni. Annál kevésbé járulhatok tehát oly intézkedéshez, a mely azon törvénynek üdvös czélját, hacsak ideiglenesen is hatályon kivül helyezi, különösen oly körülményekben, amelyekben senki sem képes bizonyítani azt, hogy a gyakorlati szükségnek más utón és pedig törvényszabta úton megfelelni nem lehet. Mi a feladat mélt. főrendek? Nem egyéb mint az, hogy miután az 1871. és 1873. törvények értelmében az elsőfokú törvényszékek túlságos számban állíttattak fel, e szám, a törvénykezés FŐREHPI NAPLÓ. 187S/75 I!I. érdeke által szabott mértékig leszállittassék, illetőleg a törvényszékek száma végleg megállapittassék. Erről az esetről gondoskodott a törvényhozás, jelesen az 1871-iki törvény, mely azt rendeli, hogy két évi tapasztalat után statistikai adatok terjesztessenek a felelős kormány által a törvényhozás elé. Mi végett? A törvényszékek számának, székhelyének és a bíróság létszámának megállapítása végett. Ezt tehát fentartotta magának a törvényhozás, és ámbár ideiglenesnek tekintette az 1871-iki törvényhozás ezen szervezést, és ideiglenesnek tekintette a birák állását is; függetlenségöket és elmozdithatatlanságukat azonban biztosította az által, hogy a birák nyugdíjaztatását és elhelyezését, a törvényszékeknek törvényhozási intézkedés által leendő megszüntetésétől vagy új szervezésétől feltételezte. Ezekben az administrationalis intézkedésre és azon felhatalmazásokra, melyek a jelen törvényjavaslat által czéloztatnak, alapot találni lehetetlen; sőt világos az, hogy az administrationalis intézkedés és felhatalmazás, mely követeltetik, tisztán ellentétben áll azon törvények czéljával, elvével és szellemével. Hiszem azt mélt. főrendek, hogy miután az első szervezésnél elkövetett hibákat helyre kell igazitani, a magas ministerium és különösen az igazságügyminister feladata könyebbittetik, de nehezbittetik a felelősség, melyet elvállaltak; mindazonáltal, miután a helyreigazítás más, és pedig törvényszabta utón is eszközölhető, ezen tisztán opportunitási szempontot nem ismerhetem elégséges oknak arra, hogy az előbbi törvényektől és az azok által megállapított elvektől az összes birói kar — értem az elsőfokú törvényszékeket — jogának és törvény által biztositott függetlenségének sértésével el lehessen térni. Azt is elhiszem, hogy az első szervezés alkalmával történt tömeges kinevezéseknél hibák történhettek, és hogy lesznek gyenge és kevésbé alkalmas birák is a sok jó és olyanok közt, kik feladatuknak tökéletesen megfelelnek, de ezt nem tartom elégségesnek arra, hogy pálczát törjünk valamennyi törvényszéki biró, és ennek független állása felett. Inkább gondoskodjék az igazságügyminister oly módról, hogy — kimondom a valódi szót — az epuratiót kivihesse, talán disciplinaris utón, az ezen eljárás szabályainak szigorúbb al-