Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-157

338 CLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. kalmazása által, a mennyiben az az igazság és méltányosság elvével megegyezik. Mindezeknek elejét veszi azon javaslat, melyet á jogügyi bizottság el ét erjesztett; ez megfelel a a gyakorlati szükség igényeinek, midőn húsz törvényszékre nézve, melyekre vonatkozólag meg vannak a statistikai adatok, és melyek megszüntetésére a költségvetésben is figyelem volt, kimondja azok megszüntetését, fentartja a többire nézve a törvényhozásnak jogát és illetékességét, valamint a birói függetlenség szentségét, azon egy kivétel tétetvén a törvény előbbi rendelete alól, hogy a körülményeknél fogva a liúszat értve, a magas kormány határozza meg, mely törvényszékek lesznek megszüntetendők. Ez azon határvonal, melyen túl szerintem menni nem lehet, ha a törvényhozás nem akar ellentétbe jőni az előbbi törvények által megállapított elvekkel. Mihelyt kiveszszük a törvényhozás kezéből az ügyet és tisztán administrationalis útra tereljük, mihelyt azon felhatalmazásokat adjuk, melyek ezen törvényjavaslatban követeltetnek, egy tollhuzással megszüntetjük azon függetlenséget. a melynek törvény általi garaníiája mellett foglalták el az elsőfokú törvényszéki birák állomásaikat, megingatjuk azon elvet, melyet az 1871. évi törvényhozás a birói függetlenséget és az által törvényhozásunk helyes voltát biztosítani akarta, egy oly praecedenst állítunk fel mélt. főrendek, melynek tovább terjedése ellen nincsen semmi biztosíték, mihelyest elenyészett azon garantia, mely a törvényhozási határozatok szigorú megtartásában rejlik, és megingattatik a törvényhozás elvhűségében helyezett bizalom, tehát ez áítal a törvényhozás tekintélye is. Ezzel, mélt. főrendek, befejezem csekély előadásomat és ajánlom a mélt. főrendeknek az állandó jogügyi bizottság véleményét elfogadás végett. Vay Miklós b.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt, főrendek! A mi az előttem szólott nagyméltóságú gróf abbeli észrevételét illeti, hogy sajnos, hogy a képviselőház visszaküldte ezen törvényjavaslatot, és pedig minden indokolás nélkül, s hogy ez nem volt rendén, azt hiszem, hogy nekünk arra kell figyelemmel lennünk, a mit mi is tettünk. Mi is indokolás nélkül küldtük át, pedig az is incorreet volt. Lehet, hogy ez más országokban szokás, de nálunk ez eddig nem volt szokásban. Nagyon természetesnek tartom azért, ha az minden indokolás nélkül küldetett vissza hozzánk. En a magam részéről azért most is azt hiszem, hogy tökéletesen szabad kezűink van a nyilatkozásra, és részemről is úgy fogok tehát nyilatkozni, mintha ezen törvényjavaslat ma tár-. gyaltatnék először. A mi azt illeti, hogy itt valami pressióról lenne szó, az nem áll, mert ahhoz két tényező kell; és pedig először az, a ki nyomni akar, másodszor pedig, a ki az elnyomatást tűrni kész. En azt hiszem, hogy a mélt. főrendekre nézve sem az egyik, sem a másik irányban ilyesmit állítani nem lehet. En tehát úgy tekintem a kérdést, mélt. főrendek, mintha ma arról lenne szó, vájjon elfogadják-e ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául? Nekem, mélt. főrendek, az a vélekedésein, hogy én semmi szín alatt sem fogadnék el valamely ideiglenes és olyan rendelkezést, a mely még e kérdést továbbra is függőben tartaná. Hogy az igazságkiszolgáltatás milyen lábon áll nálunk, azt mélt. főrendek, nem szükséges magyarázgatnom, mert azon kép, melyet ő nagyméltósága előadott, eszményileg gyönyörű szép, de hogy alkalmazható legyen minden körülmény között és minden részletében az igazságszolgáltatásra nézve, azt csakugyan nem állithatja senki. Ezen tehát segíteni kell, segíteni ott, a hol az legszükségesebb, segíteni akkor, a mikor azt a körülmények megengedik, parancsolják és indokolják. Hol van tehát a legnagyobb szükség? Nem akarom mondani, hogy az epuratióra van szükség, mert ez csakugyan legutolsó és nagyon gyűlöletes előttem, leginkább azon bíráknál, kik most szóban forognak, de itt van alkalom a megtakarításra egyrészről, de másrészről az igazságszolgáltatás javítására, és harmadszor, méltóztassanak a mélt. főrendek megengedni, én legalább praxisomnál fogva nem tudom elkülöníteni ettől a kérdéstől azt, hogy a közigazgatás is főkép az által fog előmozdittatni, ha ezen bajon, t. i. az igazságszolgáltatáson segítünk. Az mondatott, hogy megingattatik a bíráknak a törvényekbeni bizalma. Mit ígért a törvény