Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-157
336 CL VII. ORSZÁGOS ÜLÉS, Ezeket előrebocsátva, a mi magát az ügyet illeti, átalános nézetemet kell előboesátanom azon álláspontra nézve, mely sokak által elfogialtatik, kik a jelen törvényjavaslatnak törvényerőre leendő emelését kívánják, és mely álláspont abból áll, hogy ezen törvényjavaslatnak financiális oldalát annyira előtérbe helyezik, hogy e miatt annak káros hatását törvénykezési viszonyainkra, szem elől tévesztik. Remélem, hogy a mélt. főrendek nem fogják merésznek vagy sértőnek találni kifejezésemet, ha ezt az állítást hibásnak nevezem, hibásnak pedig mindenekelőtt pénzügyi tekintetben. Ha ezen törvényjavaslatnak a világ előtt az a látszata lenne, mintha pénzügyi viszonyaink anynyira sülyedtek volna, hogy kényszerítve éreznők magunkat a törvénykezés körében minden áron, sőt az előbbi törvények által megállapított elvek rovására is megtakarításokat tenni : ez által roppantul ártanánk hitelünknek, melyre minden államnak szüksége van, de van fokozott mérvben szüksége magyar hazánknak. De van még más tekintet, mely tiltja azt, hogy ezeu intézkedésnek financiális túlsúly adassék, nem azért, mert a megtakarítandó összeg csekély, mint igen érdemes pénzügyérünk tegnapi előadásából is megértettük, hanem különösen azért, mert ezeu megtakarítandó összeg által, ha az azon módon akar megszereztetni, mely ezen törvényjavaslatban ezélba vétetik, nagyobb kárt okoznánk financiális tekintetben hitelünknek, mint a mennyit ér azon összeg, mely a pénzügynek megszereztetik. Azt mondám azelőtt, hogy minden államnak hitelre van szüksége, és fokozott mérvben Magyarországnak Én pénzügyünket nem tartom oly feketének, milyennek festi azt a túlzás és szűkkeblűség, de mindenesetre komolynak kell azt tekintenem, azonban meg vagyok győződve, hogy kormányzási, közigazgatási és adórendszerünk ezélszeríí javítása, a takarékosságnak valódi érvényesítése és minden factornak hazafiúi és erélyes közreműködése által, apadni fognak terheink, növekedni fog az állam vagyona és emelkedni fog a jólét, valamint az adóképesség és az áldozatkészség; szóval, hogy minden eszköznek és erőnek helyes irányban, kellő gondossággal és előrelátással való felhasználása által, kivcrgődiietnék hazánk pénzügye azon helyzetből, a mely most kétesnek látszik. De mind erre, eltekintve a nagyobb financiális operatióktól, eltekintve azon tőkéktől, melyek a nagyobb vállalatokra szükségesek lesznek, csak épen hazánk belső iparát és kereskedelmét véve szemügyre, lehetetlen nélkülöznünk a hitelt. A hitel képezi mindezeknek alapját. A hitelnek megszerzésére szükséges tényezők közt pedig első sorban áll az igazság kiszolgáltatása, {Felkiáltások: Ugy van!) és az igazságszolgáltatás a birói karnak állásától és annak függetlenségétől függ. És azért nem mondok kelleténél többet, midőn azt állítom, hogy nem lehet a birói karnak helyzetét megingatni úgy, a mint ebben a törvényjavaslatban ez élb a vétetik, a nélkül, hogy financiális helyzetünkön csapás ne ejtetnék. (Helyeslések. Igaz! Ugy van!) Ezeket előrebocsátván, mélt. főrendek, természetes, hogy ezt az ügyet én főleg jogi szempontból tekintem, és hogy abból a szempontból bíráltam és bírálom meg jelenleg is a törvényjavaslatot. De miután e tekintetben igen kimerittetett a tárgy, a múlt alkalommal, különösen a mélyen t. országbíró urnak remek beszéde által, és miután más részről minden ellenindokolás nélkül került ez ügy a méltóságos főrendekhez, minélfogva az elvi tekintetben épenséggel nem változott, és ma legfölebb formális consideratiók foroghatnak fenn, azért nehéz feladatnak tekintem hozzászólni és ismétlésektől megkímélni a mélt. főrendeket. A jogügyi bizottság, mint a jelentés tanúsítja, igyekezett a gyakorlati szükség igényeinek megfelelni, és a törvényjavaslatnak czélját, anynyiban, a mennyiben a mélt. főrendeknek utolsó megállapodása és ennek alapját képező álláspontja megengedi, mondom, a törvényjavaslat czélját elősegíteni. Én résztvettem azon tanácskozásokban, és bátor vagyok azok eredményét a mélt. főrendeknek elfogadás végett ajánlani. Az én föladatom nem lehet tehát egyéb, mint indokolni azt, hogy miért nem mehetek én tovább azon határvonalnál, a mely a jogügyi bizottság által körülírva lett. (Halljuk!) Nem lehet ezélom, mélt. főrendek, akadémikus beszédet tartani a birói hivatás és birói
