Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-112

CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. SS elé tűzött, meghiúsítani. Ennélfogva pártolom a jogügyi bizottság véleményét. Ormos Zsigmond temesmegyei főispán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A jogügyi bizottság azon álláspontja, mely szerint: „a közjegyzői kinevezés a közjegyzői okiratoknak csak magyar nyelven való felvételére ad jogosítványt" határozottan fejezi ki azt, hogy Magyarországban az állam nyelve a magyar, s a melyen a közjegyző az okmányokat rendesen készítheti, csak a magyar nyelv. Midőn tehát a magyar államiság szempontjából a szövegezést egy oldalról kielégítőnek látom, más oldalról, mint oly vidék lakosa, melyben különböző ajkú nemzetiségek vannak, megvallom, a magyar államiság ezen eszméjét nem akarnám oly mereven odaállítani, hogy a magyar államiság ellen, mint Bácsmegye igen érdemes főispánja is megjegyezte, demonstratiokra és tüntetésekre szolgáltattassék alkalom, mert ennek következményei igen komolyak lehetnek és az államot oly térre szoríthatnák, melytől előleges intézkedések által távol tarthatjuk magunkat. Ennélfogva, tekintetbe véve részint az ellenszenvet, melyet a törvényjavaslat előidézne, más részről, mivel a magyar államiság eszméjét biztosítva látom a §. bevezető szavai által, melyeknél fogva csak kivételesen lehetne az okmányokat más nyelven is szerkeszteni, részemről a jogügyi bizottság véleményét fogadom el. (Elfogadjuk! Szavazzunk!) Pauler Tivadar igazságügyminister: Nagyméltóságú országbíró ur, méltóságos főrendek: Ezen kérdés felfogásom szerint kiválólag jogi és igazságszolgáltatási kérdés. Ennek megoldásánál nem kell egyéb tekintetet, mint az zolgáltatás érdekeit megóvni, és épen ezen szempontból kiindulva, nem osztozhatom gr. Keglevich ur azon véleményében, hogy csak magyar nyelven szerkesztessenek az okmányok, ha pedig más nyelven szerkesztetnének, a magyar fordítás legyen az eredeti, az eredeti szöveg pedig csupán másolatnak tekintessék. Nem fogadhatom el ezen véleményt azért, mert igen fontos jogügyletek vannak, melyek mint pl. a házassági szerződések, a hozományi és a házastársak között kötött szerződések, szükségkép közjegyző előtt kötendők. Ily nagyfontosságú, és a család legbensőbb szentélyébe vágó ügyekben arra kényszeríttetnének a felek, hogy oly nyelven szerkesztessék okmányaikat, melyet nem értenek. Ezt méltánytalannak s az igazság szempontjából is alig védelmezhetőnek tartom. Ott pedig, a hol nem áll fenn a kényszer, a mint jól jegyezték meg Bács- és Temesmegye főispánjai, a nem magyar ajkú lakosság el fog fordulni a közjegyzoségtől, és igy megfosztjuk a népet azon előnytől, melyet a közjegyzőség behozatala által elérni akartunk, hogy t. i. jogügyletei helyesen, világosan és határozottan szerkesztve foglaltassanak irásba. De tekintsük a dolgot gyakorlatilag, vegyük fel, hogy a haldokló elmondja utolsó akaratát a jegyzőnek, és elmondja német nyelven, a jegyző irásba foglalja és lefordítja. A ki ismeri a fordítások nehézségeit, a ki tudja, hogy a közjegyző mily rövid idő alatt van kötelezve dolgát elvégezni, az igen könnyen felfoghatja, hogy ily fordítások egyik másik szóban különbözhetnek azon ember nyilatkozatától, a ki végrendeletét a jegyző( nek tollba mondta. Mi történik ily esetben? Ha a biró nem a valódilag eredeti szöveg szerint intézhetné el az ügyet, a végrendelkező akarata hiúsul meg, ha a szerint, mivé lesz az eredetinek tekintendő, habár nem eredeti, közjegyzői okiratnak hitelessége? Ha átvizsgáljuk az egész törvényt, mi annak a főczélja? Az, hogy határozott, világos okiratok által a pöröknek eleje vétessék. Ezért hagyja meg a 61-ik szakasz, hogy: „A közjegyző mindenekelőtt a felek akaratáról győződjék meg, s azt világosan és határozottan foglalja irásba, az okiratot a feleknek olvassa fel, s azokat, a felolvasás után beleegyezésök iránt kérdezze meg, s ha szükséges, az okirat értelméről és következményeiről világosítsa fel." Mi ennek a czélja? Az, hogy a felek még egyszer hallják nyilatkozatukat, világosittassanak fel, magyaráztassék meg nekik az ügylet tartalma. Micsoda nyelven fogja ezt tenni a közjegyző ? Azon a nyelven, a melyet értenek, de a melyet értenek azon nyelven szerkesztett okirat nem lesz az eredeti a biró előtt, hanem a fordítás, saj átlag tehát az, a mit nem mondottak, a mit nem értenek, de a mit a gróf ur szerint eredetinek kell tekinteni, lesz döntő a biró előtt és igy az érintett intézkedés czélját veszíti. Hozzá járul még az is, hogy a kész ma-