Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-112

22 CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. oda megy egy jogtudóshoz, ki elvégzi a fél ügyét, és gyakorta a nehéz bonyodalmas kérdéseket tisztázza, melyeket a fél maga nem lett volna képes elvégezni. Ellenben most odamegy a közjegyzőhöz egy documentumnak elkészítése végett egy egyszerű ember, kérvén, hogy azt szerkeszsze úgy a mint ő akarja, és meglehet, hogy a jegyző nem is érti azt a nyelvet úgy, mint az illető fél, s igen sokszor megtörténhetik, hogy kénytelen lesz fordítást eszközöltetni, s hogy minők a fordítások, azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy a legszerencsésebb fordításban is igen sok zavar van. Mondatott továbbá, igen t. collegám, a zólyommegyei főispán által az is, hogy a nép, mely nem magyar, és különösen a tót nép, nyugodt és csak agitátorai izgatják. 0 méltósága északnyugatról beszél, én északkeletről; én egy más nemzetiség között élek, mint ő; ő méltósága a tót, én a derék oláh nemzetiség között élek, és mondhatom, hogy ott éppen úgy van a néppel, mint északnyugaton. Maga az oláh nép jóérzelmű s vele soha diíferentia nincs, hanem van az agitátorokkal szemben, a kiknek más czéljuk van és a kik másfelé gravitálnak, nem pedig Magyarország felé. S én, nézetem szerint épen azért, hogy ezen agitátoroknak a becsületes, ártatlan nép felizgatására egy fegyverrel kevesebbet adjunk kezébe, óhajtom, hogy a magyar nyelv diplomatiai állásának feladása nélkül, a józan és testvériesen érző nép azon a nyelven irathassa documentumait, a mely nyelven neki tetszik. Ezek következtében, nem — akarván tovább is visszaélni a főrendi ház türelmével — én elfogadom a jogügyi bizottság nézetét. Prónay Gábor b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! En megvallom, némi anomáliát látok abban, hogy mi oly kizárólagosságot követeljünk, és én nem is vagyok barátja, mert ha ignoráljuk azt, hogy egész megyék tótul beszéljenek és tót jegyzökönyvet vegyenek fel; Keglevich Béla gr.: (közbeszól) Fájdalom! Prónay Gábor b.: Fájdalom, de igy van. Ha mondom, mi azt tekintetbe nem vesszük, hogy fent tótul beszélnek, pl. Turóczmegyében a megyegyüíéseken oly ritka a magyar szó, mint a fehér holló; s ha már a megyékben tót jegyzőkönyvek vannak, akkor én nem látok semmi anomáliát abban, hogy ha egy szegény tótnak, a ki a maga végrendeletét lelkinyugalmára tótul akarja megtenni, ezt megengedjük; és azért hoszszasan nem akarván a méltóságos főrendek türelmét igénybe venni, igen röviden nyilvánítva meggyőződésemet, a jogügyi bizottság ebbeli nézetében osztozom, s a módosítást pártolom. (Felkiáltások: Elfogadjuk ! Nem fogadjuk el!) Mártonffy Károly bácsmegyei főispán: En, méltóságos főrendek, nem vagyok hajlandó | azok véleményét elfogadni, kik kizárólag a nemzeti nyelven óhajtják a közjegyzői okiratokat szerkesztetni. Meggyőződésem szerint azonban ezen törvényjavaslat nem arra van hivatva, hogy a nemzetiségeket támogassa, hanem a törvényjavaslatnak czéija az, hogy egy részről az ügyvédek visszaélését gátolja, más részről pedig hogy a törvénykezés teendőit kevesbítse. Keglevich Béla gr.: (közbeszól) Szaporítani fogja! Mártonffy Károly főispán: Mert, hogy ha méltóztatnak a törvénybe felvenni azt, hogy kizárólag magyar nyelven szerkesztessenek az okmányok, kérdem, mi lesz ennek a következése? A kényszer a közjegyzői intézményre nincs behozva, s miután fájdalom! Magyarországban alig van egy-két megye, melyben tisztán magyarság lakik, az lesz a következés, hogy a nemzetiségek el fognak fordulni a közjegyzői intézménytől, demonstrálni fognak, passiv ellenállást fejtenek ki, s a közjegyzői intézményt absolute mellőzni fogják. En oly vidékről való vagyok, hol a nemzetiségi mozgalmak kissé élénkebben hullámzanak medrökben, s a hol elegendő alkalmam is van tapasztalni azon érzületeket, melyek a nemzetiségeket vezérlik. Fájdalom, azt tapasztalom, — távol legyen tőlem állítani — hogy valami államellenes eszmék fejlődnének a népben, de annyit bizton mondhatok, hogy az rokonszenvvel nem viseltetik a magyarság iránt, s hogy, ha a közjegyzői intézmény kényszeritőleg hozatik be, biztosithatom a méltóságos főrendeket, hogy legalább azon vidéken, sőt azt hiszem, más vidéken is el fog a nép fordulni a közjegyzői intézménytől, s maga a törvényhozás fogja azon czélt, melyet maga