Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-156

312 CLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. s nem is látom azt, hogy azok által, a miket a pénzügyminister ur előadott, a kérdésre meg lett volna felelve, mert nem kis positiókkal találkozunk a rendkívüli kiadások közt, melyeket ma biztosan, számszerűit megállapítani nem lehet, és melyek közé lehetett volna sorozni azon kiadást, melyet Andrássy Manó gr. ur ő mltsga felemiitett. Nem akarok tovább menni, találnék több ilyen kételyt. Azt pedig nem hihetem, hogy mikor a kormány megragadta a kormányzat gyeplőit, kétségtelenül az ország szükségleteire kiterjeszkedve, azonnal figyelembe ne vette volna a dolgok állását; de mikor a jelen kormány elődeitől átvette a budgeíet, nem is tehetett sokkal többet, mint hogy ezt átmenetinek tekintvén, elfogadja; hanem mikor ennek beterjesztését elhatározta, lehetetlen, hogy ne lett volna tisztában Önmagával az iránt, hogy ezen vasúti bajok rendezésére nézve is hitelre lesz szükség. Mert, mélt. főrendek! ezek a bajok már akkor is léteztek, már akkor sem kerülhették el a kormány figyelmét. De szembetűnő az is, hogy mikor még a költségvetés megszavazva és szentesítés alá bocsátva sincs, már ily nagymérvű, és az egész államháztartási mérleget tökéletesen átváltoztató jelentékeny indítvány tétetik. Ezt az eljárást részemről nem helyeselhetem, és e részben nem érzem magamat megnyugtatva, sem megezáfolva azok által, a mik felhozattak, és tökéletesen igazat adok Andrássy Manó gróf ö mltságának. Mert csakugyan könnyen gyámi támadhat az országban, hogy a budgetet csak eleintén akarták kisebb összegben előterjeszteni, és később mintegy fekete leves gyanánt jő a súlyosabb tétel, mely a terheket csak fokozza. Az eddig követett financiális politikából csak egy, már előttünk világosan fekvő ténynyel találkozva constatá!hatom és következtethetem a pénzügyminister ur ő magának előterjesztéséből, hogy mindenesetre sem új államadósságok kötése, sem pedig ezen országgyűlésnek lefolyása után következő új országgyűlésen, tetemes új adónemeknek behozatala szükségessé nem fog válni. Bár az eddig előadottak a legkevésbé sem oszlatják el aggodalmaimat, mindazonáltal a ! költségvetést a részletes tárgyalás alapjául, elfogadom. Széll Kálmán pénzügyminister: Méltóságos főrendek! Ámbár én is mélyen érzem az időnek nagy becsét, és hosszas előadással .a mélt. főrendek türelmét fárasztani nem akarom, mégis lehetetlen, hogy egy pár rövid megjegyzéssel ne kisérjem előttem szólott ő nagyméltóságának előadását. 0 nagyméltósága a kormány financiális politikája iránt absolute nem viseltetik bizalommal. Ez ő nagyméltóságának álláspontja, a melyre vonatkozólag én azok után, a miket már e házban is a kormánynak jövő pénzügyi politikáját illetőleg elmondani szerencsés voltam, többet mondani magamat hivatva nem érzem. Nem is akarom ezt fejtegetni tovább, hogy nem egészen látok következetességet abban, a mit ő nméltsga előadott, azt mondván, hogy a kormány egyéb tényei irányában várakozó állást foglal el; a mi pedig a kormány financiális politikáját illeti: az iránt már a priori bizalmatlansággal viseltetik. Engedelmet kérek ő nméltóságától, de •— ismétlem — abban következetességet nem látok, mert absolute nem hiszem, hogy a kormány financiális politikájától annak egyéb teendőit elválasztani lehessen, mert a kormány financiális politikája összfoglalatját képezi mindazon intézkedéseknek, a melyek az ország administratiójára, az államháztartás rendezésére, vonatkoznak. De én ennek a további fejtegetésébe bocsátkozni nem kívánok. Látom, miből származik ezen bizalmatlanság. En a dolgok jelen állásában erről nem telietek, kész vagyok azt elfogadni. Hangsúlyozom most is, miut előbb, hogy tisztán megtakarításokkal az államháztartást rendbe hozni nem lehet, nem lehet semmiféle puszta rendszerváltoztatással, bármi alapon coutemplálja azt valaki. Azt állítom ma, és azt állítottam mindig hogy csak összeható működéssel, a kiadások megszorításával és a jövedelmek fokozásával lehet czélt érni. De ezenkívül az első években, az átmeneti években hitelmíveletekre is szükség lesz. Ezen állapotot el kell fogadni, a mint van, mert más utón az ország helyzetén segiteni nem lehet. Csak arra akarok még megjegyzést tenni, a mit ő nméítga volt szives mondani, hogy az