Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-156
306 mintegy 8 millióval, bruttó 11.796,000 frttal kevesebb van felvéve, mint a mennyi 1874-re megszavaztatott; azért azt kívánom hangsúlyozni már a jelenlegi költségvetésre nézve, hogy méltóztassanak elhinni, hogy már ezen költségvetésben is a megtakarításoknak nem kis mérve vau alkalmazva, és nincs ezen kiadási költségvetésnek egy része sem, a mely részletes tanulmányozás, átvizsgálás tárgyává ne tétetett volna; mert csak is igy lehetett a 11 milliónyi megtakarítást eszközölni, a mi, tekintve összes beligazgatási költségeinket, közel hatodrészét képezi azon összegeknek, melyek 1874-ben ilynemű kiadásokra költettek. És ha mégis azt mondom most, és mondottam már máskor is e házban, hogy mi ezen a téren a megtakarításban tovább is akarunk menni, hogy a kormány ezt nem tartja egészen elégségesnek, akkor azt gondolom, méltán hivatkozhatom arra, hogy ezen megtakarítási nisus nem oly jelentéktelen és kisszerű, mint azt sokszor jellemezni hallottam némely oldalról. Méltóztassanak elhinni, hogy nagyobb megtakarításokat tenni nem lesz könnyű, sőt nagyon is nehezen lesz keresztül vihető, ha mindazon tekinteteket szem előtt akarjuk tartani, a melyeket eltéveszteni nem szabad, ha t. i. nem desorganisálni, hanem szervezni és fejleszteni akarunk. A megtakarítások pedig semmi esetre sem lehetnek oly nagyok, hogy azok a jövedelmek nagyobb fokozását elkerülhetővé tennék. Igenis jelentékeny jövedelemfokozás és az első évek bajainak leküzdése czéljából hitelművelet nélkül nem lehet pénzügyeinket rendezni. Ezzel a rövid megjegyzéssel bezárom szavaimat, a melyeket mégis elmondani szükségesnek tartottam daczára annak, hogy Szécsen gr. ő nagyméltóságának egész átalánosságban tartott előadásával átalában véve egyetértek. Haynald Lajos kalocsai érsek: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Meg fogja nekem bocsátani a mnéltóságú főrendi ház, hogyha azon különös viszonynál fogva is, melyben Erdélyhez mint annak egykori főpászíora, most pedig metropolitája, állok, a hozzám intézett hivatalos megkereséseknek engedve, az erdélyi egyház egy sérelmes ügyére akarom a nmélt. főrendi ház előtt a magas ministerium figyelmét fordítani, s azon kérelmemet előadni, hogy ÍGOS ÜLÉS. ezen ügygyei tüzetesen foglalkozni és azt mielőbb igazságosan elintézni méltóztassék. Elnök: Legyen szabad figyelmeztetnem exeellentiádat arra, hogy ez talán a részletes tárgyalás körébe tartozik. Haynald Lajos kalocsai érsek: Szerény' véleményem szerint most gondolom azt eloadandónak, mert az nemcsak egy ministerium tárezájára vonatkozik, hanem érinti mind a pénzügyi-, mind a vallás- és közoktatásügyi ministeriumot, sőt az egész ministerium figyelmét is méltán igénybe veszi. Elnök: Azon esetben méltóztassék beszédét tovább folytatni. Haynald Lajos kalocsai érsek: Annál is inkább, mivel az általam előadandó ügy legalább egyik fő részében a két ministerium közt vitás tárgy. A vallás- és közoktatási ministerium sürgeti némely követelések kielégítését, melyet azonban eddig a pénzügyministeríumtól kinyerni nem tudott és épen azért intézem kérésemet valamennyi illető ministeriumhoz, meg lévén győződve arról, hogy igazságszere tetők minél előbb czélhoz vezetendi az ügyet és megszüntet egy oly sérelmet, mely néhány év óta folytonosan ejtetik Erdély katholikus anyaszentegyházán és annak több intézetén és testületén. Ezek pedig a következők. A Mária Terézia nevét viselő árvaház Szebenben, melynek javára a nagy királyné 1770-ben és később 1776-ban a szászföld kincstári dézmájának és ismét a tartományi kincstárnak jövedelmeiből alapítványokat tett; tette fejedelmi jogánál fogva oly alapokból, melyek az erdélyi törvények értelmében a koronának elidegenithetlen jövedelmei közé nem tartoznak. Adományozott pedig a szászföldi kincstári dézma jövedelméből évi 2,000 frtot és szintén annyi köböl búzát, később megint 2,500 köböl gabonát, ezenfölül a tartományi pénztárból 1776-ban évi 4,000 frtot, végre a lottó jövedelméből és a házassági fölntentvények illetékeiből később kétszer 800 frtra kikerekített járulékot, ugy, hogy az alapítvány évi járandóságainak öszszege körülbelül 22,000 frtra ment, mi rendesen fizettetett is 1869-ig. 1868-ban merült fel először a cultusministerium kebelében azon nézet, hogy e kiadásokat talán megszüntetni lehetne, és azért CL VI. ORSZ,
