Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-156

CL VI. ORSZÁGOS ÜLÉS, 307 megtiltatott az árváknak ezen intézetbe való fölvétele. 1869-ben a képviselőház pénzügyi bizottsága magáévá tevén e nézetet, megfelelő határozatot hozott, minek folytán évről-évre inkább megfogytak az állam részéről fizetett alapítványi összegek, mig végre az 1873. évtől fogva egészen megszűntek. A cultusministerium újabb időben igen érdeklődvén ezen i\gy kellő elintézése iránt, nem csak erélyesen felszólította e végett a pénzügyministeriumot, hanem, nehogy a királyi alapítványi árvákat egyszerűen kiküszöbölni kelljen az árvaházból, más módot nem látván, a különben e czélra kötelezni épen nem hivatott magyarhoni vallásalapból utalványozott évi 7,671 frtot. Ez imént előadottak körül forog az első sérelem. A második a károlyfehérvári káptalant illeti. A múlt század elején Erdély pacifieatiója visszaállíttatván, az erdélyi püspökség és káptalan III. Károly király négy kanonoki stallum javadalmazáshoz a királyföldi kincstári dézmajavadalomból 3,000 frtnyi alapítványt tett, s az első új erdélyi püspök Mártonfi György által alapított két stallum alapítványi összegét 22,000 írtban kölcsön vette azon feltétel alatt, hogy ez összeg 5 százalékos kamatát fizetendi, lekötvén ennek biztosítására is a szászföld kincstári dézma jövedelmeit. Később Mária Terézia a nyolezra szaporodott kanonoki stallumok jobb javadalmazására egyenkint évi 200 frtnyi királyi alapítványt tett összesen, évi 1,600 írtban. 1867-ig fizettetett is minden, de 1868-ban a kincstártól megtagadtatott és fizetési terhök átvitetett az erdélyi igen szegéig vallási alapra azon oknál fogva, hogy az ottani katholikus egyház saját alapítványi jövedelmeiből könnyen viselheti azt. Harmadik sérelmünk vonatkozik az Orsolyaapáczák szebeni intézetére, hol a leánynövelés és oktatás czéljaira 1779-ben Mária Terézia királynő évi 720 irtot, később 1811-ben Ferencz király évi 240 frtot adományozott a tartományi pénztárból, mely összegek kifizetése 1869-től kezdve megtagadtatván, semmivel sem pótoltatott. Mária Terézia azonfelül 1773-ban évi 300 köböl búzát alapított ugyan ezen intézetre a szászföld kincstári dézmájából; mely járandóság 1848-ban megváltás alá esvén, aequivalense megnem adatott, csak 1863-ban 300 formt, később ismét 300 frt utalványoztatok, e helyett a szegény és a maga czéljaira sem elégséges erdélyi elemi iskolai alapból. Negyedik sérelmes ügyünk a szebeni és brassói szent Fereuczrendiek ügye, kiknek javára Mária Terézia 40—40 köböl búzából álló alapítványt tett a szászfold dézmájából, mely járadék a dézma megváltásakor nem pótoltatván, helyette némi segedelem gyanánt 140 és ismét 140 forint rendeltetett ki az erdélyi vallásalapból. Ezek azon sérelmek nméltóságú főrendek, a melyek orvoslását kérem á ministeriumtól. Kérem, először az állam becsülete érdekében. Az állam kölcsön vett pénzt az erdélyi kath. egyház káptalanétól és most megtagadja a kincstári dézma jövedelme lekötésével biztosított kamatjai fizetését, e kötelezettséget helytelenül átszállítván az erdélyi szegény vallásalapra, mert állítólag ez ezt könnyen teljesítheti. Nagyon csodálatos dolog, hogy az adós azon egyházat, mely neki pénzt kölcsönzött a maga tartozásának pótlása végett tulajdon jövedelmeire utalja, sőt azon protectionális viszonynál fogva, a melyben az erdélyi katholikus egyház az államhoz áll, tulajdon fizetendőit tettleg a vallásalapra átruházza, mely valóban nem gazdag, hanem nagyon is szegény. En igen jól tudom, mennyire szüksége van tulajdon czéljai tekintetéből azon csekély jövedelemre, melylyel bír; alig megy ez évi 31,000 frtra, miben benfoglaltatik mindaz, mi eredeti alapítványából származik s mit a mindenkori és különösen az utolsó erdélyi püspökök az alapnak tetemes összegekben adakoztak. En is mint ezen alapnak egyik öregbítője, óhajtom, hogy ne vettessék arra és illetőleg vétessék le róla oly teher, mely őt nem illeti; ne ő, hanem az állam fizesse azt, mivel tartozik. Követelem ezt nmélt. ház azon igazságos elv szerint: „Gíeiches Recht fiir Allé". Nagyon helyesen történt, hogy a Bátory Gábor által 1612-ben a szászföldi dézmának a szász prédikátorok számára alapított három quartája megadatott mindenkor, s hogy ezen alapítvány valónak és érvényesnek ismertetett el akkor