Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-156

CLVI. ORSZÁG sara megjegyezni szükségesnek tartok. Röviden tehetem ezt, mert azok, a miket mondott, ugy a niiut a mondottakat egész átalánossághan formulázta, ellentétben nem állanak azokkal, miket mostoha pénzügyi állapotaink eredő bajaira és orvoslásának pontjaira nézve több izben elmondottam. Egyet értek ő nagyméltóságával — hogy inkább visszafelé kezdve csak egy pár pontot emeljek ki azok közül, a miket ő nagyméltósága elmondani szíveskedett — egyet értek abban, hogy a pártegyesülés még maga mai financiális helyzetünknek tényleges valóságos megjavítására nagyon természetesen nem elégséges. Én is azt állítom és vallom, de azt hiszem, hogy a financiális állapotainkra való visszahatás tekintetében ez nem kevésbé nagy jelentőségű, mert legalább megadja és közelebb hozza azon lehetőséget, a melynél fogva összetett és vállvetett erőkkel az ország financiális bajain segíteni lehet. Tökéletesen egyetértek ő nagyméltóságával abban, hogy mi a jövőt csak akkor biztosithatjuk, ha a múlt hibáiból egyszersmind a tanúságot is levonva, minden irányban óvakodunk más utakon haladva elkerülni azon hibákat, a melyeknek sajnos eredménye jelenben az ország kedvezőtlen financiális állapota. Egyet ériek ő nagyméltóságával mindazokban, a miket elmondani méltóztatott; az önismeret szükségéről, az intentiók határozottságáról, a motívumok komolyságáról, hiszen teljesen öszszeesnek azok igénytelen nézeteimmel, a melyeket már e nagyméltóságú házban annak idején előadni bátor voltam. Egyet értek vele abban, és ez teszi jelen felszólalásomat egészen könynyiivé szemben ő nagyméltósága felfogásával, hogy kifejezhetem azt, hogy én is, de a kormány is nem tekinti ezen költségvetést más szempontból, mint a melyből azt ő nagyméltósága ő maga is megbírálni kegyeskedett. Ea is ugy tekintem ezen budgetet mint átmeneti költségvetést; mint olyan fogadtatott el a kormány részéről, mint olyant védtem azt eddig is a törvényhozás mindkét házában. Ugy fogom fel én is e budgetet, mint olyant, mely az ügykezelés, az adminisíratió továbbvitelét lehetségessé teszi. Ily szempontból' fogván magam is fel a költségvetést, kimondhatom ma ismételve azt, a mit mondtam akkor, a midőn először jeleztem a kormány álláFÖRENDI NAPLÓ. 1872/75. III. äOS ÜLÉS. 305 sát, hogy a kormány a költségvetést olyannak tekinti, a melynek kiadási tételei a maximumot képviselik, és a mely keretben igyekezni fog már ez évben lehetőleg az administratió terén oly megtakarításokat eszközölni, a melyeket az ügymenet az administratió sérelme nélkül eszközölni lehet; a jövőben pedig azon korlátokat nemcsak át nem lépni, hanem jelentékenyen innen maradni. A költségvetés fedezete olyan, a melyet a helyzet viszonyaiból kifolyólag kénytelenek vagyunk elfogadni jelen alakjában; teljes erőmből azon fogok igyekezni, hogy a jövő költségvetésnek mérlege kedvezőbb legyen, hogy az reális, biztos és az ország jövő financiális rendezésének alapját képező hasison nyugodjék. Mindezen szempontokhoz képest a jelen költségvetést átalánossághan való elfogadás végett a nagyméltóságú főrendi háznak a magam részéről is ajánlani bátorkodom. Csak egynéhány észrevételt vagyok még bátor hozzáfűzni, melyeket gr. Szécsen Antal ő nagyméltósága egy megjegyzése ellenében megtennem kell. [Halljuk!) És ez az, hogy a mint jelezni volt szerencsém már több izben e házban, a ministeíerium a megtakarítások terén el van, határozva a legszélsőbb határokig menni, azon határokig, a melyeken túl az államczélok valósitására szükséges institutiók sérelme nélkül menni nem lehet. És ehhez képest most is azt vagyok bátor hangsúlyozni, a mit hangsúlyoztam már több izben,hogy az ezen költségvetésben tett megtakaritások még nem képezik véghatárát és végsummáját azon restrictióknak, a melyekre az országnak föltétlenül szüksége van. Ebben ő nagyméltósága is egyetért velem. Csak egyet vagyok bátor még a nagyméltóságú főrendeknek figyelmébe és ő excellentiája szívességébe ajánlani, azí t. i., hogy ezen költségvetésben, a melyben az állami administraíiv kiadások nettó összege, hogy sok számmal homályossá ne tegyem előadásomat, 47— 48 milliót tesz, amelyben minden rendkívüli beruházási összes beladministrationális költségeink is benne foglaltatnak — még is találkozunk oly jelentékeny megtakarításokkal, a melyeket a lényegtelen, az aprólékos megtakaritások közé sorozni nem lehet, mert ezen 47—48 milliót tevő közigazgatási szükségletben a tavalihoz képest nettó véve 39