Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-154

CLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 295 ülésében megjelenhetni, képviseletét Gsemeghi államtitkár úrra bizta. Dessewffy Aurél gr. jegyző (olvassa a bizottság jelentését és a törvényjavaslatot). Elnök: Van-e a törvényjavaslat elvei és lényege ellen észrevétel? (Nincs!) Ha nincs, a mélt. főrendek átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ezen törvényjavaslatot elfogadják. Méltóztassék pontonként olvasni a törvényjavaslatot. Dessewffy Aurél gr. jegyző (szakaszonként olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Van-e valaki, a ki szót kivan emelni? (Nincs!) A kik a fölolvasott törvényjavaslatot mind béltartalmára, mind a szerkezetére nézve elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Cziráky János gr.: A főrendi ház állandó jogügyi bizottságának jelentésében van egy passus, a mely a ház figyelmét igényli. Pallavicini Ede őrgróf jegyző: A jelentés e pontja igy szól: (olvassa) Ez alkalommal is abbeli nézetének kifejezést adni kötelességének ismerte, hogy meggyőződve az iránt, miszerint csak a büntető törvénykönyvnek életbelépte képezendi mulhatlan előfeltételét egy biztos törvényes alapokon nyugvó kiadathatási törvényjavaslatnak : — ennek folytán az igazságügyministert a fennidézet határozat értelmében újból felkéretni javalja, hogy a jelzett törvénykönyvvel kapcsolatban egy ilyetén kiadathatási törvényjavaslatot is a hongyülés elé terjeszszen. Csemeghi Károly államtitkár: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! A mélt. főrendek jogügyi bizottságának azon határozati javaslatához, a mely szerint kiadatási törvény készíttessék, de ezen törvény csak a büntető törvénykönyvnek készítése után terjesztessék a törvényhozás elé, az igazságügyminister ur hozzájárult. (Helyeslés.) Ezt vagyok bátor kijelenteni. Elnök: Az igazságügyminister ur nevében most tett kijelentés a jegyzőkönyvbe fel fog vétetni. Következik a kereskedelmi törvénykönyv tervezet tárgyalása. Cziráky János gr. főkamarásmester: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Mint az egyesült kereskedelmi és közjogi bizottság röviden előterjesztett jelentésében ecsetelni bátor volt, meggyőződött azok fonalán, a melyek felhozattak, ezen törvénynek mind égető szükségéről, mind belbecséről, és hogy ezt a mélt. főrendeknek a tanácskozás könnyítésére is világosabban előtüntethessem, méltóztassanak megengedni, hogy röviden jellegezzem azon eljárásunkat, melyet e munkálat megbírálásánál követendőnek talált. A munkálatot minden egyes részletére vonatkozólag mindent akadékos és aprólékos birálat alá venni, mindenesetre magának a munkának a törvényhozás jelen stádiumán törvónynyé válhatása elé oly gátokat állított volna, melyek a sokkal nagyobb czélt, t. i. annak törvénynyé lételét veszélyeztetik, koczkáztatták volna. De hogy erre nem is volt szükség, azt bizonyítani bátor leszek. Az egyesült bizottság akkép vélt legczélszerííbben eljárni, hogy azon kívül, hogy a miire nézve kitűnő jártassággal bíró és szakismeretére nézve igen nevezetes egyéniségnek előadott felvilágosító adatait meghallgatta, és ezek fonalán meggyőződött arról, hogy a törvénykönyv a mostani kívánalmak színvonalán áll, és hogy figyelemmel volt szerkesztője a kereskedelmi világon létező kereskedelmi törvénykönyvekre és felhasználta azt, a mit a tapasztalás igazolt, sőt újabb intézkedésekkel is bővítette a javaslatot, a melyek következtében az mintegy mintául szolgálhat más törvényhozásoknak; meggyőződött a bizottság arról, hogy e munkálat valódi belbecscsel bir. De még ebben sem nyugodott meg teljesen a bizottság, hanem miután ez oly tárgy, a mely beható részletes szakismeretet igényel, a melylyel oly részletesen közülünk senki sem vélt dicsekedhetni, felszólitandónak találta a budapesti kereskedelmi kamarát, hogy miután ők e tekintetben mérvadó tekintélylyel bírnak és határozataik döntő súlylyal birnak, körünkbe a felvilágosítások adására két tagot kiküldeni szíveskedjenek; kik is e meghívásnak egész készséggel engedve, megjelentek a bizottság körében, megadták a szükséges felvilágosításokat, miért is a bizottság köszönetét kiérdemelték. Két kérdés terjesztetett a megjelentek elé. Először, mily véleményök van ezen munkálat belbecsére vonatkozólag. Olyannak találják-e ők, kik