Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-153

CLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 287 mint sokan gondolják. Ő nagyméltósága a törvénykezésnek úgyszólván legmagasabb csúcsán állván, legbiztosabb tudomással bírhat annak fogyatkozásairól. Ha tehát ő mondja, ez engem megnyugtat, a mennyiben azon csekély körben, melyben mozgok, én is hasonló tapasztalásokat tettem, s ennélfogva tény az, hogy nincs ott minden a legjobb rendben. A másik az, hogy constatálni lehet azt, a mit ő nagyméltósága az igazságügyminister ur előterjesztett, hogy nem forog fenn annak szüksége, hogy annyi törvényszék fennálljon. Ennélfogva mindkét irányban constatálva van az, hogy az első kisérlet hibásan történt, és az én felfogásom szerint javítani kellene rajta. Mi utón lehet a javítást eszközölni ? Csak két ut van erre nézve; vagy ezen törvényjavaslat elfogadása által, vagy pedig expeetare dura defluat ainnis, bevárni azon eshetőséget, mely be fug következni akkor, mikor a természet rendje szerint mintegy maguktól ki fognak üresedni azon törvényszékek, melyek meg lesznek szüntetendők. Én tehát, miután erényesebbnek tartom azt egyes emberektől, lia el tudják ismerni hibájukat, azt hiszem, hogy a törvényhozást sem eompromitálhatja legkevésbbé sem, ha azon tények nyomása alatt, melyek létezése közt ezen törvények keletkeztek, hibát követett el, e hibát helyrehozni óhajtja. Még csak egyet kívánok megjegyezni ő nagyméltósága előadására, azt t. i., hogy ő majdnem azt méltóztatott mondani, mintha a birák elmozdithatlansága és át nem helyezhetosége mintegy °^y talizmán lenne, mely a birák függetlenségét biztosítja. Én ezt a magam részéről igy egész kiterjedésben el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el pedig azért, meri én ezen törvény megalkotása előtt, sőt már 48 előtt ismertem oly bírákat, kik nagyon is mobilisek voltak, a mennyiben minden 3 évben elmozdíthatók voltak, s mégis el lehet róluk mondani azt, hogy nec civium ardor prava jubentium, nec vultus instantig tyranni.... Másodszor nem fogadhatom el azt egész kiterjedésében azért, mert megvallom, azon tapasztalatok következtében, melyeket én szereztem magamnak, azt látom, hogy azon körülmény, hogy a birák el nem mozdíthatók, hogy a bírák oly kevéssé vonhatók felelősségre, tisztelem a kevés kivételt, inkább azt idézte elő, hogy ők magukat mintegy védve látván, nem érezték magukat ösztönöztetve gyorsabb munkára, szóval, ez nem idézte elő azon hatást, melyet előidéznie kellett volna. Ezek alapján a szőnyegen levő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. Rhédey Lajos gr. -. Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Megengedem, hogy csekély nézetem e tekintetben nem lehet mérvadó, miután jogi pályán nem nevekedtem, de megvallom, hogy törvénykezési rendszerünket oly mixtúra compositumnak tekintem, melytől én sok jót nem várok és ezért a kormánynak az államháztartás rendezésére czélzó ezen intézkedését olyannak tekintem, mint filius ante patrem. Igaz, hogy nagyon szükséges a megtakarítás elvének keresztülvitele, de azon 300,000 forintot, melyet ebből a kormány vár, más országoknak példájára el lehetne érni a békebirói intézménynek behozatala, a bagatell-Ugyeknek a törvényszékektől való elvétele által. Ezen szempontoktól vezettetve, és, mert a három évre kiterjedő felhatalmazást részemről egykissé hosszúnak találom, a törvényjavaslatot nem fogadom el. Tisza Kálmán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Miután szerencsés voltam jelen lenni e házban, midőn a felmerült vita közben bizonyos dolgok felemiittettek, melyek engem is érintenek, már annál fogva is kötelességemnek tartom nyilatkozni, de elmondani kívánom egyúttal a szőnyegen levő törvényjavaslat felől is nézeteimet. Hogy legelsőbben is ezen feladatnak feleljek meg, teljes készséggel kijelentem, hogy mindazon érzelmek, melyeket az országbíró ur ő nagyméltósága kifejezett, lelkemben is viszhangra találtak, és bizonyosan visszhangra fognak találni a kormánynak minden egyes tagjában. He ő nagyméltósága maga is méltóztatott megmondani, megmondták utána többen, hogy a szervezéskor hibák követtettek el. Ezt elismerem annyival inkább, mert én is nem csak aggódtam, midőn a szervezet megállapittatott, mint aggódott Zichy Nándor ő méltósága; de részemről az