Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-153

288 CLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. iránt, hogy a megállapodás ne ezen alapon, ne az elvont elméletek túlhajtásával történjék, a mint az történt, annak idejében csekély erőmhez képest szavamat fel is emeltem. Tettem pedig ezt azért, mert, megvallom, nem tartozik természetemhez — lehet, hogy ez hiba — aggódni, de azért rászavazok; mert ha aggódom valami felett, szót emelek ellene és ellene szavazok is. Zichy Nándor gróf (közbeszól): Én is emeltem! Tisza Kálmán belügyminister: Különben, méltóságos főrendek, én azt tartom, hogy miután, bármiként történt legyen is, elismeri ma mindenki, hogy úgy, a mint ez más államokban is történt, fájdalom, sok irányban nagyon hirtelen, sőt túlterjeszkedve jártunk el, méltóztassanak megengedni, ha ezt elismerjük, és ha azt akarjuk, hogy ezen elismerés nem csak theoreticus dolog, de olyasmi legyen, minek az ország hasznát veszi, akkor, ha a hiba el van ismerve, bármily terhesen essék és bármely kellemetlen legyen is, a megtörtént hibát orvosolni kell. Azt mondja Zichy Nándor gr. ő méltósága, hogy hiszen a pénzügyi eredmény ez évben oly csekély; de miért csekély ? Azért, mert az áthelyezési költségek, a nyugdijazások és talán más hasonló kiadások az elérhető eredményt ez első évben csökkenteni fogják. De ha ezen évben nem kezdünk hozzá, úgy, a mint ajánltatotí, ugyanazon argumentumok alapján, melyeket helyeseknek elismerek, hanem egy évvel később kezdünk hozzá, akkor a következő évben fog a pénzügyi eredmény csekélyebb lenni; holott, ha az idén kezdünk hozzá, a következő évben a pénzügyi eredmény már nagyobb lesz. De végre az, hogy 20 törvényszéket még ez évben meg kellene szüntetni, nem ezen kormány initiativájából eredt; de elfogadtuk azért, mert azt hittük, — • miként előbb is mondottam, — hogy ha látjuk a bajt, a kellemetlen gyógyszerektől sem szabad visszariadnunk. De szeretném tudni, hogy épen Zichy Nándor gr. ő méltósága, a ki annyira buzgólkodott a szerinte már is nehéz terheknek súiyositása ellen a múlt napokban, mit méltóztatott volna mondani, hogyha a kormány azzal állott volna elő, hogy igenis, az előbbi kormány, hogy takarékoskodjék, 20 törvényszéket akart megszüntetni; de mi ezt nem teszszük, hanem kérjük pótlólag a szükséges 3—400 ezer forinttal terhelni a költségvetést, és mert deficit van, az újabban kivetendő adókat ennyivel súlyosbitani kell. Meg vagyok róla győződve, hogy talált volna ékes szavakat ezen intentiónknak megtámadására. Különben én azt tartom, hogy ha akarunk segíteni, azt állítani, hogy a módozat, melyet a ministerium ajánl, túlhajtott, túlfeszített egyátalán nem lehet, mert — és erre figyelmeztetni kívánom a mltgos főrendeket — utoljára is nem áll az, hogy az összes első folyamodásu biróságokra nézve kéretik korlátozás nélkül ezen meghatalmazás, mert a korlát ki van fejezve a tjavaslatban az által, hogy a nyugdíjazás és áthelyezés nem terjedhet nagyobb számra, mint a mennyi bíró vagy ügyész a megszüntetendő törvényszékeknél alkalmazva van. És már engedelmet kérek, ha egyszer ezen kellemetlen ügyhez hozzá kell nyúlni, méltóztassanak meggondolni, vájjon igítzságos volna-e az, hogy valakinek nyugdíjazása vagy áthelyezése azon teljesen önhibáján kívüli körülménytől tétessék függővé, hogy esetleg oly bíróságnál van alkalmazva, mely megfog szüntettetni ? Pedig a dolog ugy volna, ha csak azok, kik ilyen törvényszékeknél vannak alkalmazva, lennének nyugdíjazhatok, vagy áthelyezhetők. És itt még egyet vagyok bátor a mltgos főrendek figyelmébe ajánlani. Távol van tőlem, hogy a bírói kar egyes tagjairól, annál kevésbé a birói karról átalánosságban legkevésbé is rósz vagy megbántó véleményt mondani akarnék; nem is bánthatok meg senkit, ha azt mondom, hogy a bíróságok tagjai közt is vannak képesebbek és kevésbé képesek, szorgalmasok és kevésbé szorgalmasok. Már most igazságos lenne-e az, — és pedig ennek a mondott esetben bizonyosan be kellene következnie, — ha ezen esélynél fogva épen a legszorgalmasabbak és legképesebbek mozdittatnának el, a törvénykezésnek magának is nem csekély kárára, mig megengedem igen derék, de nem oly jeles és képzett egyéniségek maradnának meg hivatalukban, kik a birói teendőknek nem képesek ugy megfelelni, mint ama szorgalmasabbak és képesebbek. De azt is méltóztatott mondani, ha jól emlékszem, talán épen Zichy Nándor ő mlto\s, "Ö">