Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-112
18 CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. gyár nyelvet, hanem fogjuk fejleszteni azon agitátorok érveit, a kik föl fogják azt használni ellenünk, mint olyanok, a kikről tudjuk, hogy a magyar államiságnak legnagyobb ellenségei. Én tehát azt gondolom, hogy ha az államiság szempontjából indulunk ki, akkor csakugyan magyarul kell szerkeszteni a jegyzői okmányokat és azért ragaszkodom a méltóságos főrendek előbbi véleményéhez, azt kívánván most is fentartani. Egyébiránt ezt nem hozom javaslatkép, hanem csak aggodalomképen és azon esetben, ha ez visszhangra nem talál, természetesen elfogadom a módositványt, mint véleményemhez legközelebb állót; egyébiránt szeretném, hogy amaz váljék határozattá. Keglevich Béla gr.: Méltóságos főrendek! Ezen kérdésben a helyzet épen az, mint a nyáron volt, mikor e kérdést tárgyaltuk. A jogügyi bizottság jelentése ellenében, a kik nem voltunk vele egy véleményben, egy különvéleményt terjesztettünk, illetőleg terjesztettem én elő elfogadás végett. Mi akkor nem lévén képesek nézetünket a jogügyi bizottságban többségre emelni, behoztuk ide; a méltóságos főrendek akkor jól megfontolván az érveket, melyeket előadtunk, megvitatták a kérdést, határozattá emelték és érvényre juttatták azon elvet, a melyet képviseltünk. A különbség csak az, hogy miután a nyilt ülésben a méltóságos főrendek által határozattá emeltetett és úgy ment le a képviselőházba, most mikor az onnan visszaérkezett és a jogügyi bizottság megint újabb megállapodásra jutott, igen természetes, hogy itt külön véleményt nem adunk be, azért mert azt gondoljuk, hogy a méltóságos főrendek jól megfontolván akkor, hogy mi czélból határozták el magukat arra: ma épen azon állásponton lesznek és minden hosszas vita nélkül meg fognak maradni előbbi határozatuk mellett. Megengedem, hogy azóta egyeseknek nézeteik máskép alakultak és ennélfogva megeshetik, hogy ez alkalommal kisebbségben maradunk, de azt hiszem, hogy ezen tárgyhoz bőven hozzászólni nincs valami nevezetesebb ok, mert akármennyit vitatkozunk is rajta, líjat nem fogunk mondhatni. Elvi levén az eltérés, úgy egyik mint másik tekintetben tisztában van mindenki magával. Azon indokok, melyek a méltóságos főrendeket a határozat meghozatalára vezették, a közbejött események által legkevésbbé sem gyengülvén, nincs semmi ok arra, hogy csak azért, mert a képviselőház nem .akarta elfogadni a főrendek álláspontját, vagy mert a jogügyi bizottság azt némileg módosította, eredeti határozatunktól eltérjünk. Indítványozom tehát, hogy előbbi határozatukat méltóztassanak a jogügyi bizottság nézete ellenében fentartani. (Helyeslések.) Cziráky János gr. kir. tárnokmester: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Igen sajnálom, hogy nekem ez alkalommal a tanácskozást, habár csak pillanatig is, némileg tartóztatnom kell, miután ez ügyhöz csak a jogügyi bizottságban szólhattam, a nyilvános ülésben pedig, akkor az elnök ő nagyméltóságát helyettesitvén, nem szólalhattam fel, s igy ez alkalommal kell nyilvánítanom véleményemet. {Halljuk!) Én a törvény hozatalánál arra tekintek, mi volt annak főczélja? Czélja volt nézetem szeriut egyrészt a fenálló törvényszékek működését könynyiteni, másrészről az ország különböző lakosainak könnyebbitést adni arra, hogy bizonyos magán ügyeikben való ténykedésöket könnyen, világosan, határozottan, szabatosan és jogérvényesen vihessék végbe, természetesen azon főelvnek szem elől nem tévesztése mellett, hogy a mely nyelven tudnak, melyen az ügyet szóval is előadhatják, ugyanazon nyelven fogalmaztatván az okirat, az általuk mindig megérthető legyen. Ez vala, gondolom, a törvény főczélja, legalább nem hihetem, hogy e törvénynél más indokok is szerepelhettek volna. Az államiság fentartásának eszméjéből csak annyiban indulhatott ki e javaslat, hogy az államiság főelve ne veszélyeztethessék. Más részről azt sem hihetem, hogy az 1868-iki nemzetiségi törvényen e törvény meghozatala által rést akartak volna törni annak tervezői. Én legalább, ha azon nézetben vagyok, hogy valamely törvény helytelen, nyilt sisakkal fogok az ellen küzdeni, (Helyesléi); s erre mellékutakat nem fogok választani. (Helyeslés). A mi már most szorosan véve a szőnyegen forgó tárgyat illeti, azt vagyok bátor felemlítem, hogy más or&zágokban, jelesül a lajthántuli tartományokban azon eljárás követtetik, mely a jogügyi bizottság javaslatában foglaltatik.
