Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-112

CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 nyilvános ténykedésnél minél inkább érvényesíttessék, a mint ez a főrendi ház által első izben elfogadott külön vélemény és módosításban is kifejezést nyert, ezen újabb, szerkezetet hozza javaslatba: . „A közjegyzői kinevezés a közjegyzői okiratoknak csak magyar nyelven való felvételére ad jogositványt, azoknak más nyelven való felvételére, akár a kinevezéssel egyidejűleg, akár utóbb, az igazságügyminister csupán akkor adhat engedélyt, ha az illető közjegyző teljes jártasságát azon nyelvben külöu igazolja." Radvánszky Antal zólyomi főispán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Ha hazánk államisága nem lehet más, csak magyar, s ha kell, hogy ezen eszme átszövődjék minden nyilvános ténykedésnél és minden alkotmányos institutionál, akkor annak szükségképeni corolláriuma az, hogy a magyar nyelv diplomaticai jelentőségét érvényesíteni kell, valamint minden nyilvános ténykedésnél, úgy minden alkotmányos institutionál is. Gondolom ezen nézetből indultak ki a méltóságos főrendek, midőn a képviselőház szövegezésére azon észrevételt tették, hogy a közjegyző csak egyedül és kizárólag magyarul fogalmazhassa az okmányokat. Ezen eszmének felfogásom szerint nem felelt meg kellőleg a képviselőház szövegezése, nem felelt meg pedig azért, mert az nem fér össze a magyar államisággal; de még nem is igazolja azt, hogy a főrendi ház szövegezése által a nemzetiségek domesticai körébe Valami bevágás történnék a nemzetiségek jogaira nézve. Mert vegyük a dolgot ugy a hogy az a practicus életben fog fejlődni. Mi fog történni ? A fél, ha irni tud, maga fogalmazza a beadványt, és a jegyző ráirja a magyar rubrumot, a magyar clausulát és az okmány kész; ha pedig irni nem tud, akkor az nem obligativ, hogy ő csak a jegyző működésével éljen, hanem az permissiv, és igy szerkesztetheti a fogalmazványt más által is, vagy pedig ha bizalommal viseltetik a jegyző irányában, elmegy hozzá, és a jegyző fogja fogalmazni az okmányt, és nem törődik azzal, hogy milyen nyelven szerkeszti az okmányt a jegyző, azért mert bizalommal viseltetik irányában. FÍ2EHDJ NiPLÓ. 1872/75. III. A fél körülbelül ugy fog állani a jegyző irányában, mint áll mostanában sok fél az ügyvéd irányában. Oda megy a jegyzőhöz, elmondja panaszát és kívánságát, nem törődvén azzal, hogy milyen utón és nyelven fogja az azt eszközölni, nem törődik pedig ezzel épen azért, mert bizalommal viseltetik a jegyző irányában. De egyébként megvallom, attól tartok, hogy azon módositvány, mely előttünk fekszik, némi zavart fog okozhatni. Az e hazában élő valamennyi fajok közt pl. talán épen a tót faj az, a melynek még határozott és irodalmi nyelve nincs, úgyannyira, hogy pl. a Békés megyei, szarvasi vagy csabai tót meg sem érti jelenleg a Zemplén megyei tót embert. Neveli e bajt azon felül még azon körülmény is, hogy a panslavismus úgyszólván egészen eltér az eredeti tót, vagyis cseh nyelvtől, melynek már irodalma is van és követői egy egészen más nyelvet alakítanak, továbbá köztök is már schismák vannak, mert minden nap új szavakat alkotnak, új helyesírást csinálnak, úgy hogy köztök egyetértés nincs, és tót irodalom átalában nem létezik. Én tehát azt gondolom, hogy a nyelvnek ilyen fluctuatioja mellett sokkal biztosabban fog eljárni a jegyző, hogy ha magyarul fogja szerkeszteni az okiratot, mintha olyan nyelven szerkeszti, a melyen a békési nem fogja megérteni a sárosit és vice versa. Mellőzve azt is, hogy a nemzetiségi törvény, csekély véleményem szerint, már is tágabb, szélesebb alapra fektettetett, mint talán igénytelen nézetem szerint tanácsosnak találtam volna; mellőzve azt, hogy a nemzetiségi törvény még igen sok bajt fog nekünk okozni és előbb-utóbb be fog következni azon idő, mikor ezen nemzetiségi törvényen változtatni kellend. Mellőzve mindezeket, — mondom — legyen szabad kijelentenem azt, hogy a néptömeg a nemzetiségi kérdéssel nem igen bíbelődik, bíbelődnek egyes agitátorok, ezek lázítják a népet; de a nép nem vesz részt benne. (Felkiáltások: Ügy van! igaz!) Mi, akik közelebb állunk a néphez, látjuk, hogy az agitátorok szólanak a tömeg nevében, azt mondják, hogy hátuk mögött ezerén és ezerén állanak, pedig a tömeg nem tud semmit róla. En tehát azt gondolom, hogy ezen módositvány elfogadásával nem fogjuk fejleszteni a ma3