Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

LXX. OESZÁGOS ÜLÉS. 77 adóelmaradások, melyek annyiszor emlegettettek, igen könnyen tévedésbe hozhatják azokat, kik hazánk viszonyait alaposan, ugy miként e haza polgárai nem ismerik. 1867. óta folyton roppant adóhátralékokról van szó, jó és rósz években,— hátralékok az absolut rendszer alatt, hátralékok a törvényes, alkotmányos rendszer alatt és ezen hátralékok különböző erkölcsi és anyagi íényezőkből vehetik eredőtöket. Én azonban sem az adófizetők rósz akaratának, sem az adófizetési képtelenségnek nem tulajdonítom átalán ezen hátralékok sokaságát; de azt hiszem, hogy nagy részben magának a rendszernek czélszerütlensége, magának a kezelésnek rendetlensége oka és indítója, az adófizetés rendetlenségének. {Helyeslés.) Nem tekintve ezen rendetlen kezelést, a kellő eridentia hiányában, a végrehajtásban néha a kellőleg alkalmazadó szigor elmulasztásában, részint a szigornak nem alkalmas helyen való alkalmazásában találok oly indokokat, melyek ezen jelenséget előidézik. Ezt különösen azért kívántam felemlíteni, mert az adóhátralékok hitelünket nagyrészben rontják és csökkentik a külföld előtt; holott az ország helyzetének hideg bírálója azoknak oly nagy nyomatékot tulajdonítani nem képes, minőt annak ama külföldiek, amaz idegenek tulaj donithatnak. Bocsánatot kérek tulajdonképeni tárgyamtól való eltérésemért. A jelen helyzet két különböző szempontból ítélhető meg. Mindenekelőtt azt a kérdést vethetjük fel : közgazdászatilag, vagyonilag fogyatkoztunk-e vagy sem? és ez szerintem a lényeges kérdés, részint mivel egy adóterületet képez az egész monarchia, részint mivel Magyarországra nézve részletes adatok hiányában vagyunk, s részben magát a vámterület vagyoni állapotát tisztán csak Magyarországra nézve megítélni és megbírálni nem helyes és nem lehetséges jelenleg. Én azon véleményben vagyok, hogy 1867 óta az osztrák-magyar monarchia és átalában azon vámterület, melynek egyik kiegészítő része Magyarország, vagyonilag igen tetemesen gyarapodott és ez nemcsak egyéni nézetem, hanem e mellett nagy vonású tényezők is szólanak. A múlt év kétségkívül egyike volt azon éveknek, melyekben a monarchiában igen nagy kiadások történtek, s melyben a fényűzés és tékozlás, mely bajaink egyik forrása, a legnagyobb mértékben uralkodott és mégis a külföld irányában fennálló kereskedelmi viszonyok mérlege azt mutatja, hogy épen a múlt évben az sokkal kedvezőbben alakult a monarchia és benne Magyarországra nézve is, mint ennek előtte. Azon nagy mennyiségű állampénzjegy, mely 1865 óta forgalomban van, ezen vagyoni szaporulat következtében nemcsak hogy nem csökkentette a mi forgalmi eszközeink érrékét, hanem inkább azt észleljük, hogy azok értékben növekedtek, ugy hogy a mi forgalmi eszközeink valóságos értéke aránylag nagyobb most, mint volt évek előtt. En ugyan azt hiszem, hogy ezen vagyoni szaporulatban nem tökéletes aranyszőrű rész illeti meg szeretett hazánkat, azonban kétséget nem szenved, hogy az is tetemesen hozzá járult ezen vagyonszaporulat előidézéséhez. Egy államnak hitele nem annyira és nem főleg pénzügyi kezelésében, hanem első sorban vagyonosságában keresendő, és pedig nem annyira a tényleges vagyonosságban, mint inkább abban, hogy azon vagyonosság emelkedő vagy sülyedő irányban halad-e; a mire tehát jelen helyzetünkben kiváló súlyt kell fektetni: azaz, hogy vagyonosodásunk haladó irányát meg ne állítsuk, hanem hogy a legjobb és legczélszerübb egymásutánt következetesen szem előtt tartva mindazt, a mit a közjólét előmozdítására elkövethetünk, foganatba vegyük. Egy másik tényezője a nemzet jólétének és hitelének maga a pénzügyi kezelés, és ez az, a mi a jelenlegi biidgetben visszatükrődzik. Midőn egyrészt nagy megelégedésemre és örömemre szolgál constatálhatni azt, hogy mindazon jajveszékelések, mindazon csapások daczára, melyek bennünket értek, lényegileg vagyonosodásunk nem csökkent, hanem inkább évek során át növekedett — habár a jelen évben csökkent is, — annyival nagyobb nyíltsággal vagyok képes pénzügyi helyzetünkhöz szólani. Nem akarok sem azon egyéni álláspontra reflectálni, melyet elfoglalhatnék, sem pedig szorosan vagy átalában a múltra nézve a kritikát ez alkalommal fejtegetni. Az előttünk fekvő budget, mint minden budget két természetes factor által alakittatik: egyik maga a politika, a törvényhozásnak mű-