Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

78' LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ködése, mely a kiadásokat szükségessé teszi; a másik tüzetesen a pénzügyi kezelés, mely ennek úgyszólván szegényebb része. Az előttünk fekvő költségvetés úgyszólván a lefolyt évek politikai és törvényhozási működésének tükre. A kinek tetszik ezen tükör, ám tessék magának benne, én nekem nem tetszik. En abban számtalan aránytalanságot látok. Midőn a pénzügyi kezelés, maga az adók behajtása minden gyarlósága s minden elégtelensége mellett a 8 millió frt költséget meghaladja, akkor az egész belügyi igazgatás költsége nem megy túl 4 millió 800,000 forinton, más részt a megyékben és városokban a törvénykezés a 6 millió frtot meghaladja. A két előbbi tényező fontosságát a beligazgatás fontosságával mérlegezve és meggondolva, hogy ebben a törvények nagy része az egészségügy, a policia, a nemzeti tevékenységnek kifejtése, a jó rend fentartására vonatkozó állami működés, állami tevékenység, úgyszólván fö részében culminál: akkor erre a i millió forintot vajmi nagyon csekélynek kell tekintenem; s mégis azt látom, hogy a közigazgatás az a tér, a melyre a kritika legszívesebben irányozza működését, s ezt igen természetesnek találom, mivel nemzeti szokásaink következtében oly tér ez, melyen honosak vagyunk, melynek gyengéjeit ismerjük, s igy jóakaratulag ott keressük az orvoslást, a hol hiszszük, hogy azt fellelhetjük ; de az senkinek sem jut eszébe, hogy kritikát gyakoroljon az adók beszedési módjának rendszere iránt, mert azzal a magyar polgárok nagy tömege rendszerint nem foglalkozik. Ha magát az ország beosztását tekintem, látok rendkívüli kiadásokat, melyek a rendesben előfordulnak, rendkívüli kiadásokat pedig, melyeket el nem odázhatunk, és a melyek kényszerüleg rendkívüliek, rendeseknek látok eanonizálva, és azokat rendidvüliekül canonizált bevételek által fedezve, szóval én nem vagyok képes a rendes és rendkívüli kiadások közt elvbeli megkülönböztetést lelni. (Helyeslés.) Azonban arra súlyt fektetni nevetséges volna. Néni az a kérdés rendes és rendkívüli kiadás-e, de az a kérdés, minő a rendszer, a lényeges kérdés az, miként fedeztessenek és mi legyen a jövőnek feladata. fHalljuh!) Ezen budgetben pl. két millió rendkívüli kiadás fordul elő a honvédségnél és én azt hiszem, hogy e rendkívüli kiadás a jövő évi budgetben is elő fog fordulni, mert ha nem volna is olyan, melyet maga a törvény, melyet maga az institutió természete hoz magával, ha ez olyan volna is, a melynek csak egyszer kell megtörténnie, akkor csakugyan azt hiszem, hogy nem én volnék az első, ki kérné a ministeriumot, hogy a jelen évben az ily rendkívüli kiadásoktól kíméljen meg. Itt is, valamint másban, a szándéknak komolysága, a czélnak valódian szem előtt tartása, a rendszernek egészséges kifejlesztése fogja az orvoslást meghozhatni. Nem ez alkalommal, nem is e házban, nem is én magam, de egyik hadügyminister hangsúlyozta azt, hogy a honvédségnek oly elkülönzött szervezete mint a milyenben az jelenleg létezik, sem a honvédségnek, sem a nemzet szándékának, sem a mi ambitiónknak meg nem felelhet, hogy a honvédségnek szervezetét szorosabb össszefüggésbe kell hozni magával a honvédelemmel, mely a komoly czél — magával a hadi szervezettel. Azonban mindezen kérdéseket és nagy fontosságú kérdéseket hozzávetőleg, futólag tárgyalni nem tartom czélszerűnek, de igen is a jelen budgétnek és a jelen helyzetnek egyik lényeges charakteristikája az, hogy jelenleg mindnyájan elismerjük, hogy valóságos fedezettel nem bírunk és valóságos fedezetet •— ezen az úton haladván — el nem érhetünk, hogy az irány változtatandó, hogy eszközökről és módokról kell gondoskodnunk, melyek jövőben az oly calamitásokat, milyenbe jelenleg jutottunk, megelőzzék. Mert méltóztassanak megengedni, azon mellékes és csekély tényezője a budgetnek, mely a pénzügyi kezelésben magában rejlik — minden csekélysége mellett, a nagy nemzeti tényezőkhöz arányosítva, — mégis igen nagy calamitásoknak lehet oka; hogy ha meg nem fontoltatván, minő felelősséggel jár egy nemzetnek pénzügyeit oly helyzetbe hozni, melyben az a legszükségesebbekben fogyatkozik, s az orvosságot a pillanat kényszerűsége alatt kénytelenek keresni. Én tehát korántsem kívánom, nem várom azt, hogy átalában ez alkalommal ezen házban a kormány részéről felvilágosítások adassanak, miképen szándékozik a politikát átalában a jövőben irányozni, minő közigazgatási-, pénzügyi-,