Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-70
76 LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ildomos felfogás, s mondhatni minden igazság nélkül törvénytelenül rohamosam egy időben lettek a nemzetre róva. Eltekintve azoktól, a mik történtek, de ennek egy szörnyű rósz következménye volt, hogy t. i. azon hajlam, mely a nélkül is létezett az országban és a uépben, hogy sympatbiával a közterhek irányában nem viseltetik, nagy támaszt nyert. Támaszt nyert az által, hogy mindenki azt mondhatta, hogy ezek törvénytelenek. Ezen törvénytelenségnek ürügye alatt mindenki iparkodott menekülni és kibújni a terhek viselése alól, s a mennyiben ezen állapot 17 évig tartott, szokássá vált s ezen szokás mély gyökeret vert a nemzetben. Az idők megváltoztak, a mi azelőtt törvénytelen volt, törvényes sanctiót nyert, de a szokás kiirthatatlan gyökeret vert s a ki a nemzetek jellemét vizsgálja, nagyon jól tudja, mily nehéz ezen mély gyökeret vert szokást kiirtani. A szokás megvolt, a nem akarás létezett. Eleintén 1867., 1868. és 1869-ben, mikor az ur isten jó esztendőkkel áldott meg, az ember könnyebben viselte a terheket; sőt ha azok oly rendesen, a mint kívánatos volt, nem jöttek is be, nem volt ez oly hátrányos mint jelenleg. A hadam a dohány-monopólium, akár minő más jövedékek, közvetett vagy közvetlen adók irányában azért, mivel ezek törvényesíttettek, egy cseppet sem nőtt. így azt tapasztaljuk, hogy az adók beszedése igen nagy nehézséggel jár. Es itt megvallom, lehetetlen hogy egy pillantást ne vessek más országokra. Nagyon jól tudom, hogy más országokban sem szoktak az egyéniségek rajongni a közterhek viselése mellett. Azokban is terhes és nehéz az adó és mindennemíí más közterhek behajtása; de egyet tudok és ez az, hogy más országokban nagyobb a törvény iránti tisztelet mint nálunk, és bármily körülmény jöjjön egyebütt közbe, a törvény iránti tiszteletben mindegyik megteszi a maga kötelességét. Francziaországra az ujabb időben irtózatos terhek háramlottak. Eu a statistikában meglehetősen jártas vagyok, de hogy ezért oly óriási restantiák lennének ottan, mint minálunk, ezt nem mondhatnám, sőt azt is igen jól tudom, hogy Francziaországban igen gyakran oly állapotok léteztek, melyeket sem legitim állapotoknak nem lehet mondani, sem olyanoknak, melyek a nemzet többségének óhajtásával találkoztak volna, és mindamellett senkinek sem jutott eszébe, a jövedéket nem fizetni, bélyeget mellőzni, vagy pedig pláne még egyenes adót sem fizetni. Nálunk ezen állapotok másképen vannak és igy egy az, a mi szükséges és a mit várunk és várnunk kell, hogy a törvény iránti tisztelet azon fokozatot elérje, mely fokozat szükséges arra, hogy az állam fennállhasson. Ha szeretjük szabadságunkat, szeretjük függetlenségünket, önállóságunkat, szükséges, hogy I azon törvények irányában, melyeket önmagunk i alkotunk, a legnagyobb tisztelettel viseltessünk, I mert ha est nem tesszük, szabadságunkat fogjuk j veszteni. (Elénk helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Midőn a költségvetés átalános tárgyalásához szólunk, igen természetes azon feltevés, hogy ezen költségvetés bírálatába akarunk ! ereszkedni. Én azonban korántsem szándékozom I ezt tenni, és azt hiszem, ma ezen bírálat nem volna alkalomszerű. A nyilvánosság közegei a legközelebb lefolyt időben nem tettek egyebet, minthogy pénzügyi helyzetünket bírálták, s száz meg száz | orvoslási módot ajánlottak, melyeknek ha niind! egyikét alkalmazni akarnók, aligha még nagyobb i zavarba nem jutnánk, mint jelenleg. Ugy hiszem tehát, magam is leghelyesebben cselekszem, midőn ezen individuális bírálatok és I orvoslási ajánlatok többszörösitésétől tartózkodva, | egyedül csak objective magához a helyzethez szólok. Nagy súlyt fektetek ugyan azokra, a miket előttem szólott t. tagtársunk a költségvetésre nézve megjegyzett; kétséget nem szenved, hogy egyfelől a közlekedési rendszer kifejtése, másfelől az adók nem rendes beszivárgása, egyikből és a másikból eredő fogyatkozások az államháztartásra nézve nyomatékos befolyással lehettek. Én azonban nem e két tényezőben magában látom a helyzetet culminálni, s különösen nem ezeknek megfejtését tartom a mai nap feladatának. Mindamellett megjegyzem a kettőre nézve, hogy igenis a közlekedési eszközök kifejtése, úgy a hogy az történt, eléggé megítéltetett már; oly tény azonban, melyet jelenleg többé visszahatólag orvosolni nem lehet, de oly állapot, melynek beható tanulmányozás utáni javítására, czélszerű átalakítása, a kezelés jövedelmezésére és a nemzeti jólét emelésére irányzott czélszerű kifejtése kétségkívül orvoslatot hozand helyzetünkre. Az adók rendetlen beszivárgása, azon nagy
