Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-70
LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 75 fog menni; a jelen államháztartásban pedig a proportio igy áll: Az összes bruttó jövedelem ki van téve 9 millióban, ebből 7 millió a bruttó jövedelem fedezete vagy is a szükséglet és igy a bruttó jövedelmen felül marad azután 2 millió. Méltóztatnak visszaemlékezni azon szavakra, a melyeket emiitettem ; én t. i. azt mondottam, hogy szükséges, hogy a bruttó jövedelemből vonassék le 50%. Ha csak 50%-ot lenne szabad levonni ezen 9 millió bruttó jövedelemből, maradna 4 millió és 500,000 frt: az az '2 b/2-szer annyi, minta mennyi valósággal maradt. Igy az én előadásom nagyon is rózsa színben és legkevésbbé sem fekete színben tüntette fel a helyzetet. Ezeket én különösen a dolog fontosságánál fogva előadva, korán sincsen szándékom a vasútépítések tekintetében bárkinek eljárásában gáncsoskodni, mert nagyon jól tudom, hogy midőn a vasutak megnyittatnak, megnyitásuk első éveiben roppant nagy költséggel járnak és akkor még jövedelemről szó nem lehet különösen oly vasutaknál, melyek hegyes vidéken vonulnak végig, mint kiválóan államvasutainknál történik. Továbbá azt is tudom, — és reménylem, hogy jövőre ez kiválóbb figyelemnek tárgya lesz, — a tariffa kérdése hibásan rendeztetett, s ez által eszközöltetett az, hogy a hol lett volna is jövedelem, az tetemesen csökkentetett. Igy vau még több körülmény is, mely menthetővé teszi ezen eredményeket és reményleni engedi, miszerint egészen más és jobb eredményeket fogunk ezentúl szemlélhetni; de szükséges, hogy e tekintetben intézkedések történjenek. Nagyon tudom én azt, hogy más országokban is lényeges fennakadások történtek e tekintetben. Franciaországban az 50-es évek elején, s jelesen 54-ben oly óriási zavar létezett a vasutaknál, hogy magának a kormánynak csak legerélyesebb eljárás által sikerült ezen dologban világosságot előidézni, mi neki teljesen sikerült is. Igy tehát egyetértek a pénzügyi bizottság azon nyilatkozatával, miszerint elvárja e tekintetben, hogy mind a törvényhozás, mind a kormány részéről czélszeru intézkedések fognak tétetni a vasutak dolgában, hogy oly óriási terhek ne háramoÍjának az országra mint az jelenleg történik. Ha megtakarításokat akarunk, ugy czélt alig fogunk érni, ha egynehány titkári állomást törülünk; de igenis a vasúti ügy olyan, mely évenként az államra 20, 21, 22 milliót csak rendes vagy ugy nevezett rendkiviili kiadásokban hárít. Itt van mód és alkalmatosság, nagyszerű változtatásokat és megtakarításokat tenni és reméllem, hogy azok meg is fognak tétetni. Már nem volna semmim, a mit akár átalánosságban, akár a részletekre nézve a dologhoz mondhatnék, de mielőtt befejezném előadásomat, bátor vagyok még egy észrevételt szerényen koczkáztatni. {Halljuk!) Zilált pénzügyi viszonyaink azt vonták magok után, hogy minden figyelmes vizsgáló nemcsak a betegség diagnosisát tanulmányozta, de kutatta azon okokat is, a melyek ezen állapotokat előidézték, és nincs kétség, hogy azelőtti elmaradásunk, rohamos haladásunk azon nemes törekvés, hogy azon színvonalra jussunk, a mely színvonalon más mívelt nemzetek állanak, némileg magában rejti csiráját azon állapotoknak, a melyek most aggodalommal töltenek el bennünket, s melyekből kibontakozni óhajtunk. Kétségkívüli az is, hogy az utolsó évek mostobasága előmozdította ezen ál{ lapotokat, de mivel ezeken felül én saját vérünkben, | saját jellemünkben oly fogyatkozást találok, a mely nagy részben a jelen állapotok csiráját hordja magában. Vissza megyek a legjelesebb egyéniségekre, kik jellemünkre nézve ezt elmondották, hogyt. i. a magyar emberneka közterhek viselésére vajmi kevés j hajlama, az iránt kevés sympathiája van ; elmondta ezt az ország nagyhírű reformátora Széchen} r i, elmondta gróf Dessewffy Emil és Eötvös József báró is akár hányszor irataiban. Vegyük tekintetbe az 1838 — 39-ben történt regnicoláris conscriptiónakoperatumát; vegyük tekintetbe azt, hogy a 30-as években maga az országgyűlés jobban szerette a halhatatlan emlékű herczeg József nádorra bizni a porták felosztását, mint maga megtenni; vegyük tekintetbe, mily lassan fizették le a subsidiumokat s a koronázási költségeket. Ezek oly dolgok, a melyek már a történetnek tárgyát képezik, s azért menjünk át az ujabb időkre. Mindenkinek élénk emlékezetében van, hogy az 50-es évek elején számtalan tökéletesen ismeretlen adónemek hozattak az országba; oly adónemek, a melyekről népünknek fogalma sem volt. Ezekre nem volt meg a kellő készültség, s ezek az országot az akkori időben igen súlyos Ínségben találták. Ezek minden tekintet, minden 10*
