Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

70 LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. telyeinek adott kifejezést, erre nézve is néhány megjegyzést akarnék tenni. Hogy azon nagy terjedelmű vasúthálózatban, mely 1867 óta létesíttetett, vannak oly vonalok, melyeknek épitését későbbi időre is lehetett volna elhalasztani, ezt kétségbe vonni nem akarom, anynyival kevésbbé, mert az igen nagy mértékben individuális nézet és attól függ, minő szempontból tekintjük a dolgot. De hogy a gömöri iparvasutak nem azoknak kategóriájába tartoznak, melyeknek épitését elszalasztani czélszerületi volna, arról tökéletesen meg vagyok győződve, különösen pedig nem tartoznak oda az én meggyőződésem szerint a jövedelmezőségi szempontot tekintve. Valamely vasút jövedelmét előre megállapítani vajmi nehéz dolog; azon tanulmányok azonban, melyek e tekintetben európaszerte tétettek. kettőt bizonyítanak, nevezetesen: hogy minden vasút jövedelme attól függ, van-e az általa átszelt vidéknek ipara, és minő süríí az illető vidék népessége. A tapasztalás azt niutefja, hogy azon vidéken, melynek népessége sűrű és ipara fejlett, a vasutak jól jövedelmezők. És ezen átalános igazságot saját hazai tapasztalásunk sem hazudtolta meg. A vasutak jövedelmezőségét tekintve egyébiránt, kénytelen vagyok kiemelni azt, hogy a vasutak jövedelmezőségét gyakran téves alapon szokták megítélni. Abból ugyanis, hogy valamely vasút a megnyitást követő első évben a ráfordított tőkének kamatjait be nem hozza, sokan azon következtetést vonják, hogy ezen vasút elhibázott, tévesztett dolog; pedig az első évek jövedelméből valamely vasútnak életképességét megítélni és jövőjére vonatkozó következtetést vonni, teljesen lehetetlen ; mert átalános tapasztalatok azt mutatják, hogy minden vasút csak bizonyos idő múlva éri el a maga normális forgalmát és hogy semmiféle vasút ezen normális forgalommal az első években nem bir. Jól emlékszem egy épeu e házban 1870-ben tartott jeles beszédre, mely számos statistikai adatot tartalmaz. Azért idézem ezt a beszédet, mert magyarországi példákra való hivatkozással kiemeltetett benne az, a mit az imént mondottam. így pl. föl volt hozva, hogy az osztrák államvasut-társulatnak bevétele, mely ma mértföldenként és évenként 180,000 frtot tesz, tizenkét évvel ezelőtt szintén mértföldenként és évenként csak 60,000 frt volt. A tiszavidéki vasútnak 1862-ben mértföldenként csak 13,000 frt tiszta jövedelme volt és ma ezen vasút tőkéjének kamatait tökéletesen fedezi. Abból tehát, hogy akár a gömöri akár bármely más vasút az első években nem fedezi tőkéjének kamatait, rósz jövedelmezőségére következtetni egyátabau nem lehet, mert hiszen, ha az első évek jövedelmét vennék alapul, sehol a világon vasutat építeni nem lehetne. Hogy pedig aszóban forgó vasút néhány év múlva csakugyan elérendi azon forgalmat, mely tőkéjének kamatait fedezni fogja (Halljuk! Halljuk!) ezt leginkább mutatja azon iparvasut már megnyitott szakaszának, jelesen a miskolczbánrévi vasút és a bánréve-füleki vasútnak mai forgalma. A miskolcz-bánrévi vasút csak másfél éve van forgalomban és bruttó bevétele máris 61,000 frt mértföldenként. Ha a most forgalomban lévő vonalok máris ilyen bruttojövedeimet hoznak be, ebből biztosan következtethetni, hogy ezen vonalok már néhány év múlva olyan jövedelmet fognak felmutathatni, mely az államnak segélyezést nélkülözhetővé teendi. Már pedig, ha ez igy van, ezen vasutat a nem jövedelmező vasutak sorába számítani nem lehet. Én azt hiszem ennélfogva, hogy a törvényhozás, midőn 1871-ben ezen vasutat kiépíttetni rendelte, nagyon bölcsen és helyesen cselekedett, mert semmi más intézkedés által a Magyarországra nézve oly nagy fontossággal biró vasiparnak oly nagy szolgálatot nem tehetett volna, mint épen ezen vasút kiépítésének elrendelése által. Bátor leszek már most áttérni azon különbségre, mely az 1870. évi XXXI. t.-cz. és 1871-ik évi XXX. t.-cz. határozatai közt létezik. Igaz, hogy ez a vasút 1870-ben Strousbergnek, illetőleg oly consortiumnak engedélyeztetett, melynek Strousberg is tagja volt, a mely kötelezettségeinek nem volt képes eleget tenni; de én azt mondom, hogy ez valóságos szerencse volt az országra nézve, mert ez által lehetővé volt téve ezen vasutat az államra nézve kedvezőbb feltételek alatt megépíteni. (Halljuk! Halljuk !) Ugyanis az 1870. évi

XXXI. t.-cz. értelmében, akkor, mikor a consortiumnak kellett volna a vasutat kiépíteni, a viszonyok a következők voltak: Kibocsáttatott volna 80,000 frt értékű A sorozatú részvény; továbbá 15,000 frtnyi B sorozatú részvény és 311,000 frtnyi elsőbbségi kötvény, össze-