Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 71 sen tehát 541,000 frtnyi érték. Ebből az A sorozatú kötvények kamatait az illető földbirtokosok és érdekeltek biztosították, de azon B sorozatú részvények kamatait, melyeket az állam lett volna köteles átvenni, senkisem biztosította és épen ezen B sorozatú részvények voltak azok, melyek a vasút jövedelméből legutoljára részesültek volna, vagyis a vasút jövedelméből első sorban a 311,000 forintnyi elsőbbségi kötvény kamatait, másodszor az A sorozatú 80,000 frtnyi részvények kamatait kellett volna fedezni; és legutoljára fedeztettek volna a B sorozatú 150,000 frtnyi részvények kamatai, vagyis az állam legutoljára jutott volna jövedelemhez. Ma hogy áll a viszony? ma kibocsáttatik 311 ezer frtnyi elsőbbségi kötvény, a melyek kamatainak fedezésére fordítandó most is a jövedelem első sorban, de közvetlenül utána jön azon százezer forint, a melyet az állam ad hozzá és nem esak közvetlenül utána jön ez, hanem azon 4800 forint, a melyet a gömöri iparos-érdekeltek kamat biztositékképen évenként adnak, ezen 100,000 frt javára fordítandó; az állam tehát minden esetre kap 100,000 frt után 4800 frtot és még azonkívül az elsőbbségi kölcsön kamatjai fedezése után fönmaradó jövedelem közvetlenül az államot illeti meg. Azt hiszem, hogy a két modalitás között az előny félreismerhetetlen, nem esak azért, mert a második modalitás szerint kevesebb tőke fordittatik mértföldenként ezen vasút építésére, hanem mert azon tőke, melylyel az állam hozzá járni, először az érdekeltek biztosításában részesül, és mert közvetlenül az elsőbbségi kötvények kamatai fedezése után részesül a jövedelemben. Most áttérek a tulaj donképen itt szőnyegen lévő tárgyra, és itt kénytelen vagyok azon vád ellenében, melyet ő nagyméltósága, a tárnokmester ur a közlekedési ministerium ellenében emelt, a mely szerint ez könnyelműen járt volna el akkor, midőn nem czélszerű és helyes tervek alapján engedélyezte ezen vasutakat: egy tényt constatálni s ezen tény a következő. A bánréve-füleki vasutrésznek, a mely hat mértföldnyi hosszúságú terveit a kormány készítette és méltóztattak a jelentésből meggyőződni arról, hogy ezen vasútnak sem hosszasága, sem költségére nézve nehézségek nem is voltak; a másik két szárny-vasutnak, t. i. a bánréve-dobsinai és feled-tiszolczi szakasz terveit nem a kormány, hanem a Strousberg-félé consortium készttette. Ezen terveket a Strousberg-consortimntól vette át a kormány, akkor midőn bebizonyult, hogy a consortium e vasutat az 1870-diki XXXI. t.-cz. határozatai alapján kiépíteni nem képes. A mi már most azt illeti, hogy miért mutatta be ezen nem általa készitett terveket a kormány, erre nagyon egyszerű a felelet. Nem volt idő másokat készíteni, midőn a consortium kötelezettségeinek teljesítésére való képtelensége bebizonyult. Ha a consortium építette volna, bizonyosan 150,000 frt plussal létesítette volna ezen vasutakat, mig — a mint volt szerencsém előadni — a kormány mértföldenként 150,000 frttal olcsóbban épiti ezen vasutakat, tehát összesen 3 millió frttal kevesebb tőkét vesz igénybe, mint veendeít volna a Strousbcrg-consortium. Ilyen viszonyokkal szemben, a mikor a kormány most nem is 975,000, de tulajdonkép 600,000 frt költségtöbbletet mutat ki, mert hiszen a 900,000 frt, mint a jelentésben ki van emelve, csak a költségtöbblet, mig a fedezetlen hiány csak mintegy 600,000 frt és ezt előzetesen képes bejelenteni a törvényhozásnak : ez azt bizonyítja, hogy végkép szakított azon sok tekintetben téves és szerencsétlen rendszerrel, melynek az a következése, hogy látszólag roppant olcsón építettük vasutainkat, mig utólag nagy követelésekkel állunk szemben. Azt hiszem, sokkal helyesebb ut az, melyet a kormány most követett, midőn már múlt évi február 28-iki jelentésében, a szerződés megkötése előtt jelentette a képviselőháznak, hogy a kérdéses vonalok építése 975,000 frttal kerül többe az előirányzott összegnél, és ez által a törvényhozás kezeibe tette le a fölött határozni, akarja-e ezen költségtöbblettel szemben a vasutakat kiépíteni vagy nem? Azt hiszem, hasonlithatlanul czélszeriibb eljárás ez, mintha a vasutak építése iránt oly szerződések köttetnek, melyek részben meg sem tarthatók, épen ezért utólagosan mutatkoznak mindenféle követelések, a melyek esetleg talán perekre is vezetnek. Azt hiszem tehát, hogy a közmunka és közlekedési ministeriumnak e dologban követett amaz eljárása, melynél fogva a szerződések megkötése előtt jelentette be azon hiányokat, melyek a vasutak végrehajtásánál mutatkozni fognak, tehát oly időben jelentette be, midőn a törvényhozásnak teljesen szabadságában volt az el-