Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 69 tudjuk, hogy épen a vasiparnak virágoztatásával nem igen kecsegtethetjük magunkat. Példa e részben a diós-győri vashámor, melynek fenntartására nézve, fájdalom, immár igen sok összeget fordítottunk és, mint hire jár, alkalmasint mostanában, miután a Lo-Presti-féle vasútra és továbbá igen sok költséggel járóknak mutatkozó müveknek előállítására tetemes összeget kellé fordítani, ismét a kellő és biztos előszámiíásnak hiánvában: már most arról van szó, hogy ezen hámorok el fognak árusittatni. Részemről óhajtom, hogy ez inkább ma, mint holnap történjék, hogy igy egy igen terhelő objectum tovább ne nehezedjék az állam szenvedőleges mérlegére. (Helyeslés.) Itt is találkozunk egy — egyenesen kimondom — minden tekintetben elmulasztott kellő elszámitásnak hiányával, de nem csekély mértékben megilletődve tapasztaltam a most tágyalás alatt levő törvényjavaslat előterjesztéséből, hogy azon országos biztosítási segély, mely 100,000 frtra rúgott és a prioritási obiigafiók kibocsátására adott engedély, egyátalában nem elégséges. Itt tehát minden tekintetben sújtó Ítéletet volt kénytelen kimondani a főrendi ház pénzügyi bizottsága. A pénzügyi bizottság ugyanis nyíltan és világosan azt mondja, hogy meggyőződött a közlekedési minister jelenvolt képviselőjének előadásából, hogy a gömöri iparvasutak az első tervezés hiányos volta miatt a megállapított költségekből alig lesznek kiállíthatok. Kérem igen nagy szó ez: „az első tervezés hiányos volta." Azt hiszem, hogy múlhatatlanul a legszigorúbb kötelessége lett volna az illető kormányközegeknek, kik ezen előterjesztéseket előkészítették és az ország elébe adták, hogy számításuk biztos és minden kétkedést kizáró alapon nyugodjék; ha pedig ezt teljesen kiszámítani nem lettek volna képesek, oly aproximativ ealculusokat kellett volna tenniök, melyek által az ország törvényhozásának testületeit tévútra ne vezessék. Én, hogy leggyöngédebben fejezzem ki magamat, ezt vétkes gondatlanságnak kell hogy jellemezzem mindaddig, míg az ellenkezőről hiteles adatokból teljesen meg nem győződtem. Mert az, a mi itt a mélt. főrendeknek előterjesztetett — és itt különös fontosságot kell fektetnem arra, hogy jelenleg ziláltak pénzügyi viszonyaink — az, hogy a 20 és l

j

2 mfd helyett, 21 Vs mfírre számítandó, oly tetemes sommának szükségét és az előszámitás után való pótlását legkevésbé sem igazolja, sőt inkább igen nagy gyanút ébreszt árra, hogy valóban mintegy csak színleg animáltattak az ország törvényhozásának testületei arra, hogy megszavazzák a kért költségeket, a mint ez a szerencsétlen úgynevezett Ferencz-csatornánál is történt, melyre szintén milliókat fordítottunk és a melynek eredménye szintén oly kétes, mint ezé,—hogy azután, ha egyszer megindítva lesz a dolog, épen azért, mert meg van indítva, azt többé abba hagyni ne lehessen és igy a törvényhozó testületek rábirassanak a vállalatnak ujabb meg ujabb terhekkel való létesítésére. Mélt. főrendek ! Ezeket nekem kötelességszerüleg elő kellett adnom, mert azt hiszem, a felelőség terhe nyom mindnyájunkat, a mikor olyan körülmények között, minők a jelenlegiek, oly nevezetes összegeket szavazzunk meg. Itt kívántatik 964,000 és nem tudom mennyi költség, majdnem egy millió. Egy milliónak megszavazása pedig a mostani időkörülmények közt, mélt. főrendek, a legóvatosabb eljárást, a leglelkiismeretesebb bírálatot igényli. Midőn pedig én részemről a szóban levő iparvasut kellő jövedelmezésének lehetősége iránt magamnak semminemű teljes meggyőződést szerezni képes nem vagyok, mindazok, a mik e részben előadattak, csupán csak ígéreteken, kilátásokon és nem biztos számításokon alapulván; miután azt tartom, hogy a jelen időben minden megszavazandó költségre nézve a lehető legnagyobb takarékossággal kell eljárnunk: én valamint a múlt alkalommal, ugy most sem fogadom el ezen törvényjavaslatot és részemről az átalános diseussio anyagául sem kívánom elfogadni. (Helyeslés több oldalról.) Hieronymi Károly, a közlekedési minister képviselője: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Kegyes engedelmökkelazokra, miket a tárnokmester ur ő nagyméltósága elmondott, bátor leszek néhány megjegyzést tenni, illetőleg felvilágosítást adni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy nézetem szerint most nem annak tárgyalása van napirenden vájjon a gömöri iparvasutak épittessenek-e vagy nem, mert ezt első izben az 1871. XXXI. t. ez. és másod izben az 1871. XXXVII. t. ez. eldöntötte már. Mindazonáltal, minthogy a tárnokmester ur ő nagyméltósága, ezen vasutak épitésének czélszerüsége és üzletöknek jövedelmező volta iránt ké-