Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

68 LXX. OESZÁGOS ÜLÉS. hiszem, a mélt. főrendek mindkettő irányában ke­gyeletesen fognak jegyzőkönyvünkben megemlé­kezni. (Átalános helyeslés.) A mai napirend első tárgya a méltóságos fő­rendek állandó pénzügyi bizottságának a pénz­ügyekre vonatkozó jogi szabályok érvényben ha­gyásáról szóló törvényjavaslata tárgyában beadott jelentése. Pallavicini Ede őrg. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Van-e a mélt. főrendeknek elvben és lényegben a törvényjavaslat eszméje ellen észre­vételeik ? (Felkiáltások: Nincs!) Ha niucs, átalános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Pallavicini Ede őrgr. jegyző (szakaszon­ként olvassa a pénzügyekre vonatkozó jogi szabályok érvényben hagyásáról szóló törvényjavaslatot). Elnök: Ha nem kivan senki szót emelni, méltóztassanak azok, kik az imént felolvasott tör­vényjavaslatot mind elvére mind szerkezetére nézve elfogadják, azt felállásokkal jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek elfogadták és erről a kép­viselőház értesíttetni fog. Prónay Dezső b. jegyző (olvassa az ál­landó pénzügyi bizottság jelentését a gömöri iparvas­utak költségtöbbletének fedezéséről szóló törvényja­vaslat tárgyában). Elnök: Amennyiben a mélt. főrendek a ki­merítő indokolásból eléggé tájékozva nem lennének, a távol levő közlekedési minister ur értesítése folytán van szerencsém a mélt. főrendekkel tudatni, hogy Hieronymi Károly államtitkári helyettes ur fog a kellő felvilágosítással jelenleg, valamint az államköltségvetés tárgyalása alkalmával is szol­gálni. Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Tengeri kigyó gyanánt sikamlik fel előt­tünk, még pedig mindig visszásabb színben előtün­tetve és mindig akkor, mikor legkevésbbé óhajta­nok, ezen gömöri iparvasutnak létesítésére vonat­kozó törvényjavaslat. Az ügynek kellő világoság­ban helyezése és bírálása végett, nemcsak, de ez alkalommal következetesen —részemről egyénileg tekintve — indokolandó szavazatomra nézve is az ügynek keletkezésére némileg vissza kell pillan­tanom. Az 1870-ik évi, ha jól emlékezem, ápril20-kán egy szerződés köttetett egy consortiummal, mely­nek élén Strousberg állott több társával, a kik azon nyilatkozattal léptek fel, hogy ezen iparvas­utak önmagokat annyira ki fogják fizetni, hogy a bevételek a kiadásokat fedezvén, az országra teher nem fog hárulni, és az akkortájban az országban nagyon divatba jött és mintegy lázas rohammal mindig megszavazott vasúti biztosítástól némileg eltekintve, egyedül ezen iparvasutaknak létesítésére, mint az országra nézve hasznosakra államsegélyt kívántak. Ezen államsegély mértföldenként, hanem csal emlékezetem, 100,000 frtban volt el ősz ámítva, egyúttal pedig prioritásoknak az ország minden biztosítása nélkül való kibocsátására jogosíttatott fel a társaság, és igy méltán lehetett remélni, hogy az ügy azou természetes kerékvágásba jött, hogy létesíttetik itt egy az ország iparának előmozdítá­sára nézve teljes életerővel bíró intézmény. Azon­ban e tekintetben vajmi hamar csalódni kellett, mert az akkor kötött egyezségnek 6-ik pontjában ki lévén jelentve, hogy ha a társulat bizonyos idő­ben 300,000 ftnyi biztosítékot le nem tesz, akkor ezen szerződés és törvényjavaslat önmagától elenyé­szik. Ez valósággal meg is történt, mert a kitűzött határidő alatt ezen biztosíték lefizetését az illető társulat nem teljesítvén, ez által az államsegély ut­ján való biztosítás nélkül építendő vasútra nézve megszűnt minden tápláló remény. Ez méltán intő például szolgálhatott volna arra, hogy épen ezen vasutakra nézve a lehető óvatossággal kell eljárni, mert ha egyes vállalkozók ugy találták, hogy a vállalat erejöket túlhaladja, vagy nem találtak benne bizonyos jövedelmezőséget, igen kétessé vált, váj­jon azután, ha az állam avatkozik bele, hogy az államnak arra szánt költsége vissza fog-e térülni. E helyett a lejtőn tovább indultunk és meggyőző­désem szerint nem helyeslendő gondatlansággal megszavaztatott az 1871-ik XXXIX. t. czikkely által az országos biztosítás mértföldeuként 100,000 írttal és egyszersmind a prioritási kötvény kibo­csátása akkor elvállaltatott, a mi már magában véve nevezetes teher volt, a mely az amugyis igénybe vett adózók vállaira ujolag nehezedett. Volt-e ak­kor a jövedelmezőséget tekintve a sikernek biztos kilátása, arról minden szépítgető előterjesztés és ígéretek után sem győződhettem meg akkor sem. Nem győződhettem meg nevezetesen azért, mert ezen vasutaknak építése, jelesen a vasiparnak kü­lönös felvirágzását feltételezi, ellenkezőleg pedig

Next

/
Thumbnails
Contents