Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-64

50 LXIV. OKSZÁGOS ÜLÉS. tével találkozhatni szerencsés volnék — mondom, ha azon sok csapás után, a melyeket ő excellentiája a pénzügyminister ur ez imént oly élénken és oly valóan ecsetelt, én a jelen körülmények és viszonyok közt a hazára nézve a legnagyobb országos csapásnak tartanám, ha a parlamenti termeken belől és a parlamenti termeken kivül mindenféle párttöredékeknek szőtt cselszövényei [Elénk helyeslés) és más részről egyszersmind a mindennemű heterogén alkatú elemeknek — talán csupán momentán összecsoportosulása következtében azon szomorú körülmény idéztetnék elő, hogy azon férfiakat, kiket mint a legnagyobb közbecsülésben részesülő hazafiakat tisztelünk ezen ministerialis székekben, kiknek hazafiságát, önfeláldozását és minden idő és körülmények közti önzetlen közreműködését csak a kaján irigység képes kétségbevonni, (Átalános élénk helyeslés) mondom, hogy ezen kitűnő hazafiakat a kormány élén álló férfiúval, a közvélemények és elemek jelzett csoportosulása következtében felváltanák, — talán az ugyanazon politikai pártok méhéből eredő' ábrándozó ideológusok (Zajos tetszés) és az ország ujdon experiinentatióknak martalékul esnék. (Zajos tetszés.) Megvallom, hogy az ily experimentatiót az ország legnagyobb kárára, és talán alkotmányunknak is előretörő enyészetére vezetőnek tartom. (Elénk helyeslés.) Ezt azon őszinteségnél fogva, a melylyel mindig nyilatkoztam, a méltóságos főrendek előtt kijelenteni kívántam, mert minden alkalommal mind a méltóságos főrendi ház, mind csekély személyem ugyanazon férfiakkal kezet fogva munkálkodtunk, hogy a törvényhozásban, az ily nehéz körülmények között, a két ház között oly szükséges öszhangzást és összeműködést néha önnön meggyőződéseinknek korlátozásával is lehetővé tegyük. (Elénk helyeslés.) Méltóztassanak azonban a méltóságos főrendek megengedni, hogyha egy más bizonyos irányzat nyilvánulna, mely iránt a méltóságos főrendeknek okadatolt ellenszenvét volt alkalmam többször észlelni, és felette sajnosnak tartanám, ha ez a szükséges összemííködés rovására történnék (Elénk helyeslés), akkor ugy hiszem, a méltóságos főrendek, kik talán némelykor nem oly nagy számmal jelennek meg mint most, adandó alkalommal összeseregelve tömörülnének és talán megváltozott állás elfoglalására bírhatnák a házat. Ezt e jelen viszoi^ok között szintén felette sajnálatosnak és elkerülendőnek tartom. (Élénk helyeslés.) Ez az egyik főoka annak, a miért a törvényjavaslatot a méltóságos főrendeknek elfogadásra ajánlom. (Élénk hosszas helyeslés.) Gyürky Ábrahám gr. nógrádi főispán: Nagyméltóságú főrendek! Eötvös Dénes báró urnak nézetét el nem fogadhatom, mert ez annyit tenne, mint az ország fizetésképtelenségét kimondani, ezt pedig Magyarország főrendi háza nem teheti. Tagadhatlan, hogy a kölcsön igen terhes feltételek alatt köttetik. Ezt ugy hiszem motiválni nem szükséges, és én mégis elfogadom a pénzügyi bizottság véleményét azon reményben, hogy e kölcsön terhes volta az ország törvényhozó testületét arra fogja birni, hogy ezentúl olcsó népszerüségvadászási és más egyéb nem motiválható szempontoknak engedve és egymást túllicitálva, az országot szükségtelen kiadásokba ne sodorja, és hogy mikor azt besodorta és mibor baj van, akkor azok nagy generositással az egész felelősséget a kormányra ne róják. Tegnapelőtt a pénzügyminister ur ő excellentiája nagy hatást idézett elő. Sokan ezen hatást a pénzügyminister ur szónoki tehetségének tulajdonitják. Ezen tehetségét én kétségbe vonni nem akarom, de mégis arra bátorkodom figyelmeztetni, hogy ezen beszédnek nagy hatását nem annyira a pénzügyminister ur remek szónoki tehetsége, mint inkább az igazságnak leplezetlen kimondása idézte elő. Méltóságos főrendek! mindezeket tekintve azon édes reményben, hogy a kölcsön terhes volta jövőben jobb fordulatokat fog előidézni, a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadom. Andrássy Manó gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Felszólalásomnak oka a pénzügyminister ur Ő excellentiájának a kölcsön tárgyában tett indokolása. A pénzügyminister ur ő excellentiája ezen kölcsön körül ugyanazt mondta el, — a mint előttem szóló Cziráky János gróf ő excellentiája is kiemelte — a mit egy más kölcsön tárgyalása alkalmával mondott; t. i. hogy jövőnk uj kölcsön csinálásában rejlik. Nem tett oly előterjesztéseket, melyeket vártam volna azon kormánytól, mely már annyiszor volt bajban, s melyet mi hazafias buzgósággal foly-