Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 49 Mondom, ezt azért is akartam felemlíteni, hogy meggyőződjék az ország, hogy e teremben mindannyian bebatóan igyekeztünk e kölcsönnek nyomasztó árnyoldalait tanulmányozni; és én ennélfogva óhajtottam volna, ha a pénzügyi bizottság is tovább terjeszkedett volna, mintsem hogy pur et simple ezen kölcsönnek elfogadását indítványozza. Az előttem elmondott körülményeket kellőleg fontolóra véve, s tekintve azt, hogy a ki valamit bonczkés alá vesz, és némileg roszal, annak kötelessége jobb tervvel elöállani és a bajon másként segíteni; tekintve a szerencsétlen viszonyokat — a mikért nem okozok senkit és csak objective szólok — miután mintegy sarokba szorítva és kényszerhelyzetbe sodorva, kénytelenek vagyunk rövid idő alatt segíteni a bajon, és miután mintegy ónsúlyképeu háramlik a felelősség a törvényhozásra, és esik vissza mindazokra, a kik ez ügyre befolytak, tekintve mindezt, és tekintve egy más, ezzel kapcsolatos fontos indokot, melyet később fogok megérinteni, mondom, mind ez oknál fogva, mivel az állam fcntartása első kötelesség, és más módot nem találok, magam is megszavazom a kölcsönt. Méltóztassanak, méltóságos főrendek, megengedni, és ő excellentiája már felemlítette, ha ezt megszavazzuk, akkor természetesen már azon időpontot is elérkezettnek találjuk, midőn a jövendő felett gondolkodva intézkednünk kell. Majdnem ugyanezen szavakkal ecsetelte ő excellenciája a múltkori kölcsön megszavazásakor azon eszmét, és midőn azt hallottam, a legvérmesebb hit és remény támadt bennem, hogy ezen az utón orvosolni fogjuk a bajt. Fájdalom, egy év leforgása az ellenkezőt mutatta, és most eljött az időpont, és ezt ismét nélkülözöm a pénzügyi bizottság jelentésében, t. i. annak kifejezését, hogy takarékosan, nélkülözésekkel és megszorításokkal kell gazdálkodnunk. Nehéz thema ez, nehéz különösen midőn e helyen és oly csekély egyéniség által mondatik ki mint én vagyok. De visszapillanthatok ismét az előbbi korszakra, midőn t. i. a most fennlevő mindinkább gyökereket verő alkotmányos rendszer behozatott, a midőn kimondatott, hogy e részben a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk. Mert egészen más a 48. törvények szelleme és egészen más az azoknak FŐRENDI NAPLÓ 1S73.74 II. administrativ tekintetben s az egész rendszernek életbeléptetése körüli eljárás. Nem támadom én meg azon rendszert, én annak becsét abban látom, hogy a felelősség nem a testületekre, hanem a személyekre ruháztatott. De az életbeléptetés módja igen fontos. És hogy mennyi legyen a személy, és mikép legyenek a teendők beosztva, és hogy mekkora lehessen a költség, az nem függ egyedül ama rendszertől. Korábban, egy év előtt még meg lehetett nevettetni a méltóságos főrendeket azzal, hogy egyre meg}

7

, akár a pléhgalléros frakkban, akár a csengő pengő sarkantyúk harmóniájával köszönt be a hivatalnokok roppant serege, de én az egész apparátust magával az eszmével azonosítani képes nem vagyok. — Nem magát a parlamentaris rendszert, hanem annak fattyú kinövéseit kell megnyirbálni, hogy megerősítsük és életrevalóbbá tegyük. Nem fogok a részletekbe bocsátkozni, mert azt hiszem, hogy a kölcsön tárgyalásánál ez nem volna helyén. De fentartom magamnak, hogy szokott őszinteségemmel nyilatkozzam akkor, midőn majd az 1874. évi költségvetés ismét tárgyalás alá kerül. Ezen költségvetésre nézve ugyanis szükségesnek tartom, hogy revideáltassék és pedig használtassák a veres ón arra, hogy minden felesleges és fényűzési kiadás eltörültessék, a hasznosabb kiadásokra nézve pedig csak annyira nienjünk, a mennyit a bevételek és kiadások közt mulhatlanul fenntartandó, egyensúly, a melyet én pauaceának tartok, megenged. (Helyeslés.) De van még egy indok is, mely miatt megszavazom a kölcsönt. Méltóztassanak megbocsátani, ha talán csak egyéni felfogásomat tekintve, ki az alkotmány visszaállítása óta oly szerencsés vagyok, hogy minden pártbilincstől menten nyilatkózhatom, és a ki azon meg nem érdemelt fejedelmi kegynél fogva, a melynek folytán ezen helyet elfoglalom, talán magamat minden ambitiótól mentnek mondhatom, kijelentsem egész őszinteséggel és nyíltsággal a szivem belsejében rezgő ama meggyőződésemet, hogy tekintve országunk jelen politikai helyzetét, tekintve az országnak viszonyait, tekintve a politikai lehetőséget is, — és ezt a magam részéről nyíltan és ünnepélyesen jelentem ki, (Halljuk! Halljuk!) és nagyon örülnék, ha a méltóságos főrendek nagy részének ugyanazon uéze-