Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-64
48 LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. pillanatig, megtörténhetik felette rövid időre, de akkor is a német közmondás szerint: „Es ist Zeit zur Umkehr"; azonnal kell arra ügyelni, hogy e kötelesség teljesítése legyen első feladatunk. Említtetett akkor és épen ő excellentiája monda, hogy ennél roszabbat is tud, és ez a „tespedés", de én megvallom, ennél roszabbat ismerek a mi körülményeink között, és ez az, hogy a közelszegényedés örvényébe fogunk sodortatni, ha e dolgokat tovább folytatjuk; mert akkor elkerülhetlenül az államrendszernek, az állami pénzkezelésnek derutja fog bekövetkezni. Ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni, előre kijelentve azt is, hogy objective szólok és hogy méltatlanságnak tartanám, személyeket okozni, hanem hangsúlyozom a felelősséget más irányban is — és e tekintetben az idő rövidségének tulajdonítom, hogy az általam mélyen t. pénzügyi bizottság a maga jelentésében egyátalában nem reflectált azon felette nyomasztó és súlyos körülményekre, a melyeknek minden további megjegyzése nélkül a törvényjavaslatot elfogadás végett ajánlja; mondom, csak az idö rövidségének tulajdonítom, •— mert méltóztassanak a méltóságos főrendek arról tökéletesen meggyőződve lenni, hogy bár nem vagyunk az országnak választott képviselői, és bármennyire szokták gyakorta a felsőházat kicsinyleni, de e kérdés elintézésében, mikor 153 milliónyi adósságnak terhe háramlik az ország lakosainak vállaira, súlyos felelősséget von ez a méltóságos főrendekre. Es ezt minden esetben fontos körülménynek tartom. Méltóztassanak továbbá megengedni, meglehet hogy financiális dolgokbani járatlanságom okozza, — de én ezen kölcsönt — mint maga a pénzügyminister ur sem tagadja — felette súlyosnak és terhesnek tartom. Mert 5 évnek lefolyása alatt le kell róni ezen terhet, és évenként, ha nem csalódom, 30 milliót le kell fizetni a kamatokkal együtt; vagy ha annyit nem is, de mindenesetre egy oly nagy összeget kell leróni, melynek lerovására én az ország rendes jövedelmeit alig tartom elégségeseknek. Mert még ha számításba vennők is, a mit vennünk nem szabad, egy szerencsés termésre való kilátást, a mit éu mindig igen esekélyre devalválva szeretek látni, mert ezek az isteni gondviselés akaratától függnek, ha ezeket nem veszem is tekintetbe, még is felette súlyos terhek lerovásáról van szó. Vissza kell azt fizetni egy korlátolt idő alatt. De azt mondják, és ő escellentiája is felhozta azt, hogy igenis talán jobb körülmények fognak beállani, a melyekben könnyebb lesz ezen adósság iránt valami intézkedést tenni. Ez megint a bizony falán jövőtől függ, s én megvallom, a jövő bizonytalanságára építeni nem szeretek, mert igen sokszor kártyaház gyanánt szoktak elenyészni ily építmények. Én igen is azt tartom, hogy csak a biztos előre számítás segíthetne némileg a bajon, mert hogy rendes jövedelmeinkből azon sok rendes és rendkívüli kiadási terheket, melyek az országot nyomják, és a melyek semmiféle körülmények között sem fognak hiányzani, fedezzük és azonfölül ezen uj adósságnak csak részbeni lerovását basirozni lehessen, erről engem senki sem fog meggyőzni. Mi fog tehát történni? Uj adósságot keli kötni, és az még a legkedvezőbb dolog, ha ezen kölcsön helyébe majdan kedvezőbb viszonyok közt consolidált államadósságra tehetünk szert. Ha ez nem történhetik meg, akkor napról-napra tengődni fogunk, napról-napra ujabb adósságok fölvételével kellend töprengenünk, s ez állásunk tán még szomorúbb lesz a jelenleginél. Ezen kivül vissza kell fizetnünk — ha jól figyeltem s jól tanulmányoztam a törvényjavaslatot — vissza kell fizetnünk a kölcsönt aranyban. Azt állítják ugyan, hogy ez nem lesz oly terhes, mert az aranynak pénzlába kedvezőbb szokott lenni. Méltóságos főrendek! A legújabb időben oly tüneményeket látunk, a melyek ezen reménynek táplálására nem jogosítanak fel, sőt ellenkezőleg a német birodalom behozta az aranypénzlábat s ennek folytán sok aranyra van szüksége. Legújabb időben, kik lapozgatni szoktuk a hírlapokat, azt tapasztaljuk, hogy az Észak-Amerikából behozott arany ára felment, és ha a többi államok is követni fogják Németország példáját, a mely egyöntetűség s a forgalom érdekében kívánatos is, ezen fém, e nemes érez ára még nagyobb drágulását lehet öt év alatt várni, mint a milyen a jelenlegi. — Ebben kecsegtető körülményt nem látok arra nézve, hogy azon öt év elforgásával a tőkét aranyban kell visszatéríteni.
