Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-52

LII. ORSZÁGOS ÜLÉS19 átalában hozzá nem járulhatok. Nem járulhatok ped'*g azért, máit. főrendek, mert én nem óhajtom, hogy egy magyar törvényhozási munkálat német-angol lexikon legyen. Ha csakugyan méltóztatik a német és angol nyelveknek kaput nyitni, ugy méltóztassanak az olasz, fraaczia és más európai nyelveket is bebocsátani. Én, méltóságos főrendek, részemről ezen opporrunitásnak nem vagyok barátja. Ettől teljesen és végleg eltekintek és csakis és kizárólag magyar szellemtől és iránytól vezéreltetve, a t. bizottság véleményes jelentésének mellőzésével az eredeti szövegezést meghagyandónak véleményezem. Elnök : Tudtomra a nyert felvilágosítás után egyedül a bejegyzendő firmára kívántatik ezen változtatás, hogy t. i. német és angol nyelven is meglegyen a czím. Méltóztassanak tehát élihez hozzászólni. Kerkapoly Károly pénzügyminister: Á dolog igen egyszerű és könnyen érthető, mert az alapszabályok 3. §-a ezt mondja: A társulat czíme „Magyar leszámítoló és kereskedelmi bank", ide jönne zárjel közé a czím németül és angolul, hogy más is megértse azt, mit beszélünk s a többi maradna ugy a mint van, mely czím a törvények értelmében bejegyzendő. {Helyeslés) Elnök : Emélfogva az alapszabályok 3. §-ban e szavak után : „Magyar leszámítoló és kereskedelmi bank" zárjel közé fog tétetni németül: „Ungarische Escompte- und Commereialbank'' és angolul: „Hungárián eseompte and commereial bank." Vay Béla b. jegyző {olvassa a 65. §.) Pallavicini Ede őrgróf jegyző (olvassa a bizottság véleményéi): „Az alapszabályok 65. §. 4. kikezdését a bizottság helyesebben és megfelelőbb értelemmel következőképen véli szerkesztendőnek: „Ha a kormány pénzintézetektől kölcsönöket vesz föl, vagy azokkal másnemű hitelműveletekbe Btb.;" minthogy a közvetítés szó inkább az alkuszi közbenjárás értelmével bir, holott ez esetben csak is kölcsönkötésről lehet szó." Andrássy Maiié gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy e tárgyhoz hozzászólhassak. {Halljuk!) Eli, méltóságos főrendek, a nagyon t. jegyző ur által épen most felolvasott javaslatot, mely szerint a 65. §. 4. kikezdéséből ezen szó: „közvetítésével" kihagyandó lenne, nem fogadhatom el, mert „közvetíteni" egészen mást jelent. A felolvasott szöveg szerint továbbá a bank is felhívandó ajánlatok tételére. Én ezen kifejezésre „ajánlatok tételére" átalában nem nagy súlyt fektetek, mert igen sok okmány van, melyekben ily dolgok előfordulnak, de ez csak irott malaszt marad. Mikor azonban pénzintézetről van szó, ezek súlyt tudnak adni annak, a mit kikötnek maguknak, különösen ha az törvénynyé válik, mint itt történik. Méltóztassanak ezt figyelembe venni, mert az államnak legnagyobb baja most nálunk onnan ered, hogy azt mondtuk: mindegy, akárkitől jön a pénz, felvehetjük azt jobbról is balról is, és ma már azt is hallottuk ő excellentiájától, hogy az arany nem ér annyit, mint a papírpénz Hova vittek bennünket ezen állitások? Oda, hogy nem találtunk más vállalkozót, a ki üzletbe bocsátkozott volna velünk, mint Stroussberget vagy Waringéket, a kik reáálltak a licitálás módozataira, de azután bajban hagyták az országot, ugy hogy ezen eljárás miatt nemcsak most szenvedünk, de jövőnk is károsítva van. Fraucziaország nem így járt el. Még Napóleon idejében is, mikor pedig erős volt, nem bocsátottak a vállalkozásra idegeneket, hacsak belföldi nem állott jót a kivitelért és a kormány és a bank jótállásra is kikereste azon egyéneket, akiknek soliditása iránt kételkedni nem lehetett. Nem mindegy az, akárhonnan jön a pénz; egy solid intézet, egy Rothschild, vagy az angol bank az alkudozások megkezdése előtt azt kérdi, hogy vagyunk-e már mással engaglrozva, mert licitálásba nem is bocsátkozik és nem is fog bocsátkozni soha a kormány, mikor nagy üzletet akar keresztülvinni. E szakasz szerint az illető bankházat előre fel kell szólitani és figyelmeztetni, hogy az ország adósságot óhajt csinálni. Ha a magyar intézet által az üzlet nem fogadtatik el, már ez is lenyomja az értéket, és előrelátható, hogy solid intézet nem fog vállalkozni a dologra. Bátor vagyok tehát a méltóságos főrendek figyelmét felhívni arra, hogy ne méltóztassanak beletenni ezen szót: „közvetités", mert mikor az alsóház elfogadta, egészen mást mondott, minthogy ezt kihagytuk, és baukár-üzlctekre lekötelezzük magunkat. Kerkapoly Károly pénzügyminister : Csak azt akarom megjegyezni, hogy az alsóházi szövegezést magam hoztam javaslatba, és ha áll az, hogy: 3*