Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-52

LII. ORSZÁGOS ÜLÉS.13 tehát appellálva a méltóságos főrendek igazságszeretetére és méltányosságára, kérem, hogy adjuk meg a banknak azon nevet, mely őt megilleti. Ifj. Majthényi László b. honti főispán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A véleményező állandó pénzügyi és jogügyi bizottság az alapszabályok 3-ik szakaszánál javaslatba hozza, hogy a czímzésnél a név után „Magyar leszámítoló s eseompte-bank", tétessék még ugyanazon ezím német vagy angol nyelven. Azonban azt gondolom, hogy az alapszabályokban, ha egyszer a törvény ezíme mint javasolva van, meghagyatik, nehéz lesz ezután netaláni változtatásokat tenni, és nézetem szerint most kell tisztába jőni az iránt, hogy ezen bank mily törvényes ezímezéssel fog illettetni. Én a magyar nemzeti nyelvnek olynemű érvényesítését, hogy az mintegy kihívó állásra mutasson, soha kívánatosnak nem tartottam, legkevésbé akkor, mikor hitelről, pénzről van szó, mely természeténél fogva államhoz, nemzethez nincs kötve. hanem nemzetközi és cosmoocliticus. Mindemellett azt t'Uloro, hogy mégis szükséges, hogy a nemzeti nyelv a maga Állását, mely őt megilleti, minden alkalommal elfoglalja ott, a hol nem valami nyomás vagy illetéktelen túlterjeszkedés ezéloztatik, vagy e részben a vád alaposan nem támasztathatik. Már pedig a legszerényebb kívánatnak tartom, hogy az ország törvényei azon nyelven hozassanak, mely az állam nyelvének törvényesen el van fogadva, a mi azonban korántsem zárja ki azt, hogy egy kifejezés, mely ezen elfogadott nyelven használtatik, törvényes módon, tehát teljes hitelességgel más nyelvre ne fordíttassák és pedig olyanra, melyet az egész czivilizált világ megért, melyhez az egész világ egyetértve tökéletesen szabad fogalmat csatol. Én ennélfogva a következő szövegezést ajánlom: E czím mellé „Magyar leszámítoló és kereskedelmi bank" tétessék zárjel közé német és angol nyelven ugyanannak fordítása. Kerkapoly Károly pénzügyminister: Nem tudom, hogy elég szerencsés voltam-e magamat kellőleg megértetni. Tökéletesen megnyugszom, ha a czím ugy is megmarad. Ha a szöveg az volna: „Törvényjavaslat a magyar leszámítoló s kereskedelmi bankról" ugy, a mint most van, és valamely szakaszban az volna megmondva, hogy az intézet a váltótörvényezéknél ezen néven bejegyzendő, akkor az alapszabályokban ettől eltérni nem lehet. Azonban a hány nyelven megmondjuk ezen dolgot, annak mindig „leszámítoló és kereskedelmi bank" marad a czíme s a törvény arról szól. Nekem nincs kifogásom, hogy a törvényben a czím egészen megmaradjon, csak az alapszabályokban engedtessék meg, hogy a törvénynek megfelelő magyar czím a bejegyzés alkalmával más nyelveken is visszaadattassék. Mindenek előtt a törvényben az elnevezés tisztaságát megóvandónak tartom. Akármino néven nevezzük meg ezen intézetet, azért az „Magyar leszámítoló és kereskedelmi bank" lesz, és ezen törvény arról intézkedik. Szerintem tehát a czím itt megmaradhatna ugy a mint van, és csak az lenne kimondandó, hogy ezt a nevet nemcsak magánhasználatban, de a váltóíörvényszéknél is vissza lehet adni németül és angolul is. {Helyeslés.) Radvánszky József Zólyom megye főispánja: A honti főispán fölszólalása s a pénzügyminister ur felvilágosítása után megszűnik minden aggodalmam, mert ugy, a mint mondani méltóztatott, motiválva van az, hogy miért történik ezen változtatás, holott a bizottság jelentésebői nem tudhatni meg az indokot. Megnyugszom tehát a magam részéről is abban, hogy itt a czím változatlan maradjon. Elnök: Méltóztatnak elfogadni az 1-ső §-t? (Elfogadjuk !) Az 1-ső §. elfogadtatott. Vay Béla b. jegyző' (olvassa a 2, §-í). Pallavicini Ede őrgróf előadó (olvassa a jelentést): A törvényjavaslat 2. §. b) pontjában | helyesebb szövegezés végett különös tekintettel ; arra, hogy a tőzsdén nem jegyzett értékpapírok is az értékesítendő zálog tárgyát képezhetik, ezen az eljárás nemét nem szabatosan jelző kifejezés „elárverelés" helyett a következő szavak volnának teendők: „s a melyeknél ilyennek helye nincsen, más módon való elárusitása." Kerkapoly Károly pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! A módosítást két tekintet parancsolja. Az eredeti szöveg így hangzik : „&) kölcsönöket adni váltókra, tőzsdén jegyzett és más könnyen értékesíthető állami és magán-értékpapirokra, valamint arany- és ezüst pénzekre, s az igy zálogbavett értékpapírokat tulajdon számlára megvásárolni, azon esetre, ha azok-