Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-52

14 LII. OKSZ nak tőzsdeszerü elárverelése szükségessé válván, az azokra szabályszerüieg kölcsön adott összeg az eladás utján elérhető árban különben fedeze­tét nem találná." Már most arról van szó, hogy azokat eset­leg megvásárolhassa, illetőleg meg is tarthassa saját számlájára akkor, hogyha azoknak eladása szükségessé válik, mert az illetők nem teljesitik kötelességöket és a bankokban nem kapná meg az eladásnál a bennök fekvő saját pénzét. Hogyan lehet az elárusitást eszközölni? Á tőzsdén jegyzetteket tőzsdeszerüleg. Ezek tehát tőzsdeszerüleg lennének elárverezendők. De a bank adhat kölcsönt a tőzsdén nem jegyzett értékekre is; ezeket pedig nem lehet tőzsdeszerüleg elárverezni, s igy ezekre nézve természetesen más módot kellene követni. Erre való a mélt. fő­rendek bizottságának módosítása: ,,s a melyek­nél ilyennek — t. i. tőzsdeszerü elárusitásnak — helye nincsen, más módon való elárusitása szük­séges." Mivel e módosítás ezen czélnak ad kifeje­zést, ahhoz részemről hozzájárulok. Perczel Miklós baranyai főispán: Bocsá­natot kérek, ez nem fejezi ki azt, a mit most mél­tóztatott mondani, mert azt mondja a módosítás: „melyeknél ilyennek helye niacs, azaz melyek nem admissibilisek; tehát itt nem létezik optio. Termé­szetes, hogyha a banknak nincs más módja pén­zét megkapni, akkor igenis el kell adnia, ha pe­dig helye nincs, akkor hiába a provisio. (Ellen­mondás.) Kerkapoly Károly pénzügyminister: Kérem, miről van itt szó ? Arról „hogyha tőzsde­szerű eladásnak nincs helye;" mert az ott jegyzett papírokat tőzsdeszerüleg vásárolhatja meg; mivel pedig a bank adhat zálogot tőzsdén nem jegyzett papírokra is, s ezek ilynemű eladásának nincs helye, tehát nem tőzsdeszerüleg fognak elárusit­tatni. (Helyeslés.) Elnök: A súly a „tőzsdeszerű"-n fekszik; t. i. ,,t őzsdeszerű s a melyeknél ilyennek, — azaz tőzsdeszerü elárusitásnak — helye nincs.. . tt (Helyeslés.) Méltóztatnak igy módosítva a2. §-telfogadni? (Elfogadjuk!) A második §. a főrendek bizottsá­gának módosításával elfogadtatott. Vay Béla h. jegyző (olvassa a3—6.$%-at, SOS ÜLÉS. melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 7. szakaszt.) Zichy Ferencz gróf: E §-ban egy nyom­tatási hiba van, a mennyiben nem az 5-ik §-ra, ha­nem a 6. §-ra kell hivatkozásnak történni. (He­lyeslés.) Elnök: Tehát a 6. §-ra fog hivatkozás tör­ténni. Vay Béla báró (olvassa a 8., 9., 10., 11., 12. §%-okat, melyek elfogadtatnak; azután olvassa a 13 %-t). Tomcsányi József főispán: Nagyméltó­ságú elnök ur, méltóságos főrendek! E szakaszra nézve, melyben az incömpatibilitás van a törvény­hozók és ezen bank igazgató-tanácsosi állás közt kimondva, némely észrevételem van. Hogy mennyire helyes, és itt alkalmazva, mennyire jó ezen összeférhetlenség kimondása, an­nak vizsgálatába bocsátkozni nem akarok, annyi­val kevésbé, mert igen jogosult auctoritások ezt itt helyén találják. Mindamellett nem fojthatom el két irányban aggodalmaimat e tekintetben. Egyik az, hogy ha az incömpatibilitás itt kimondatik, kétsé­get nem szenved, hogy ez intézet igen sok megbíz­ható erőtől és — mi több — nagyon tetemes ma­gyar elemektől lesz megfosztva. A másik, mi ben­nem aggodalmat támaszt, az, hogy azt gondolom, mikep maga e rendelkezés még nem közeüti meg azon czélt, melynek elérése szándékba volt véve. Azt gondolom, hogy azért nem lehet a törvényho­zás tagja a bank igazgatótanácsának tagja, mert az igazgató-tanácsos érdekkel viseltetik az intézet iránt, és igy törvényhozói állását mintegy azon érdekkel szemben nem egészen tisztán gyakorol­hatja. Nem gondolom, hogy ezzel el volna érve a szándékolt czél, mert igaz, a törvényhozás tagjai igazgatótanácsosok nem lehetnek, de bajos lenne megtiltani, hogy részvéi^esek ne legyenek. Pedig csak ép oly érdekkel viseltetnek az intézet irá­nyában, sőt ha sok részvényök van, még inkább vannak érdekelve, mint az igazgatótauácsosok. Ezek aggodalmaim. Mindamellett elfogadom az incömpatibilitás elvét és nem ellenzem annak ki­mondását. A szerkezettel is meg vagyok elégedve, a mennyiben a képviselőket illeti, de nem a meny­nyiben a főrendi ház tagjait illeti. A különbség nevezetes. Egy képviselő akármikor lemondhat képviselői állásáról, és igy azon választótestület,

Next

/
Thumbnails
Contents